dobosigyorgy blogja

Mikor csillagok egymásba karolnak,
nyújtanak segítő kezet,
kik már őbennük sorolnak,
útjuk is egyfelé vezet.
 
A földi élettől távozó testek,
de nem más az, csak mint hamu,
kiket sohasem feledtek,
szívekben a bánat lapul.
 
Tán segítség lehet már néhány jó szó.
az is új könnyeket terít,
vagy tán egy még újabb jajszó,
feledni még az sem segít?
 
Gyászba boruló oly szomorú lelkek,
eltűnt már megannyi mosoly,
csillagok ragyogva mennek,
belülről szívük is zokog.

Olaszországi buszbaleset áldozatai emlékére

Elragadt tőlünk egy szörnyű pillanat,
szíved dobbanása végleg elmaradt,
megtörten vagyunk itt most már nélküled,
lelkünkben bánat ténye gyújt nagy tüzet.
 
Tested meghalt, lelked mennybe távozott,
nékünk az idő most rosszra változott,
emléked óvjuk, míg égen süt a Nap,
ameddig élünk, szívünkben megmaradsz.

Felhő is gyászol,
takarja a Napot,
fekete színe
ölti gyászszalagot.
 
Még ő is gyászol,
úgy vérzik a lelke,
eső formában,
a szentet keresve.
 
Nem vigyáztak Rá,
most a Nap is gyászol,
fényesség eltűnt,
vidám homlokából.
 
Lesz talán egyszer
újra vidám élet,
de vérző szívek
nem felednek Téged.
 
Lesz még új tavasz,
rózsavirulással?
- ne legyen ilyen
soha senki mással.
 
Ne kelljen többé
senkit így gyászolni,
jobb az életet
mindig békén hagyni.
 
Búcsúzom Tőled,
Kit én sosem láttam,
könnyes szavakkal,
szeretetvirággal.

Lapul szívében hatalmas bánat,

amire vigaszt Ő nem talál,

mosoly az arcára hiába várat,

elvitte gyermekhalál.

Arcáról folyik záporban könnye,

ahhoz, hogy jó legyen, nem elég,

elálni nem fog az oly nagyon könnyen,

elvette a gyermekét.

Gyermeke fentről vigyáz tán rá ma,

onnét figyel már, felhők mögött,

derű mégsem jön most az Ő arcára,

hisz tőle elköltözött.

Fájdalma attól nem lesz még könnyebb,

hogy gyermeke nem szenved tovább,

az érzéstől talán még jobban szörnyed,

nem tudja, hogyan tovább.

Ki tudja, talán jön majd egy szebb nap,

újra láthatja majd gyermekét.

utolsó napra még túl sokat várhat,

kitudja,eljön-e még.

Szíved fájdalmát én is átérzem,

hogy mi is történt, magam sem értem,

mért kell meghalni, egyet hibázik,

Istenre akkor miért is számít.

Fájdalmas ez most, ennyi volt élte,

hogy így legyen majd, senki sem kérte,

az itt maradtnak fájhat a lelke,

záporban folyik arcán a könnye.

Mert aki elment, nagyon hiányzik,

nem pótolhatja már Őt egy másik,

de aki maradt, nagyon vigyázzon,

egyszer legyen túl ezen nagy gyászon.

Tudom, hogy nehéz, sosem lesz vége,

a szíve fáj majd örökké érte,

kérem az Istent, Őrá vigyázzon,

segítse túl majd ezen a gyászon.