Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
parányok
Rozella• 2018. május 6. 09:34
parányok
belélegzem gyanútlan hirtelen
e nyár-tavaszban itt lebegnek
elözönlik lassan a szívem
beszippantanak fénypárás illatok
körbefolynak átölelnek
álmaimról mesélnek a földnek
szinte levegőt sem kapok
szemem behunyom és megértem
ha légszomjat okoznak a májusok
bennük az idő megáll játszik velem
nyakamba liheg és azt hiszem
épp pillanatok után kapkodok
csodálom milyen parányok
mégis megtartják nekem a napot
Rozella2018. május 8. 10:14
@csillogo: talán a nap is aprócska, ezen el kell gondolkodnom még...:)
csillogo2018. május 8. 07:57
szép ölelős.....
Rozella2018. május 7. 22:52
Mint minden. Porszem vagyok, vagy az sem, egy óriás tenyerén, de lehet hogy aki ott ül az Istenén, az valaki más, és nem én.
york2018. május 7. 15:28
Parány-óriás? Nézőpontok.