ősfenyők

Rozella2017. február 11. 20:23

@Steel: @Bugatti350: @merleg66: @Törölt tag: NAGYON KÖSZÖNÖM!

Törölt tag2017. február 8. 12:32

Törölt hozzászólás.

merleg662017. február 7. 22:34

Kedves Róza! Hogy te miket tudsz! Csak ámultam és bámultam. A versed is nagyon tetszett! Formája, mondanivalója egyaránt!

Bugatti3502017. február 7. 20:37

Tartalom és a forma... mit is mondanék? ! Gratulálok és ölelésem ! ...Jártam ott és láttam is ezt a valóságos csodát! :)

Steel2017. február 7. 20:30

Kimagasló gondolatiság, és a képeid is zseniálisak.
Nagy gratulációm!

gosivali2017. február 7. 19:42

@Rozella: köszönöm, hallottam, de alig tudtam valamit erről. :)

Rozella2017. február 7. 19:35

@skary: ...és a te kőszíveddel Ámen! :)

skary2017. február 7. 19:33

@Rozella: nah méék...álgyonmögafelcsútiszűzmária :)

Rozella2017. február 7. 19:31

@skary: ez jóóó!:)

skary2017. február 7. 19:27

@Rozella: skarysaurus :)

Rozella2017. február 7. 19:27

@skary: minden őstulok téged üldöz(ött) ..:)

skary2017. február 7. 19:24

@Rozella: az őslénytani intézetbű szöktem :)

Rozella2017. február 7. 19:23

@skary: az kemény.)

skary2017. február 7. 19:17

@Rozella: áá én vok egy kövület .)

Rozella2017. február 7. 19:17

@skary: őslénytanból jó vagy :)

skary2017. február 7. 18:53

aha

Rozella2017. február 7. 18:52

@gosivali: Köszönöm Vali! :) Akkor Te bizonyára tudod, de mások kedvéért ideírom:,

hogy Ipolytarnócon (Nógrád megye) található Magyarország egyik természeti csodája… A VILÁG LEGNAGYOBB, MA ISMERT ŐSFENYŐJÉT (Pinuxylon tarnocziense) a Borókás-patak bontotta ki a vulkáni kőzetek halotti lepléből. A hatalmas fatörzs egykor rázuhant az árokra, és mint egy megkovásodott híd kötötte össze annak két oldalát. Sajnos a kövült fa nagy részét az emberek széthordták, ami megmarad belőle, azt viszont ma kincsként védik egy ún. „geopark” természetvédelmi területén egy lélegzetelállítóan szép kiállításon. Egy rég eltűnt világba kalauzol ez az itt maradt „ősvilági Pompei”, ami egy vulkánkitörésnek köszönhetően őrizte meg nekünk a múltat. Szó szerint millió éveket utazhatunk vissza az időben, látva mindent, amit még lehet, egy kb. 800 méteres sétaúton...

A park fogadó épülete is az Ősfenyő nevet viseli,nem véletlenül és így üdvözli a látogatót:

”Üdvözlünk Vándor, ki erre jársz, tovatűnt lények honára találsz.
Egy ősmaradvány nem csupán megkövesült darabja a múltnak, hanem része, részese is annak, ahová tartozott. Benne, a részben ott rejtezik az egész, csupán rá kell nyitni szemünk.
Egy pálmalevél lenyomat mellett ott az erdő susogása és illata, egy cápafog mögött életre kel a cápa, a tenger sós vizével és a véres harapással, hiszen együvé tartoznak. Ahol megtaláljuk a régmúlt maradványait, az ott az ő nyughelyük.
Legyünk méltók e becses örökségre, tiszteljük hát a múltban a jövőt, és a mi nyugalmunkat is méltósággal fogják őrizni egykoron.

Az Ipolytarnóci ős -élőhelyen járva a látogató beavatást nyerhet abba a múltba, melynek szelleme ma is itt lengedez. Ha jól figyelünk: a mindent betemető vulkáni katasztrófa mögött ott az ősi dzsungel zajongása, melynek tenger mosta partjait. Csatlakozzunk hozzá. Mossa hát le Magáról a jelenkor bajait, tegye félre a gondokat… vegyen mély levegőt, csak bátorság. Lépjen át a Beavatás küszöbén. Jó időutazást! „

http://osmaradvanyok.hu/index.php?p=fogadoepueletuenk

gosivali2017. február 7. 18:12

Gyönyörű, és imádom az ősfenyőket. :)

Rozella2017. február 7. 18:10

@BakosErika: Köszönöm Erikám, a fórumban kicsit valóban más volt. Ritkán teszem, de ezt most átírtam, bár nem tudom, jobb-e vagy rosszabb, de itt ez már így marad :) puszim!

BakosErika2017. február 7. 17:59

Láttam a fórumban, forma és tartalom szuper.
Nagy gratula Rózám.