Jártomban kertemben... / 6-7-8 /

Medvehagyma

/ jártomban kertemben - 6.  /

 

Bokrok alatt ülnek egy kissé mordan,

úgy bújtak ott elő több csoportban,

csendben, mint barlangból a mackók,

csak ők nem bújtak vissza sorban,

mert olyan kedves tavaszi fickók,

pedig itt kint nem biztonságos,

zöld levelük túl ízletes, de álságos

volna most,  ha azt mondanám,

hogy anno az őseim már hajdanán

ezen éltek,  hiszen nem tudhatom,

én viszont megeszem és mondhatom

nagyon egészséges és finom!   

 

Nefelejcs

/ jártomban kertemben -7.  /

 

Elbűvölően kék, igéző mágia,

fűszál-kottába komponált ária,

egyszerű, apró, mégis titokzatos,

vidám virág, soha nem bánatos.

Közepében ülnek apró csillagok,

s némelyik rejt egy parányi napot.

Szirmaikon ott kéklik az égbolt,

levelükön felfénylik a vén hold.

Minden egyes kis csoda-virága

réges-régen egy-egy csillag volt,

messziről szálltak ide le a földre,

repült mind, ahogyan tudott,

hogy megmintázza itt lent

az univerzumot.

 

Tulipán

/ jártomban kertemben - 8. /

 

Székelykapuk bújó virága,

levelek közé rejtett

bíbor, piros és sárga..

Feléled mind a nyíló kertben,

a tavasz kapuján át idelebben,

kitárul múlt-mesék tarka világa,

s benne eleven kelyhek kínálta

édes-bús borok, mámorok

csukódnak szép lassan össze,

mielőtt a szerelemre szomjas este

belekóstolna a tulipán-pohárba..