Most, ha semmi mást nem tehetsz...

 

Most, ha semmi mást nem tehetsz…

 

Most. Most a koldusokról megint szólni kell,

megetetni őket, hajléktalan, szánalom-szavakkal…

Most ki kell mosni róluk, ha mocskos a lepel,

tisztán vehessék vissza, ami majd eltakar.

 

Most karácsony hava van, de fehér hó helyett

a sajnálat gyenge, olvadó pihéje hull s befed,

a jótékonyság kis kartondobozából jóllakat

utoljára a megfagyás előtt, még néhány életet.

 

Most már nem szabadna több verset írni,

csak tenni kéne most…valami jót, csodát:

megosztani a köpenyt, az ölelést és sírni,

vagy együtt enni meg az utolsó vacsorát..,

 

de mégis, most kell írni, ha szavad még van,

akkor add a jó szót, hadd csillapítsa éhét!

Ha semmi mást nem tehetsz egymagadban,

fogadd el a kezét és add neki a kezed melegét…