huncfut-rimek

Gondolatok
Mikijozsa•  2019. január 25. 17:47

Kis Lilike emlékkönyvébe

Ma már valóban mese a költészet -;
színtiszta mítoszgyöngy, s a rím
külcsín, csókos formája rózsaszín;
hol a metafora gyönge bölcsészet,

melyet, ha elhagy a szilaj lírikus,
levegőbe emeli fel a célt,
s a mennyezeten menetel odébb,
honnan lejjebb nem ejti le a ritmus.

Mint költő, fecsegtem már eleget,
s ha, az ég megbocsájtja szómenésem;
kívánok sok szép versírást neked.

Légy bátor és körmöld le szerényen
a világ legszebb rímes monológját,
elnyered mirtuszok koszorúját.

Mikijozsa•  2019. január 15. 10:38

fatáblába

Friss fatáblába rajzolta négynevű;
olyan vésőt használt, de olyat - éles
meg rövid meg keskeny meg réz nyelű,
és közben tessék - fűrész fogat élez.

Bogár őrli a fát s gyűl a faliszt,
de nincs zsák, marékkal hordja egy cincér;
bejárta érte egész landarist,
potroha vásik egy női gerincér.

Fater is volt meg jó fatermelő.
Elvből fázott de nem gyakran csak télen,
Amikora sok lett a didergő.

Volt fahulladék, s aludt a kemencén.
Nyáron gyalult le mindent nem pihent;
Forgácsból képzelte tán el az istent.

Mikijozsa•  2018. november 3. 09:33

selejtes fény

selejtes fény vízből füstölög
kék-szemű hal hárfával sündörög
iszapos tócsákban fürödj meg
modern szemétdombon dúdolj verseket

kiképeztek dideregni
kiműveltek rondán írni
pénzbácsi ad neked sípot
őt nem érdekli az irodalom
de azt írd neki amit ő mond
na erre fogj egy furulyát
eszesítsd a kis kutyát

fegyver a szó, felemel - leront
ugass jól s repül a csirkecsont
de a fülemüle hallgat mint mindig
túl szép az nekik lekicsinylik

selejtes fény fotonmentes

Mikijozsa•  2018. szeptember 5. 15:49

vershasábok horpaszát

Árpád atyánk nem számít a bicepsz
visszacsapó képességünk se nagy kuntsz
nyakunkban tág-gyomrú libsipipec
akkor élénkebb amikor te lanyhulsz

nem lötyöghet üresen a tasak
szalmával töltöm vershasáb horpaszát 
bár domborodnak erővonalak
begyöpösödik a szende valóság

művészlelkek vagyunk mindannyian
véka alá rejtett félénk gyertyaláng
pislákolj bennünk hallgathat a szánk

de ha vidul lelkünk s egyszer fellobban
hadd önthessük szívünket ki bátran
ebben a szűkségverte galaktikában

Mikijozsa•  2018. március 18. 11:34

famoha - pikkelyek

famoha telepedett mireánk
arcunk zöldmoszatos ráncaiban rég
álarccá alakult ismérv pofánk
nincs példa amit büszkén felmutatnék

mi van a zuzmók alatt mily varázs
talán a szeretet hamva nyomokban
mely tőzegében a közöny tanyáz
mint vén spekuláns közös otthonokban 

tartósítja a testet de a lélek
mondd szószerint azt hogyan éli meg 
hogy elszigetelte zöld pikkelyréteg?

látjátok ilyen a szerencsétek
vadregényes életmóddal kényszerít
s ekként pompás magánnyal részesít