Végzetes matek

A vég messze van még, de azért üzenget
és kóstolgat tovább, meddig mehet? fent
a mennyezet is ép. nem szakadt le, feljebb
költözött, avagy én görnyedtem közben
Majd elfelejtettem csak egy szám az élet;
mind elkényeztetett nebulók vagyunk -
mindent megszámolunk s remegünk, ha évek
telnek-múlnak, e szép és boldog világunk

ebből áll, ki kell számítani múltat, mert
kérem-szépen a sors kicentizte ám
nem vicc a matek oly roppant szigorú részleg
belerokkan ki eljut hatvanig s más
szemmel kezdi nézni az eget, kalkulál
hogy majd oda fel mehet, vagy ki tudja,
öcsém! öl a matek, kikészít nem tréfál
s a kisdiák becsukja füzetét, hűha!

Pedig úgy szeretett egy gyönyörű asszonyt
de nem vette észre, nem kéne számlál-
gatni a napokat meg heteket folyton.
Nem hitte, hogy ez megeshet vele, s lám
a nem tudás többet ér, mint az IQ
Visszajátszaná, de nem tud leállni.
Számol - mosolyog és egyre csak öregszik
értelme kikapcsolt, míg el fog szállni