Óriások földjén

 

Óriások földjén

 

"Akire szellemhad vigyáz:

mégsincs senki

aki vigyázzon."

 

Óriások földjén lépek.

Hangya araszolás hajlik imába.

Tenyerére vesz, a szemébe nézek,

homloka szántott életbarázda.

Virágaim kitépi gyökerestől,

s én elültetem arcán csalódásaimat.

Megóv magamtól, hogy szememből

többé ki ne nyílhassanak,

közéjük rejt egy óriás szívet,

sóval hinti be a könnyeimet,

s imába temeti a virágaimat.

( Raffai Sarolta: Akire  szellemhad vigyáz c. versének hatására) 

Raffai Sarolta:

Akire szellemhad vigyáz

 

Engem szellemarcok ügyelnek

testetlen, káprázatosan:

csupa vakfehér lobogás.

 

Akire ez a had vigyáz

nem fél szívek mélyébe látni,

koponyák dombjaira hágni,

hasas felhők emlőjét szopja,

fordul a szélnek csikorogva,

arca hegyén havak visszfénye,

megverten jön a Hold eléje,

tágul a tér, a mindenségnyi.

 

Akire szellemhad vigyáz,

magát csak önmagával méri.

 

Tudja: minden más mérhetetlen.

Az eltökélt hit kurta álom.

Mert a kristály is föloldódik,

öngyilkosan, eszeveszetten,

akár a só a tengerekben,

s nincs helyén semmi a világon.

 

Akire szellemhad vigyáz:

mégsincs senki

aki vigyázzon.