huncfut-rimek
Történelemfekete betűk
fekete betűkkel énekelj, magyar
fehér a papír mint a lelked
kit a világ lehelete - felkavar
barnul az okmányon múltnak sebhelye
kik száz év óta aláírták
mind elporladtak nyugtalan enyészve
másé lett hamis térképeken a jog
másé a mező a város is
másé a nép a lopott ingatlanok
ilyenkor hol a karma? hol az isten?
vetekszik a becsület alja
bele kell nyugodni - kárpótlás nincsen
fegyverféle
gondolkodjon az ember miképpen -
s persze nem mások ellen - fegyverkezzen?
ember ellenes elvek, (nem értem
ember használja ember ellen ?!)
mi kell a kézbe, mondd meg utazó
zseblámpa meg ez a síbot s a bicska
ó uram, farkas sem nagy támadó
akkor meg hol élünk, mondd már te, csicska?
ember ember ellen de beteges
nem hiszem sosem hogy nem lenne más út
katonásdit játszani - gyerekes
csak mert sokan megrohanjuk a válút -
nem kéne mérgezni a másikat
nem kitalálni gyilkos aknákat
emberharag
kozák bajszos a magasság arca
most akkor ha lenéz lelóg neki
mint az az atamán Tarasz Bulba
ahogyan szokta úgy is viseli
felhős arcán a villám egyszer-csak
ijesztő fényt villant - emberharag
Ó de a pipája a fűbe hullt
leszállt lováról a vén katona
ennyire ember balgán elvakult
elkapták a lengyelek, nincs babona
tűzbe vetették a dühödt nagy-bajszút
fel is ment az égbe füstparipán
onnan dörög le sok sok éjszakán