Lát-hatás

Lát-hatás

 

Hatalmas fák alatt, erdőben járok,

apám léptei a zizgő avaron

csend-nyomokban rejtenek

egy jobb, másik világot.

Ma láthatásra hoz a Hold,

a visszaállított téridőben

felmutat engem az őszi égnek,

és a Nap áldását adja rám

még éppen időben.

 

Anyám szeme sötét csillag,

fény hull le belőle,

körbeölel kékkel foltozott

ág-ernyőmön át.

Alatta állok, szemereg megint,

hallom csepergő sóhaját,

hangját halkuló szél sodorja

a látó-mezőre, és óva int:

ne menj,.. jaj, ne a temetőbe!

 

Némaság van ott, síri csend honol,

a gyertyák is elégnek csonkig,

mázsás kövek hallgatnak titkokról,

ott nem mondhatják el,

mit mondani szeretnének..,

de látod, az erdő maga az élet!

Minden fa és levél itt beszélget,

lélekmadaraink fészkelnek a fákon,

szabadon szállhatnak ágról ágra,

és mikor akarod, amikor hívod,

jönnek láthatásra.