Óh, te csak lazíts...

http://blog.poet.hu/janus/uj-idok

Óh, te csak lazíts…

(reflexiók Janus versére)

Óh, te csak lazíts kicsit,

mondanám félve, hogy csitt...

szól még a bakelit is,

de a lemezjátszó már avult,

régi idők régi technikája

nem csavaroz már apát az anyába,

ha elmúlt, hát elmúlt -

amit hagytak ránk, nem talmi,

ám új idők jönnek rávasalni,

s új élet visel az élet nadrágja,

de bánná a kánya!

 

(kánya akad, néha még hallani,

a neve ’milvus migrans” és mint

nálunk fokozottan védett madár,

eszmei értéke 500000 forint,

értéke van-e, vagy csak ára?

Most hirtelen tán nem is tudom

átváltani, mai műanyag-focistára,

ahhoz kevés a tudásom, gondolom…)

 

Vannak még kék cinkék, füstifecskék,

nádi poszáták, csodás gyurgyalagok

pacsirták, fehér hollók,vadrécék,

városi galambok, s szállnak pusztai sasok…

A madárvilág színes és változatos.

Gyönyörködtet a röptük és az ének

s amíg a fiókák felnőnek, a fák is

lassan az égig érnek…

 

Ám egy mai dráma valósan drámai:

a „kölykök”csak ritkán énekelnek,

sőt, sokszor nem is beszélnek,

felejtik lassan a fészek-nyelvet,

(viszont tudnak szájról olvasni) 

bár jöttek új, jel-nyelvek;

Elmotyogva, vagy hadarva

vágják a káromkodó,

egyéni tucat-szlenget,

nem írnak nem olvasnak,

inkább ’mélben’ üzennek,

piában a vitamin, fő a ’dolce vita’

füldugóhoz nőttek vájt fülek,

ujjbegyekhez tapadtak kijelzők,

a világot utálni persze

mindig akadnak jelzők..

 

Az alma leve tán néha, de már nem kell a héja,

pedig abban volna sok fontos vitamin,

régi ötszázason portré: ma két sör ára, ollé!

A pénz, amennyit ér mégiscsak valami..,

s ha azt mondod neki: „héja-nász”,

visszakérdezi egy új, nagy Ász:

„f.szomtuggyabzzmeg! azzmegmi?”