Éjjeli Balaton

Éjjeli Balaton

 

1.

 

Hegyek sötét pillantása lustán

csukódik a neszező tóparti tájra.

Halk vitorlás surran a víztükörre

árbocán a Hold merengve méláz,

álma nádas-suttogásba bújó dallam,

benne tündérek tánca épp hogy sejlik,

kéklő ruhájuk lenge esti sóhaj;

érintésük hűs menta balzsam,

s könnyű léptük a vízen jár titokban.

 Kis cseppek szuszognak békén a stégen,

a zsongó zsivaj sincs már ébren;

mólóhoz simulva a hajók szembenéző,

egymást vigyázó, hű szeretők.

 Néhány álmos nyárfa és platán

őrködik a csenden s vízszagú éjszakán.

A fáradt nap elvitt magával minden zajt,

csillag-sörényű lován megül a szél,

amíg patkóin a holnap fényeket cserél,

arany hídról álmodik a Balaton-part,

hajnalig már nyugalmat remél,

s rezdületlen ring a tó-éj.

 

 

2.

 

ülök az éjjeli parton

 a tó nyugalma

szétárad lassan ereimben

surranó kis neszek

szöknek előlem

 míg szivem csitítom

s a holdfényes balatonban

tisztára fürdik a lelkem