Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
recece - Ősz
Mikijozsa• 2017. október 16. 20:53
recece verslábon topog a rím
az élet arca olykor rózsaszín
rég volt szép fájhat bár - fakó az Ősz
szürkére kopott mint vénülő csősz
recece pózolj Erósznak gyakran
habszivacs hegyén elnyúlni halkan
alulról nézve festeni arcot
miközben tücsök epedve harsog
recece zizeg kézlábas szíved
kapcsolat érzék gyönyörben liheg
finomság emlő tenálad bűvkör
öledbe pihen elalélt testőr
recece jöszte még-egyszer szembe
kitárom kezem ölelek félve
látod jön a tél megdermeszt mindent
életünk tüze hamuvá perjed
recece üllő kalapács meg vas
készül a béklyó készül a fapajzs
kaláris nyakba szájba a fogsor
de boldog kinek nem ... sokszor
Mikijozsa2017. október 17. 20:24
@kevelin: köszönöm szavaid :) örülök hogy elolvastad :)
Mikijozsa2017. október 17. 20:24
@kevelin: köszönöm szavaid :) örülök hogy elolvastad :)
kevelin2017. október 17. 20:08
nagyon jó
Mikijozsa2017. október 17. 11:35
@Pflugerfefi: igen mondtad, kedves Feri, lehet hogy ez azért van - mert olyan környezetben éltem egykor - ahol, ugye kissé elszigeteltebbek voltak az emberek és még őrizték azt az Adyféle nyelvezetet - vagy mit, na ez van, em akarom folytatni, nehogy megsértsem az ellentábort :)
Ez pedig vicc volt :) köszi a látogatást :)
Pflugerfefi2017. október 17. 09:39
Recece, tillárom hajj,, rece fice, hej de rutyutyu!
Már mondtam talán , hogy olyan ízes nyelvezettel fűzöd a szavakat,
és ez így nagyon tetszik! Szép napot Miki!