Bennünk ég

Látod, süt a Nap,
minket csalogat,
rétek és hegyek,
kéklő tengerek.

Fényes napsugár,
minket odavár,
vesd le a ruhád,
újra itt a nyár.

Pálmafák alatt
érzünk vágyakat,
idő elszalad,
szerelem marad.

Forró ölelés,
csók és nevetés,
meg nagy szenvedély,
ebből nem elég.

Vidám most a Nap,
kacsint nagyokat,
súgja énnekem,
boldog szerelem.

Nap most ne figyelj,
nincs rajtunk lepel,
de nem veszik el,
örök szerelem.



Álmodoztam,mert még élőben nem láttam a pálmafákat és a tengert sem.