Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Meddig a mélység
Rozella• 2015. február 23. 19:07
Meddig a mélység
Meddig a mélység, a minden mérték meddig magasság,
hol a Fa gyökerével kapaszkodhat égzengésbe?
Vihartornyos ágbogán szélfűrész: tépő valóság
villantja okker fogsorát, véraranyt harap kékre.
Hajlongó idő fája rezdületlen cudarul áll,
tört fény csupasz karjain, hegedű-égből kijajdul
a lomb, élő ezer évek ősmagánya lengve száll,
terem-pillanat ölel, a végtelen belefájdul.
Narancs-lila kiáltás, alkonyíven néma sikoly
törzsében villám izzik, dörgés hasít a rögökre;
nincs kegyelem, nincs irgalom, a cédrus mégsem hajol,
alatta földje ércgyökérbe fogódzik örökre.
A verset Csontváry festménye és Garai Gábor: Magányos fa (Csontváry cédrusára)c. verse ihlette
Garai Gábor: Magányos fa (Csontváry cédrusára)
Ha ki fának rendeltetett,
erdőben kell éljen.
Magányos fán vihar fészkel,
villám ül hegyében.
Ahány gallya, annyi néma,
görcsös jajgatása;
álló sírját állhatatos
gyökere megásta.
Mozdulatlan, mint a bálvány,
gyér lomb szikár foglya,
vedlett törzse csak mihaszna
erényét ragyogja.
Dögmadarak elkerülik,
vijjog némasága;
maga termi keselyűit
önemésztő ága.
Ha ki fának rendeltetett
Magányos fa, dermedt,
ágas karó, irgalmatlan
ég aljába vertek.
Magányos fa, terhe, kínja
puszta földnek, égnek,
nem te hagytad el az erdőt,
az hagyott el téged.
Rozella2015. február 27. 20:38
@Ernest: Nagyon köszönöm Őrni, hogy a versed így utólag megismerhettem. Nagyszerű!! Amint látom, az ihlet Téged már sokkal korábban megtalált! Örülök, hogy a képről hasonlóan gondolkodunk!
Rozella2015. február 27. 20:28
@Ametisz: Köszönöm Timi, remélem kiszabadultál azért..:)
Rozella2015. február 27. 20:27
@Kicsikinga: nagyon köszönöm hogy olvastad Kingácska! Nem szomorú versnek szántam, csak egy kísérlet volt leírni azt, amit ez a kép nekem jelent.
Örülök a dícséretednek !!
Rozella2015. február 27. 20:19
@petruchio: aki tudja, tudja... :)
Rozella2015. február 27. 20:18
@skary: így van, még amikor lejött a fáról.. .)
Ernest2015. február 27. 03:32
Szeretem a Művészeti témájú verseket, írásokat, Csontváry e gyönyörű alkotása is nagy-nagy kedvencem:
Őrni: Megpillantva Csontváry Magányos Cédrusát
Ametisz2015. február 25. 22:41
Végig fogva tartott a fantasztikus képek hatásával a mondanivaló!....szó szerint odabilincselődtem!
Szuper vers!!!
Kicsikinga2015. február 24. 11:51
"Meddig a mélység, a minden mérték meddig magasság,
hol a Fa gyökerével kapaszkodhat égzengésbe?
Vihartornyos ágbogán szélfűrész: tépő valóság
villantja okker fogsorát, véraranyt harap kékre."
"terem-pillanat ölel, a végtelen belefájdul."
Nagyon meghatódom mindig, amikor a képet látom, mert valahogy magamat siratom. Ez az igazság!
Gyönyörű a versed!
Őszintén és örömmel írom!
pauleve552015. február 24. 11:26
"Meddig a mélység, a minden mérték meddig magasság,"
Hű, de jó gondolat!
petruchio2015. február 24. 05:37
a legaljáig....hiába no...süllyedni is tudni kell....:)))
skary2015. február 24. 04:41
áá a zembőr hagyta e
Rozella2015. február 23. 22:43
@Clien03: A Mester után szabadon...:) köszönöm!
Rozella2015. február 23. 22:42
@BakosErika: Erika, köszönöm a véleményed, ( mindkét alkotó a kedvenceim közé tartozik. )
Rozella2015. február 23. 22:39
@csillogo: Marikám, köszönöm az olvasást, örülök, hogy tetszett :)
BakosErika2015. február 23. 20:43
Mindkettő nagyon tetszett, kedves Róza.
Szeretettel olvastalak.
Törölt tag2015. február 23. 20:03
Törölt hozzászólás.
csillogo2015. február 23. 19:32
Meddig a mélység, a minden mérték meddig magasság,--- ez jó nagyon - és a versed is tetszik!
Grt.