huncfut-rimek

Alapja világnak, vázája virágnak
alapja szerelemnek vázája létnek
azért lassú az élet, mert az a jó
aki sietteti az nem életrevaló

Lassít a dal is,motorfék betéve
tanuljunk hát élni a kocsit melőzve
hova fut mért siet? ja csak a bolba,
nehogy elfogyjon a pultról a morzsa

Pici gép nagy világot játszva formál;
vegyes felfogás alakulgat át
adagyűjtés - számháború habos nyár.
Szemed a picikén, keresztbe lát.

Komoly, erélyes vonal kuszik ott fel,
merész világsóhajol görbéje.
Igaz kéz rajza üzen, szép szinkronjel,
bezár a rabszolgaüzem végre.

Ugyanazt, amit a másik, irány
szimulációba, tömegbe gyártás
vidám dala rapszodikus nyitány.

Ide már nem kéretik a csárdás;
bármit öntsenek kirabolt agyakba,
kávéskanálnyi humort, dadogva...

Mi tegnapom leltárba sorolja,
nem annyira igéretes "gyakorlat".
kinőhet ebből csalódás bokra -,
tudom, van benne ördögi fondorlat.

Hadd menjek vissza, térden is ha kell.
sőt mellúszásban, noha nem szokás
hogy istenítsem a jaj de szépet -jer
bele hullni jegyzékbe, félnótás.

Miközben egymást csalfán lelkesítjük,
de szép helyen sétálunk, lefelé;
mint a fogak, hullunk ki és eltününk.

Egykutya minden, tekits hát mögéd,
kerülnek , ha nincsenek bogaraid,
kerülnek, ha lesznek bogaraid...

Nincs szükség már nevetésre? röhej
szitura mikor kerül sor -, ne viccelj!
Komoly lelki nyomor, győz a közhely,
ha vicces is, mélabú nem vidít fel.

Tekints körbe,bele néz a semmibe.
Közélet kakukkja, csőre görbe.
Ott hagyta a poént - mások fészkébe,
kikelt a tojás, egy tag feltörte.

Jó lenne a lét, de fészke belapult
melyből kirepült tréfa, meg az élc;
a polgár nem derül, magánytól életunt.

Merevre görbült fásult ridegség,
kéne csöppnyi viszketegség, önérzet,
s jót vihogva letojni az egészet.

Az égbolt nyálkás felhői közt keresem
a boldog embert, de szárnya nincs;
Ő is alant botorkál, mint ló, kehesen.
Csigákat lát, házát irigyli mérgesen
Kit rabul ejt szeretet bilincs


Gravitáció nélkül létem, kurta;
tükörbe nézd, arcodra mit vakolsz?!
Szép villan rútba -, két-ujjal a lukba
fekete báj vonz. fehér lesz a torz.

Gondolatkincs az elme olajozottan
kattogj feledés kerék, válts sebességre.
A tudás csak úgy, unottan kiszottyan.
Anyagi mérce mindent a tenyérbe,
te meg feleség ülj a szekérbe