parányok

Rozella•  2018. május 6. 09:34



parányok

 

belélegzem gyanútlan hirtelen

e nyár-tavaszban itt lebegnek

elözönlik lassan a szívem

beszippantanak fénypárás illatok

körbefolynak átölelnek

álmaimról mesélnek a földnek

szinte levegőt sem kapok

szemem behunyom és megértem

ha légszomjat okoznak a májusok

bennük az idő megáll játszik velem

nyakamba liheg és azt hiszem

 épp pillanatok után kapkodok

csodálom milyen parányok

mégis megtartják nekem a napot

 




Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2018. május 8. 10:14

@csillogo: talán a nap is aprócska, ezen el kell gondolkodnom még...:)

csillogo2018. május 8. 07:57

szép ölelős.....

Rozella2018. május 7. 22:52

Mint minden. Porszem vagyok, vagy az sem, egy óriás tenyerén, de lehet hogy aki ott ül az Istenén, az valaki más, és nem én.

york2018. május 7. 15:28

Parány-óriás? Nézőpontok.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom