Egy kis pataknak nem szükséges elérni
a tengert, mert az minden cseppjében benne van. Erdőnek, mezőnek is szüksége van a vizére, s a vándor, ha szomjas és fáradt megpihenhet és felfrissül tőle. És mit tesz a patak? Folytatja útját, közben összegyűjti a nap sugarait,
a szél dallamait, a csillagok meséit, a felhők üzenetét...én is tőle tudom, és Neked továbbadom.
Kedves Útonjáró, ha találkozunk, szeretettel köszöntelek.
/ a fotó saját készítésű/
Szerkesztő: Rozella
Figyelők: 55
Rozella• 2015. január 29. 21:16
Halmozott idő
megkövült csukló-érben lüktető
alvadt fájdalom kifosztottan vak
kunhalmai alatt ébren alszanak
ősapák s vigyorgó új világ-fiak
kemény kőszívvel agyar vicsorít
farkas süvölt át a csillagcsenden
burkolva gyapjas merinó lepellel
a holdfényben kóborolva tép széjjel
miért szívod vérem ha úgy akarod
hasíts fel nézd a halálom láthatod
csukló-érben lüktető visszatérő
kövült fájdalomra halmozott idő
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!