Klaudia névnapja /novella/

Rozella•  2015. március 19. 15:35


 

Klaudia névnapja

 

Egy hete beszéltünk utoljára skype-on. Mindig  jókedvem lesz, ha Klaudiával beszélhetek, mert a hangja most is szinte olyan, mint lánykorában volt, vidám természete és a romantikus lelke sem változott az elmúlt évtizedek alatt semmit. Holnap névnapja van, persze, hogy nem felejtem el! Hogy felejteném, hiszen a legjobb barátnőm volt és marad ő már mindig. Ezernyi, egymással megosztott kis titokkal, csatangolós, bolondos nyarakkal, az összes kibeszélt fiúval, az egymásnak elsírt könnyeinkkel; nagy szerelmek, házasságunk és válásunk, gyerekeink történeteivel - gyermeki bizalommal és szeretettel össze vagyunk kötve időtlenül. Amióta a "mesés" szingli-lét élményeit is megosztjuk egymással, még tovább mélyült évtizedek óta tartó barátságunk.

 

 Akkoriban mikor Klaudia New Yorkban kezdett el dolgozni, csak telefonon beszéltünk néha, volt, hogy néhány hónap kihagyással, mégis mindig pont úgy és ott tudtuk folytatni, ahol az utolsó párbeszédnél abbahagytuk. Legutóbb a skype-on keresztül is feltűnt, hogy drága barátnőm még a szokottnál is vidámabb, bármit mondtam, csak kacarászott, nem is nagyon figyelt rám,- közben teát szürcsölt, egyszer még félre is nyelt -, szinte nem bírt magával. Ismerve jól Klaudiát, belevágtam világmegváltó csevegésünk közepébe: - Ne untass már légyszi' a tájlírával, na ki vele, hogy hívják?! Mire barátnőm a jól ismert lányos kaján mosolyával kérdezett  vissza: - Nem érteni kérdés…sokat felejteni mágyár…mit mióta??  Majd némi közös vihogás után végre megszólalt. - Jól van na, tudom, úgyis rájönnél- azután kimondta azt a nevet, amit hosszú évekig éppen eleget hallottam tőle. Most mégis azt hittem, hogy nem jól értettem. Én is visszakérdeztem: - Az a … Dr. Sz. Nándor?  Az. -felelte fülig érő szájjal s aztán csak mesélt és mesélt…

Nándi három hónappal ezelőtt egy üzleti úton járt ott, amit megtoldott még némi pihenővel. Egy hétvégi hajókiránduláson találkoztak véletlenül, sok év után újra. Kölcsönös, nagy szerelem volt az övék annak idején. Nándi volt maga az álom, a félisten, a lányok bálványa, vidám, jóképű, sportos, okos, és a hangja…, a fél gimi szerelmes volt belé. Aztán érettségi után kapott egy külföldi  ösztöndíjat és a tervezett egy évből hét év lett. Klaudia is egyetemre járt még akkoriban, és sokáig reménykedett, hogy Nándi visszatér hozzá, de nem így lett.  Barátnőm nagyon csinos volt, és amikor végzett, férjhez ment egy volt évfolyamtársához. Később ők is külföldre kerültek, Ákos a férje különböző egyetemeken tanított, sokfelé hívták, rengeteget utaztak, míg végül megállapodtak New Yorkot választva. Ákos szinte csak a munkájának élt. A maga módján  nagyon szerette Klaudiát, a gyerekeknek és neki mindent megteremtett, de az anyagi jólét ellenére valamiért mégsem sem volt boldog a házasságuk.

 Mindezt jól tudtam, ahogyan azt is, hogy Klaudia soha sem felejtette el és nem heverte ki Nándi elvesztését. Talán ez is közrejátszhatott a válásában, ha nem is mondta ki soha, de tudtuk ezt mindketten. Két éve élt már egyedül, és keményen dolgozott, gyerekei is szinte felcseperedtek mostanra, amikor Nándi ismét feltűnt az életében. Klaudia sosem volt magányos, mindig is voltak körülötte, a természete miatt sokan kedvelték, sok barátja lett New Yorkban is. Volt néhány kapcsolata a válás után, de igazán nem érdekelte senki. Most azonban, hogy a sors akaratából ismét találkoztak Nándival, minden megváltozott, a parázs újra lobbant és már nem volt megállás. Nándi azóta háromszor is egy-egy hetet töltött nála, vállalva a Budapest és New York közötti ingázást.

Kiderült, hogy drága barátnőm egy héttel ezelőtti határtalan örömének mi volt az oka. Akkor már tudta, hogy Nándi ismét meglátogatja őt, sőt vele töltheti majd a névnapját is és szinte biztos volt benne, hogy ez alkalommal meg fogja kérni a kezét. Klaudia szerelmes lett, pontosan ugyanúgy, mint a gimiben. Nem is értette, mintha csak kitörlődött volna pár évtized. Nándi egyetlen dolgot kért csak tőle, hogy - hozzá hasonlóan - Klaudia is tartsa teljes titokban a találkozásaikat. A legjobb barátnők azonban mindig, minden titkot elmondhatnak egymásnak, abból nem lesz pletyka. Így lettem részese ennek a gyönyörű titoknak.

