Jel a holdon

Rozella•  2014. december 15. 19:04




Jel a holdon

 

nem karizma képpen

vetül arcodra a múlt

csak provokálja a holdat

haladékot kér a létezéshez

maradjon nyoma  hogy

majdnem átívelte már

a Léthétől az Olümposzig

terjengő  kábult hiányt

itt húzza most is

az üresség kondenzcsíkjait

homlokodra ezüst barázdát

rajzol és odaszántja

fényleni a holdra

viselje most már stigmaként

örök holnapokra

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2014. december 16. 05:18

jah

Rozella2014. december 15. 21:33

@Molnar-Jolan: köszönöm Joli, úgy látszik, ma ilyen napom van..:)

Rozella2014. december 15. 21:31

@Mikijozsa: és legalább nyoma marad.. köszönöm, hogy olvastad, ezt is, :)

Molnar-Jolan2014. december 15. 21:26

Misztikus, remek vers.

Mikijozsa2014. december 15. 21:19

A Hold is egy élőlény,. mindent lát, hall rólunk, és megjegyzi évezredekig