Az élet mosolya

Az élet mosolya

 

Először minden látomás olyan tökéletes,

csak lassan forr ki a kétség s a gyönyör,

kíváncsiság suhog, átszáll ősi ösztönön,

mélységbe vonz minden titok, a végzetes.  

 

Mint árnyékban fa, rejtené halvány fénybe

kéreg-ráncait az idő, s pislogva megállna,

míg lombok fohásza szédül a holdvilágra,

tudva, a nap bélyeget éget minden levélre.

 

Aztán mégis lépünk. A fény szerelmet ad,

érintése csöndben, ölelve bújik, s oda átemel.

Csak egy időtlen pillanatra fáj, nem tűnik el,

az élet mosolya illúzió, örökre igaz marad.

 

 

( adott szavak : fohász, szédül, bélyeg, suhog, ránc, pislog, pillanat, forr, halvány, időtlen)