Tandem ugrás

Tandem ugrás

 

Csak lazán, szép kényelmesen

a kis gépen szótlan elhelyezkedem,

mondtad, fogod a kezem, ne féljek,

éppen ennyi, egy nekemnyi  kis

hely van pontosan a fedélzeten,

s tenyereden is megtartasz ott

fönt, repülve együtt, jó lesz nekem.

 

Viszel magaddal fénylő tájak felett,

ismeretlen, megőrzött világokon át.

Mindent átéltem, láttam veled csodát,

édenkertek felett szállva ráismerek,  

- kedvenc helyem is rég megmutattam

a zeniten. Legszebben most szeretem

a hófehéret, amit álmodva láttam,

s azok a fények jönnek, jönnek velem

zöldek, kékek, barnák, sárgák és fehérek;

 

báránygyapjas, szelíd felhők ölén szállunk,

a föld messze alattunk, ez a mi világunk;

s nem riaszt többé, hogy elveszítem.

Egy alkonyatízű csillag-pillanatban

az égen is minden valószerűtlen;

 

........... ..........

 

itt idefönt olyan parányi vagyok,

 

csöppnyi varázslat - nyílik majd az ernyő-,

 

foszlanak zajok, szemsugaradban hallgatok,

 

s tudom, hogy innen lezuhanhatok.

 

.......  ...... 

 

Amíg repülök nincs mit vesztenem,

csak lazán, engedelmesen az életem;

.

...........    .    ...........

.

 

Rám bíztad, ezután hogyan legyen,

kilépsz te és tartasz a tenyeredben,

vagy egyedül 

engedsz engem ugrani,

s közben szorítod,

 csak szorítod a kezem.