Ne kísérj majd...

Rozella•  2017. március 1. 19:44

 

Ne kísérj majd...

 

Ne kísérj majd el a reptérre,

ha az utolsó léghajón fölszállok.

Jutalomút lesz a végtelenbe,

biztatva kacsintanak a csillagok.

 

Nem nézek vissza tévelygéseimre,

irányok között sem válogatok,

mosolyognak rám kiket szerettem,

ott repülnek mind körülöttem.

 

Nem viszek magammal innen semmit,

nem búcsúzom, nem ölelek át senkit,

néhány semmiség, ami itt marad,

egy hang, egy szó, egy vers, egy pad,…

 

de elszáll pár időtlen pillanat velem,

egy tavasz, egy nyár, és a szerelem…

Sosem térnek vissza - nem engedhetem,

önként kísérnek el.., s nekik megengedem.

 

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2017. március 2. 20:57

@lobsterking: Köszönöm! Gondoltam..:) megengedtem, hogy a közeledbe menjen :))

Rozella2017. március 2. 20:55

@okeanus:

Hagyunk. Sokat is, csak sajnos nem ott és nem olyat, amilyet szeretnénk... Köszönöm!

Törölt tag2017. március 2. 20:34

Törölt hozzászólás.

okeanus2017. március 2. 18:55

nem elvinni, itt hagyni lenne jó, s nem csak lábnyomot...

Rozella2017. március 2. 18:51

@baramara: @Zsuzsa0302: köszönöm szépen!

@merleg66: Én is remélem, hogy messze még. " az elmúlás nem cél" persze, ez igaz, de elkerülhetetlen. A hogyan pedig nem kívánságműsor,de ezen a képzelet könnyen túlteszi magát... köszönöm a figyelmed!

@Pflugerfefi: ez ilyen hangulat volt, de a téma sem túl vidám... Köszönöm!

@kevelin: Ki tudja Kevelin? köszönöm a kedves szavakat!

Törölt tag2017. március 2. 08:36

Törölt hozzászólás.

kevelin2017. március 1. 22:17

Nèha van időtlen pillanat, ami szèp,èrdemes magaddal vinni, lesz mèg sok ilyen pillanatod remèlem

Pflugerfefi2017. március 1. 21:24

Tőled szokatlanul borongós hangulatu, igaz az utolsó versszakban
már megcsillan a Rozellas stílus! Köszönöm, hogy olvashattam!

merleg662017. március 1. 21:16

Hogy fölszállj az utolsó léghajóra, még
Messze van. Hisz Rád a magas ég
Még feladatokat adott, szabott
Verseket írj és a hunyorgó csillagok
Szeretettel néznek mindig reád
A pillanat szépsége még szíven talál
S a "néhány semmiség, ami itt marad,
Egy hang, egy szó, egy vers, egy pad,…"
Még annyi mindent tartogat a létben
Az elmúlás nem cél, de elhiszem
Versed is tartalmaz álmot, vágyakat
Míg ajkad zengi az élet dalodat
Írj! Mi olvassuk a szó-csodákat
Elmúlás még messze! Rád sokat várhat!

Zsuzsa03022017. március 1. 20:49

"Nem viszek magammal innen semmit,
nem búcsúzom, nem ölelek át senkit," Nagyon szép!!!!! (most is)

baramara2017. március 1. 20:37

"Nem viszek magammal innen semmit,
nem búcsúzom, nem ölelek át senkit,
néhány semmiség, ami itt marad,
egy hang, egy szó, egy vers, egy pad,… "

Hasonló érzések... szép vers!