"Kell ott fenn egy ország..."

 

 "Kell ott fenn egy ország..."

https://www.youtube.com/watch?v=AbcxkKDM4JI

 

(körbeérő, kusza töprengés egy vasárnapon)

 

Milyen lehet magasan, ott fenn

az az ország, ahonnan jöttem,

- vagy ahová vágyom, melyik az én világom?

Ki volt, ki életet lehelt, hogy értsük őt,

ki magához enged kétkedőt, hívőt, hitetlent?

Aki fényhez rendelte a sötétet,

égboltot a földhöz, tengerhez a kéket

Ádámhoz  Évát, férfihez a nőt;

s bölcs hatalmával a kettőt eggyé igézte.

 

A krónikások is csak gyarló emberek,

az ő szemükkel nézni a teremtést,

vagy a magunkéval látni, szinte egyre megy;

hagynánk tán derengni a fényt magát,

ám fönt nem látni fát, csupán lombkoronát.

Kiűzettünk a paradicsomból, vagy

önként hagytuk el, nem számít ma már.

Lépkedünk előre-hátra, bércre-völgybe,

s az idő hol megáll, hol újra megtalál.

 

Forgasd csak tovább, körbe-körbe,

szorítsd kőökölbe parány tudásod,

félsz, ha ujjaid kinyitnád, köztük kiperegne

a szirmonként gyűjtött bizonyosság,

mi így is gyorsan, hópiheként olvad,

míg vasmarokkal fogva tartanád.

Az élet elsuhan, s az alma lassan elfogy,

magja héj alatt, gránit fölötte a kéreg,

dallamok, illatok, szerelmek, fények 

hűvös gondolatok helyébe lépnek, csak

festett, színes képek, hű igazak, szépek.

 

Velük egyensúlyozunk a hegyek ormán,

és patak fölé ácsolt, roskatag hidakon,

életen át őrzött, aranyló nyarakon,

kitárt szívű, fényes karácsonyokon.

Csendben leltározunk, az élet mit ér?  

ha kötjük, megszökik, ha engedjük visszatér.

Egymagunk, mégsem egyedül vagyunk,

kinyújtott kezünk lomb és a gyökérrel

egyszer összeér; reményünk, szívünk,

hitünk, még van szavunk, élni lent úgy lehet,

ha Ott és Itt van aki szeret, jó hozzád,

keresd, érezd : "kell ott fenn egy ország…"