Az élet mosolya

Rozella•  2016. szeptember 25. 13:11


Az élet mosolya

 

Először minden látomás olyan tökéletes,

csak lassan forr ki a kétség s a gyönyör,

kíváncsiság suhog, átszáll ősi ösztönön,

mélységbe vonz minden titok, a végzetes.  

 

Mint árnyékban fa, rejtené halvány fénybe

kéreg-ráncait az idő, s pislogva megállna,

míg lombok fohásza szédül a holdvilágra,

tudva, a nap bélyeget éget minden levélre.

 

Aztán mégis lépünk. A fény szerelmet ad,

érintése csöndben, ölelve bújik, s oda átemel.

Csak egy időtlen pillanatra fáj, nem tűnik el,

az élet mosolya illúzió, örökre igaz marad.

 

 

( adott szavak : fohász, szédül, bélyeg, suhog, ránc, pislog, pillanat, forr, halvány, időtlen)

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2016. szeptember 29. 09:59

@csillogo: köszönöm, ölelésem!

csillogo2016. szeptember 29. 07:38

Aminek mi adunk "hangot", ami bennünk születik - még ha vége is lesz örökre igaz marad...
nagyon szép!
szívből gratulálok kedves @Rozella:!

Rozella2016. szeptember 25. 19:56

@kevelin: @merleg66: @dreaming58: @Zsuzsa0302: @BakosErika: Mindenkinek köszönöm az olvasást!

BakosErika2016. szeptember 25. 18:20

Jó lett, Rózám.

Zsuzsa03022016. szeptember 25. 17:49

De szép!!!!

dreaming582016. szeptember 25. 15:06

Szépet írtál :)
(én még birkózom a "saját szavakkal" ;-))

merleg662016. szeptember 25. 14:39

Gratulálok Rozella! Remek verset hoztál ismét!

kevelin2016. szeptember 25. 13:53

Jõ lett, na akkor nekem is megvan az esti programmom

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom