Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Összehúzott lélekkel
Rozella• 2016. október 12. 10:32
Összehúzott lélekkel
Utcán vacogott a hajnali köd,
felhővattával bélelt paplant
húzott a város magára.
Áramló piszkos pára csapódott
s a házak kopott falára
ült a reggel szürke szomorúsága.
Úgy borult rá a félelem a fákra,
mint rab madárra a kalitka
hallgatag, erős drótkupolája.
Néztem, ahogy meghajlik tisztelettel,
illendőn a sárga ősz, mert előtte
reszketeg kabátban jár-kel a reggel.
Csak mentem összehúzott lélekkel,
éreztem, csontomig hatol a szél
s én szállhatnék tán egy madár helyett
még szabadon a tenger felé,- de nem lehet...
Míg az a madár velem nem repülhet,
nem láthatom meg a korallszirteket
(adott szavak: meghajlik, korallszirt, sárga, áramló, kabát, bérház, jár-kel, szállhatnék, kalitka, hallgatag)
Rozella2016. október 13. 22:03
@WhiteWolf: igen így van, mert nem lehet jóra és rosszra osztani a világot.. mindig változik ..és kinek mi..
WhiteWolf2016. október 13. 15:01
@Rozella: Mi a jó és mi a rossz? Nézőpont kérdése...
Rozella2016. október 13. 10:38
@petruchio: hozok egy másik példát arra is, ahogy teljesen megszokott hétköznapi jelenségről ír egy költő :
Radnóti Miklós: TÉLI NAPSÜTÉS
Az olvadt hó beroskad
és szertesündörög,
kondérok gőzölögnek,
mint bíbor sülttökök.
A jégcsap egyre nyúlik,
a csöppje már nehéz,
egy-egy kis tócsa pattan
s szelíden égrenéz.
S ott fönn az égi polcon
hátrább csuszott a hó,
kevésbeszédü lettem
s ritkán vitatkozó.
Ebédre várok-é, vagy
talán meg is halok?
lélekként szálldosom majd
horzsolván éjt s napot?
Árnyékom rámtekint, míg
borong a téli nap.
Kincstári sapka rajtam,
a nap fején kalap.
/1942. december 26./
Rozella2016. október 13. 10:34
@petruchio: A hétköznapi szóhasználat és az un "közhelyek" között azért elég nagy a különbség. Ha semmit nem szabadna egy versben leírni, amit akár a köznapi beszéd részeként is használunk, az elég siralmas volna. Még a tavaszi madárdal is beleférhet egy jó szövegkörnyezetben...
Íme egy teljesen hétköznapi szavakból álló kis párbeszéd, ami mégis vers:
Szabó Lőrinc:
Tavasz
„Mi az?” - kérdezte Vén Rigó.
„Tavasz” - felelt a Nap.
„Megjött?” - kérdezte Vén Rigó.
„Meg ám!” - felelt a Nap.
„Szeretsz?” - kérdezte Vén Rigó.
„Szeretlek!” - szólt a Nap.
„Akkor hát szép lesz a világ?”
„Még szebb és boldogabb!”
petruchio2016. október 13. 09:53
@Rozella: azéis van tele közhelyekkel: hallgatag idők, törékeny érzetek, fázós lélek, tavaszi madárdal ....:DDD
Rozella2016. október 13. 09:50
@petruchio: köszönöm! Remek lett! (seperc alatt, hsz- ujjgyakorlatként is...)
Rozella2016. október 13. 09:47
@merleg66: próbáltam jól megoldani és örülök, ha annak találtad.. köszönetem!
Rozella2016. október 13. 09:46
@Zsuzsa0302: köszönöm! Nem az én érdemem, én csak összeraktam valamiből valamit :)
Rozella2016. október 13. 09:45
@WhiteWolf: köszönöm! Az élet "kötött" szabályait nem biztos hogy "le kell küzdeni", mert lehet hogy nem is olyan rosszak... viszont az íratlan szabályokat kialakítani és aztán betartani már sokkal nehezebb! Örülök, ha tetszett! köszönöm!
Rozella2016. október 13. 09:41
@kevelin: minden és mindenki el-és meghajol... valahol ... valamikor... Köszi!
Rozella2016. október 13. 09:40
@skary: ha közelebbit is tudsz erről, mindenképp szólj ám! :)
petruchio2016. október 13. 08:17
bocs, hogy ideraktam, de itt írtam meg közvetlenül a hsz ablakban...(a kabát szót a feltett változatban már pótoltam)
petruchio2016. október 13. 07:56
Hallgatag időkben áramló gondolatok
felhőkkel futnak versenyt, szállhatnék
velük, de jobb az őszben megpihenni.
Panel bérházak kockái sárgállnak zöld fák
felett, a szél jár-kel és söpör faleveleket
talpunk alá lustult járásunkhoz.
Korallszirt törékeny érzetek bújnak kalitkába
fényre fordulva, még fürödve a maradék nyár
erőtlen sárga sugaraiban.
Meghajlik az élet az elmúlás előtt, tél jön
lassan betakarni hólepellel fázós lelkünket
míg a tavaszi madárdal nem ébreszt világot.
merleg662016. október 12. 21:35
Nagyon jól oldottad meg a feladatot! Tetszett a versed!
Zsuzsa03022016. október 12. 19:58
Szinte láttam magam előtt.... Nagyon tetszett!!! :)
WhiteWolf2016. október 12. 15:25
Mindent lehet, csak le kell küzdeni az élet kötött szabályait.
Tetszik vers...
kevelin2016. október 12. 10:44
Tetszenek a meghajlásaid,hol a fèny, hol az ősz hajlik meg nálad.Super.
skary2016. október 12. 10:44
majd eerepűsz éccőő...ha a lélök eehagy :)