Egy kis pataknak nem szükséges elérni
a tengert, mert az minden cseppjében benne van. Erdőnek, mezőnek is szüksége van a vizére, s a vándor, ha szomjas és fáradt megpihenhet és felfrissül tőle. És mit tesz a patak? Folytatja útját, közben összegyűjti a nap sugarait,
a szél dallamait, a csillagok meséit, a felhők üzenetét...én is tőle tudom, és Neked továbbadom.
Kedves Útonjáró, ha találkozunk, szeretettel köszöntelek.
/ a fotó saját készítésű/
Szerkesztő: Rozella
Figyelők: 55
Rozella• 2014. december 1. 18:05
Emlékszel a hajdani őszre?
Nem volt soha szebb, szabadabb!
Öleltél – mint partja a tengert,
Csapkodtál – mint partot a hab.
Gyötrődve tűnődöm azóta,
Sorsom mire szán, hova visz.
Rabbá teszi partja a tengert,
Megbontja a partot a víz.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!