huncfut-rimek

ne javítsak  a habitussán
de  félre érti, mert süket 
bár  műbarát - s kétes logikán
fityeg sikerélménye - netán
remekművet is alábecsül -
de ha kimosatja fülét
habzsolni fogja az értékes
lírát s nem csemegézi már
a hiányos húrok dallamát

alkottak persze és be is adták
s várták eredményhirdetést remélve
a díjat tán a legjobbnak adják
s a zsűri rá se nézett az egészre

s alkotásból győzött a laikus
mert ő nem alkotott, hanem lemásolt
egy kutyaszart, mely oly illogikus
látjátok akiben firnác ficánkolt

szóval jól át kell gondolni ezt na
s le kell nyomni a leleményt a torkán
a siker miatt a bűvész kezével

szóval csak a kezét kell nézni, ja
tényleg teljesen giccstelent produkál?
s remeklése egyezik nézetével

száll a ruca egyenesen a tóra
egy vadréce ott úszkál egyedül
s riadtan a zsombékba menekül
jön a vadász és már tüzel kapkodva
szinte szerencse hogy nem találta el
mert a ruca házikacsa úgy bizony
elé is lép a viskóból egy asszony

nagy lármát csap fergeteges a szózat
amit ő mond nagy égés hallgatni
réce ha nincs rucát kell lelőni?
pirul a puskás de szólni sem méltóztat
panaszt tenni azon-nyomban elsiet
mert a rucája "influenzát terjeszthet"

kis is jönnek hatóságot kiküldte
hogy a kacsát fogják meg ízibe
hát a tavon ott a réce a vízbe'
és a néni mosolyog mint egy tünde
na ugye hogy nem kacsa s aki téved
ártatlanul vádolja ám - a népet

szegény jáger vonogatja a vállát
ha majd grippe pusztít az udvarban
akkor meglátják majd nem hazudtam
Jól van ángyó - majd figyeljük a házát
maga pedig rakja el a puskáját
mert ha lelövi nem eheti a máját

a világot miként változtathatom
miközben saját magam semmikor
nem fogod látni de megtapasztalom
még meddig konstans ez a férfikor

míg a lelkem semmi nem törheti le
káprázatban lassulhat az élet
nem zsémbelek mutatva valakire
kaszáljon hát köröttem a végzet

nem abban van érték ami elmúlik
hanem abban ami állandó lesz
noha lelkem ma még fel se ocsúdik

nem kéne elkapkodni isten ments
kialakul ha belső rend irányít
lét udvarába jó helyre állít

árnyék áztatva kimosva
patakvize csillogó
iszapot kever habosba
letisztulva folyhat odébb
oxigén ölel hidrogént

magas fokon képzelve el
az öntisztulás ösztönét
nyavalyám bele önthetem
és hasznosul az üledék
felvidul az árnyékvilág
de jól ferednek a libák

s úsznak le a zsírkarikák
fekete tollak köz fehér
könnyű lélek jellemszilárd
lassan mindent majd kicserél
néha halogatva persze
máskor meg korán megfejtve