Orbán Ottó: Az alvó vulkán + Egysoros...

Orbán Ottó:

Az alvó vulkán

 

vannak korok

amikor úgy látszik hogy mindenben a gazdagoknak van igaza

hisz látnivaló hogy

nem csak a pénz az övék

de a megértés luxusa is

és az ő nőik alakja jó a legtovább

minthogy az ő nőik fordíthatják a legtöbb időt

a sportra és az ésszerű étkezésre

míg a szegények

most érkeznek a kőkorszakból

és egymást taposva tolongnak a Földpályaudvar szemetes peronján

a jövőbe nyíló kijárat felé

és a nőik koravén öregasszonyok

 

vannak korok

amikor úgy látszik hogy a forradalmak csak zűrzavart okoznak

és a legjobb szabályosan közlekedni

kitenni az indexet és várni

míg jön egy lázas év

vagy az öregség

és kanyarodhatunk

ilyen korokban a legtöbb ember költő

persze anélkül hogy tudna róla

mert amúgy ki nem állhatja az érthetetlen verseket

és nincs is benne semmi a hivatásosból

aki ha szorul a hurok

még mindig föladhat egy sürgős segélyt kérő jelképtáviratot

 

nem

ő csak megy az utcán

vagy vár a sorára a pult előtt

és közben múlnak az évek

és a hét tenger kalóza akinek fiatalon mindenki képzeli magát

mindinkább megérzi az időjárásváltozást

és az egyetlen tenger amelyikre még kimerészkedik a sör

ott viszont nagy előadást tart a tanulságokról

 

hogy jobb ma a biztos zsákmány

mint holnap a világmegváltás

majd szétnéz az imbolygó asztal fedélzetén

a csikké szívott évszázad fölött

és váratlan dühvel azt mondja

A KESERVES KURVA ÚRISTENIT

 

a történelem vulkán

és gyomrában a megválaszolatlan kérdések lávája izzik

és megválaszolatlan kérdés az is hogy meddig

a természetnek nincs erkölcsi érzéke

a Nap konokul mosolyog

én az istenséget

esendőnek képzelem azaz mélyen emberinek

ha szívósnak is hogy túlélje a fogalomrobbanást

a kitörés reggelén

valaki zörög a kulccsal és kilép a panelház kapuján

naiv egy lény hisz fajunkbeli

 

de a maszlagot hogy az igen és nem végül is egyre megy

nem veszi be

és megkülönbözteti az űrjáró bolygó luxusfedélzetét

a fortyogó hajófenéktől

 &&&&&&&&&&

Orbán Ottó:

Egysoros vers a jövőről

 

Hűsét érzem mint hús a kardvasét