Klaudia sajnos nem tudja még, hogy sem holnap, sem soha többé a várva várt találkozás nem fog bekövetkezni. Az élet kegyetlen forgatókönyvet írt, mert rettenetes dolog történt. Két nappal ezelőtt  Dr. Sz. Nándor  autóbaleset következtében meghalt egy közeli kisvárosi kórházban. Rohammentő vitte be, az orvosok órákig küzdöttek az életéért, hiába. Honnan tudom mindezt?  Egy másik barátnőm, Olga írta meg nekem ma e-mailben, aki egy éve dolgozik ott az intenzív osztályon. A sors különös fintora, hogy valaha ő is fülig szerelmes volt Nándiba, teljesen reménytelenül. Azonnal felhívtam Olgát, aki könnyeivel küszködve mondta el, hogy mi történt, és azt is, hogy ott volt Nándi mellett élete utolsó perceiben. Nándi  életveszélyes sérüléseket szenvedett a balesetben, és többé nem tért magához. Ilyen halálesetnél a kórház az elhunytnál lévő értéket, pénzt, iratokat egy széfbe helyezi és megőrzi, amíg hozzátartozó, vagy arra jogosult személy ezeket át nem veszi. Nándi kézitáskájában bankkártyák, telefon, egy lezárt boríték "Neked"  címezéssel, egy New Yorkba szóló repülőjegy és egy  gyönyörű fehérarany gyűrű volt - ezeket leltárba vették és megőrzésre elzárták. Nem tudtam mit mondani Olgának, átéreztem a fájdalmát, de többnyire csak hallgattam, amíg beszélt.

 

Most fogalmam sincs, mit kéne tennem. Azt, hogy Klaudia és Nándi között újra fellobbant ez a szerelem, rajtam kívül itthon nem tudta más.  Holnap délután skype-on keresztül felköszöntöm Klaudiát, aki estére várja Nándi érkezését. Beszélgetünk, nevetgélünk is talán, mint annyiszor, sőt az arcán látni fogom azt is, amit nem mond ki, de hiszen ismerem, ő mindig vidám. Szokás szerint felmutatom neki azt a bizonyos karkötőt, amit még mindig őrzök, cinkosan összekacsintunk, ő meg elővesz egy félbetépett Nándi- levelet, aminek a másik fele most alig pár ezer kilométerre egy kórházi széfben van Régi közös titok ez is. Elmeséli majd, hogy ott épp milyen az idő, hogy megy a boltja, beszámol a srácok újabb kópéságairól, talán küld új képeket is a hajóról, mesél arról, hogy merre kirándultak legutóbb. Tiszteletben tartom, hogy a Mamit ezúttal sem hozhatom szóba, mert akkor hirtelen úgyis más témára váltana, mert a Mami még sosem látta élőben az  unokáit, csakis a monitoron keresztül…

Én is elmondom neki, hogy, nem, itt nincs semmi különös, csak a munka, a család, igen, persze, Linda és Dávid, velük is minden rendben; és kicsit mesélek a barátomról. Tudom, hogy drága barátnőm is imádja a kertet, a virágokat, a természet apró csodáit. Órákat voltunk képesek régen a kertjükben vagy a miénkben eltölteni és nem unatkoztunk soha. Küldök neki pár képet a kedvenc helyekről, talán névnapi kedvességnek jó lesz.

Elmesélem, hogy gyönyörűen kezd tavaszodni, lassan minden magához tér a téli dermedtségből, az aranyesők már mind bimbósak, csodásak a hóvirágok, bújnak a nárciszok, a primulák. A japán birs tele van rügyekkel, kedvencemet a magnóliát talán elkerülték a téli fagyások. Féltem még, nem szeretném, ha a fagyosszentek idején történne vele valami, bármi baja esne a csodás virágainak, mint néhányszor előfordult. Persze, fantasztikus, hogy egy parányi élet, mi mindent képes túlvészelni. Ha kibomlik egy magnólia, hát az tényleg valami gyönyörű tud lenni.

Pletykálunk egy keveset  a közös ismerősökről, kiről mit tudni mostanság. Tudom, hogy életemben most először hazudnom kell a legjobb barátnőmnek, érzem, hogy nem vagyok, nem leszek képes megmondani Klaudiának, hogy élete legnagyobb szerelme miért nem jelentkezik holnap este, de talán még van egy kis időm, csak kitalálok valamit, elvégre holnap a legjobb barátnőm, Klaudia névnapja lesz…     

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2020. január 1. 13:35

Törölt hozzászólás.

Abraks_Anna2015. április 27. 20:45

Gyönyörű, és/szomorú!

Rozella2015. március 21. 21:05

@Kicsikinga: Kingácska, az érző lelked és halló szíved nagyon szépen köszönöm, meg az időt, amit erre szántál! A kérdésedre válaszul most csak egy dalt küldök (és még annyit, hogy a "bigámia" nem szép dolog, de néha muszáj vele szembesülni. Ölellek!

https://www.youtube.com/watch?v=VSNlQePE Jjs

Kicsikinga2015. március 20. 15:15

Nem tudok mit mondani, csak ülök, és nem hiszem el, amit elhittem, vagyis valóságként olvastam...

Bár ne lenne igaz történet, amit olyan fantasztikusan írtál meg, hogy élveztem minden szavadat.
Nívós, és hiteles, sallang és hatásvadász maníroktól mentes, és kerülgetem itt a kérdést, húzom az időt, már lassan egy novellányit írok,,,,,,de most megkérdezem!
Igaz volt?
Talán vissza merek jönni a válaszért, drága Rózácskám...

Rozella2015. március 20. 13:21

@Sea_Miller: Seám, köszönöm, hogy olvastad.

Rozella2015. március 20. 13:20

@skary: ... köszönöm

Törölt tag2015. március 19. 16:56

Törölt hozzászólás.

skary2015. március 19. 15:46

a zélet...ilyen..is

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom