dobosigyorgy blogja

Gyászol a szíve

fekete tájon,

test itt a földön,

lelke ne fájjon.

Nagy piros ünnep

hiába fényes,

itt hagyott mindent,

ez nagyon rémes.

Szép nagy fenyő is

csak úgy poompázik,

hiába minden,

ha Ő hiányzik.

Meghalt szegényke,

elszállt a lelke,

az itt maradtnak,

hullik a könnye.

Tedd túl magad rajt,

ez a mi sorsunk,

most még vagyunk mi,

s egyszer csak voltunk.

Egy nagyon kedves Poetes barátunk édesanyja 2 napja távozott,

ez alkalomból írtam.