Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Nem kívánok csodákat
Mikijozsa• 2014. november 20. 17:50
Még nagyobb merészség még magasabb vágy
nem szégyellni a széthordott fényt, a bájt;
kedves arcokra nyomni egészséget
tűz ajkakkal ellopni keservüket.
Egyik embernek fel kell vállalni, fel
a gyengék hátralékait, nagy szívvel.
Járni a higgadtság keskeny útjait,
s átölelni megbántottak vállait.
Azért van szabad akaratom, azért,
megbocsássam magamnak az elesést.
Sehol nem virágozhat több szerelem,
csak hol én tárom ölelésre kezem.
Törölt tag2014. november 20. 21:45
Törölt hozzászólás.
Ametisz2014. november 20. 21:23
Így igaz Miki!...mindig mi vagyunk a kulcs!....tetszett versed!
Mikijozsa2014. november 20. 21:09
@csillogo: Érthető, megbocsájtok, tehát szeretek:)
csillogo2014. november 20. 21:08
"Azért van szabad akaratom, azért,
megbocsássam magamnak az elesést."
... ha magunknak meg tudunk, másoknak is - így tanulunk meg szeretni!:)
Mikijozsa2014. november 20. 21:05
@csillogo: oké kösz, mert tod ezt úgy képzeld mint egy óriási követ -, amelyre felróttam egy hangya érzeményeit:)
csillogo2014. november 20. 20:37
Tetszett Mikijozsa!