dobosigyorgy blogja

Eljött már az éjjel,

nem vagy már Te egyedül,

azt hitte,hogy bátor,

mégis hozzád menekül.

Nem a sötétség az,

amit mindig kikerül,

fél már a magánytól,

ne legyen hát egyedül.

Elmúlt már az éjjel,

jöttek fényes hajnalok,

szíve a magányból,

csendesen eltávozott.

Lettek forró csókok,

rengeteg nagy ölelés,

elmúlt már a bánat,

nem volt már több szenvedés.

Nem gyötör a nyomor,
nem gyötör a bánat,
hogyha itt vagy velem,
hogyha Téged látlak.

Amíg itt vagy vélem,
nem kell,hogy én féljek,
hidd el jó ez nékem,
mindig veled éljek.

Leküzdünk mi együtt
minden nehézséget,
nem fog ki mirajtunk
ez a rongyos élet.

Hogyha nem látnálak,
rohannék utánad,
mert különben szívem
megenné a bánat.

Mert így szép az élet,
elhiheted nékem,
hogy boldogan együtt
mindig veled éljek.