Mikijozsa blogja

Azt érzem fa vagyok, gyertyán
ágaimból van a szerszám
itt fakardozók, remekelek
kaptafa és eme faszeg.

Kaptafára került a szép
se szebb, se jobb nincs itt már rég ;
fakarddal kergesd a nőstényt
faszeges pajzsod tán megvéd.

Azt érzem fa vagyok, csendes,
bárki tépáz, értem megvesz,
ne törje le ág ceruzám,
beírok én neki korán.

:)

Ez a Föld se korong,
alatta sem a szemét
gyűjtőhelye fortyog.
Ez csakis egy játék,
afféle búgócsiga,
forog, hogy szédülj rajta.

Idővel megszokod
onnan tovább innod kell,
legyen kéznél borod ;
mosolyog rád a modell.
Bakháns-lányt fess, s kortyold
a hegylevét, megéri,
egy sem józan, aki földi

danák danája, hop
pattan tűzből, izzó perje ,
koromfekete üszke
ide ugrik a kezembe
táncra serkent

ég a markom, a szikra
majd kiégeti bánatom
el is feledem nyomban
győztem hisz járom
győzelmi táncom,
danák danája, hop.

Minek kell mindig
valakit legyőzni
ebből elegem lett
eztán önmagam felett
győzedelmeskedek:)

Ilyen vagyok, konok mindig
a nehezebbet választom
bonyolult rúgással
önmagam elgáncsolom

danák danája, hop
lecsücsültem!