dobosigyorgy blogja

Süvít a golyó, most egy kis szünet,
egy lelkész oson és nem gyújt tüzet.
Terepet nézi, túl nagy a veszély,
elfogják talán, nem ad rá esélyt.
 
Szólni kell sokaknak, figyeljenek,
mentsék az életük, ne lőjenek.
Vérdíjat adnak rá, de az nem ér,
jelez társaknak, úgy lesz csak esély.
 
Más idők jönnek, börtönbe viszik,
igazi hitét el nem vehetik.
Túl éli azt is, vele a család,
börtöni idő rémálma talán.
 
Múlik az idő, s egyre idősebb,
sok szenvedéstől mégis erősebb.
Megjött hatvannyolc, újabb döbbenet,
már itt a földön többet nem tehet.
 
Elviszi Őt, a szörnyű, gyors halál,
utána mennyben mondja el talán.
Onnét figyeli két nagy gyermekét,
kik viszik tovább az Ő hírnevét.
 
Ember most figyelj! Vidd hírét tovább!
Ha teheted Te mondjál egy fohászt.!
Így marad tovább lélekben velünk,
fentről néz le ránk, csak hittel legyünk.

DR Jánosi Ferenc születésének 103. évfordulójára.

Szomorúan néz a múltba,
mikor még szép volt a világ,
nagyapó mosolygott őrá,
esténként mondott egy imát.
 
Álmában megnőtt már nagyra,
gondosan vitte a vizet
nagyapó beteg volt,s lázas
ágyában fáradtan pihent.

Véget ért egyszer az álma,
nagyapó nincsen már vele,
elvette tőle a gonosz,
örökké könnyes a szeme.
 
Eltűnt már a vidám álom,
keserű lett a nagy hiány,
lefekvés előtt még most is
elmond egy szép esti imát.
 
Kéri a Jóistent mindig
bocsásson Ő mindenkinek,
a szíve örökké vérzik.
Vajon? Ezt ma ki érti meg?

Angyalszárnyon megy a lelked, eljut ő az égig,
de itt lentről barátaid könnyes szemmel nézik.
Együtt vagyunk nagyon sokan, de semmit sem látok,
Távozásod összetörte megszületett álmod.
 
Hogy mondjam el a világnak,mit kérhetne érte,
ha a lelked nem lenne még odafent az égbe.
Itt lehetnél miközöttünk és vidáman járnál,
és még mindig egy hatalmas szerelemre vágynál.
 
De sajnos ez már nem lehet, lelked fent az égbe,
de minékünk a szívünkben benne leszel végleg.
Legyél boldog mindörökké az égi világban,
teljesüljön odafent majd a legszebbik vágyad.

Szívedben őrizd a lángot,
az úgyis mind csak a tiéd,
egyedül érzed a gyászod,
a szíved is fáj most. Kiért?
 
Gyújthatsz most bármilyen mécsest,
koszorú gyűjti a reményt,
tavaly még melletted lépett,
ma pedig égről néz feléd.
 
Nem kell a külsőre adni,
ha őszinte, tiszta a gyász,
lángot a szívedben hagyni,
Szomorú fent, ha sírva jársz.
 
Emlékét szívedbe zárjad,
de, ne csak ezen a napon,
nem kerül soha a bánat,
örökké lelkedben vacog.

Utolsó napok
 
Kapu bezárult,
sulinak vége,
nem lett már senki
másik tanévre.
Volt, ki falura ment
másik iskolába,
volt ki a városba,
új barátra várva.
Emlékszem vissza
utolsó osztályra,
hatan voltunk akkor,
én az öt lánnyal.
Idő múlásával
csak négyen maradtunk,
kik iskola helyett
óvodát láthattunk.
Az is bezárult,
üresek a termek,
nincs már gyerekzsivaj.
Vajon, hova lettek?
Nincsenek elegen,
ők is utazhatnak,
másik óvodában
újat tanulhatnak.
 
Bajcsa:Iskola bezárt:1972. Június 11.
Nagykanizsa - Bajcsa: Óvoda bezárt: 2018