Álom az elefántról

Azt álmodtam én az éjjel,
mondok néked egy mesét,
az elefánt az erdőben,
nézte, hol a messzeség.
 
Reggel, mikor felébredett,
meglátta a sugarat,
igyekezett,hogy elérje,
de az mindig elszaladt.
 
Erre ő nagyon mérges lett,
és azt gyorsan elfutott,
a gödörbe beleesett,
és kijutni nem tudott.
 
Sírt ám nagyon keservesen:
- kijutni én, hogy fogok,
talán szúnyog majd megsegít,
akkor gyorsan elfutok.
 
A kérését meghallotta,
a legnagyobbik szúnyog,
belecsípett oldalába,
az elefánt kijutott.
 
Ekkor aztán nagyot nézett,
mert a sugár ottmaradt,
de tudta, hogy visszamenni
őneki már nem szabad.
 
De a sugár utána ment,
nem hagyta őt egyedül,
de ahogy az idő tellett,
egyszer az is messze tűnt.
 
Éhes lett a kis elefánt,
de vajon, most mit egyen,
meglátott egy kis cseresznyét
messze fent a hegyeken.
 
Fel is kéne odajutni,
de az nagyon messze van,
megfogta egy ugribugri,
aki mindig vele van.
 
Felértek a hegytetőre,
jól is laktak rendesen,
elaludtak egy-kettőre,
így már hamar este lett.
 
De most hogyan jusson haza?:
- kérdezte a sugarat,
de az már a szép estében
jó messzire elmaradt.
 
Jött arra egy kis denevér,
néki utat mutatott,
futott ami csak belefért,
gyorsan haza is jutott.
 
Megörült az anyukája,
hogy a gyermek hazajött,
egész nap már ő azt hitte,
hogy a kicsi megszökött.
 
Megfürödtek, megvacsiztak,
hallgattak egy szép mesét,
majdan nagyot álmodoztak,
itt a mesém véget ért.