huncfut-rimek

tavasz előtt ami fehér - szürkeség
ragyogó füst vén tornyokat nyelő
felkúszik magasra de nincs meg az ég
rém zajokba burkoltan lebegő

megkergült arcokra vésett a szépség
dermed a szem s a homlok szinezüst
tompa nézések az utcán holt térség
nincs tréfa itt a mosoly tovatűnt

sárga mondatok hirdetőoszlopon
lila pecsét nyoma rajtafekszik
citrom színekben fenyít szertefoszlon

szétfonnyadt citromba zárva feslik
hidegen a város kínjában villog
kihívó reklámokra hold se pislog

maroklapátra szív derül
szívlapát padlásra szerül
és a szén 
zsákolva hamisítható
a bunda alig bírható
hisz idén 
a hideg is hamisítvány
jégre vetett a dívány
kockázat
kimelegíteni házat
emelkedik majd a lázad
bukszádat
felfúja a tavaszi szél
tetőd sav-marta csigahéj
beázhat
a hólé  elsárgult ammóniák
kicsit kémikus lesz a család
az eső
megfagy majd kiolvad mire
leér a dézsába vize
csepegő
szőlőlé vén szolgák igyák
szolgáltam én is rám bízták
a kupát
s a csicskának aszút töltök
dölyfösnek Noáhból törkölyt
az Úr lát
ki szolgált rá, s ki nem kapált
szolga voltam s vagyok nahát
jó korán
kipucoltam ezer csizmát
pöktem az orrára fénymázt
gondolám
ruha teszi a senkit és
ez néhány királyt felidéz
koronás
jófejek mennybe mentenek
így vagyok én egyetlenegy
susogás

Árpád apánk a bicepsz itt se számít
visszacsapó képességünk sehol
nem használható, a szó megjuhászít
pap és katona meg másnak maszekol

Árpád apánk tégy csodát - hihetetlent
küldj nekünk lelki nyilakat, lovakat
taníts tűrni az elviselhetetlent
a haza minden előtt fontosabb

Árpád apánk szabadjára engedték
a rágóizmokat s híznak rendesen
lázas igyekezettel süvegelték
a cinkos politikát gyerektelen

Árpád apánk volt egy álom, merészebb
minden más sunyi királyságénál;
elárultuk - félretéve a szégyent -
bevalljuk ezért van itt kupleráj

Könnyűmunka verset költeni lám -
néhány rigmus  valahonnan lepottyan -
belevágnék ám rossz az optikám...
nem láthatom - mi van a kobakomban

az a baj - nem tok nézni befelé
fekete fény betűket kiabáló 
vaktában bökök mindenikre, jé - 
sötétből turkált mondat füstbe szálló:

"szép vagy mint nálunk a csillagos ég
aranysárga betűvirágos versem
dalba önti két szép szemed színét"

így bányászik a költő bent a  mélyben
s nemsokára  felcsillan a  telér
kigyúl szívemben a szó - gyolcs-fehér

milyen kitartóak szorgalmasak -ó
mennyire megható készül a felhő 
füstből és "kemikálból" megható
ez a buzgalom istent kisemmiző...

természeti jelenség elavult
ily szabályos fellegek? - hova gondolsz
isten paplana égre nem borult
te meg alant áldást vártál ma - mást mondsz

berajzolták az egemet fehér
tejfölös pelyhekkel napot se látok
közömbös lettem elfújja a szél 

közömbös lettél ember vagy - átok
elszaporodtál túl könnyen felértél 
most akkor csillagokat is fessél