Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ezüst madár
Rozella• 2017. április 28. 11:45
Ezüst madár
Könnyedén siklik a kis gép, az eget szántja
végre egyedül, szabadon szárnyalva...
Övé a tér, amire mindig vágyott,
fülében dobol a vér, de nem bánja,
büszke sasként szeli a felhővilágot,
belélegezve mélyen a szabadságot...
Színes buborékok szálltak a horizonton
s ő mosolyogva biccentett rájuk,
vidáman billegtek az ezüstös szárnyak.
Első, önfeledt repülés. Égi otthonához,
közel ért a távol, szíve szinte olvadt
a Nap perzselő, ölelő karjától…
A suhanó fény-időt, amiről álmodott,
érezni akarta, nemcsak képzelet már,
de elvétett egy kijáratot s a felhők között
estére sötét-bíborba olvadt a láthatár…
Azóta magasan egy karcsú, ezüst madár
köröz alkonyatkor a sziklák fölött…
Szárnyalása könnyed, örökre áldott.
Rozella2017. április 30. 22:19
@PELLEI: köszönöm az olvasást. Minden tragédia fájdalmas, különösen, ha egy fiatal élet veszik el, de egészen különleges az, ha valaki szinte az utolsó pillanatokig boldog...
Rozella2017. április 30. 22:16
@csillogo: ... ahogyan lennie kell,... de jó volna, igen! Köszönöm Marikám!
Rozella2017. április 30. 22:12
@Perzsi.: köszönöm Erzsike!
PELLEI2017. április 30. 21:36
Repülőgép nyelven megírt látványos képeid emberi drámát vezetnek fel, majd a hiány végtelen szomorú érzését körözi felettünk a karcsú ezüst madár...
Különlegesen szép!
csillogo2017. április 29. 20:56
Szomorúsága ellenére is csodaszép!
Mit is tudnék mondani - a mi kijáratunkon is legyen áldás (...)
Rózám! :)
Perzsi.2017. április 29. 14:00
Remek vers!
Rozella2017. április 29. 13:02
@gosivali: köszönöm szépen, hogy olvastad! :)
gosivali2017. április 29. 10:42
Szép, hangulatos. :)
Rozella2017. április 29. 09:38
@skary: @Törölt tag: @Steel: @Zsuzsa0302: @BakosErika: @merleg66: @Ernest:
köszönöm szépen Nektek az időt, az olvasást, a véleményt és a zenét is! Legyen szép, fényes hétvégétek!
Ernest2017. április 29. 00:16
"Azóta magasan egy karcsú, ezüst madár
köröz alkonyatkor a sziklák fölött…"
Klassz lett, gratulálok!
merleg662017. április 28. 22:08
A suhanó fény-időt, amiről álmodott,
érezni akarta, nemcsak képzelet már,
de elvétett egy kijáratot s a felhők között
estére sötét-bíborba olvadt a láthatár…
Azóta magasan egy karcsú, ezüst madár
köröz alkonyatkor a sziklák fölött…
Szárnyalása könnyed, örökre áldott.
S ott az út túloldalán, megtalálta amit keresett. Remek vers, szinte az Ikarosz bukása című festményt ( Magyar László) láttam magam előtt. Szeretettel gratulálok remekedhez.
BakosErika2017. április 28. 21:28
Megható szépségű vers, Rózám.
Nagyon tetszett.
Zsuzsa03022017. április 28. 20:13
"Könnyedén siklik a kis gép, az eget szántja
végre egyedül, szabadon szárnyalva...
Övé a tér, amire mindig vágyott,"
Nagyon szép vers! :) Megható...
Steel2017. április 28. 16:21
Egészen új és egyedi megfogalmazás az elmúlásról... Megkapóan szép. Az embert átjárja a nyugalom, ahogy olvassa.
Törölt tag2017. április 28. 15:52
Törölt hozzászólás.
skary2017. április 28. 14:02
mög arany :)