MihalyffyBalazs_Blogja

BARACKFÉNY

A háttér az egybefüggő kietlen és sötét
ében-fekete s nem  láttatja illeszték közét.
Csak arca ragyog előtte ó neon színekben,
futurisztikus szépségideál e ívekben.
Ragyog akár az óarany; barackfény levetül:
Mars okker-bársony pora s szeme két tóként kékül.

Szemhéja szilvakék, mély űr, csillagporral hintve,
szinte látom is: egy üstökös zúg fénnyel ívbe'.
De arcán az alapozó barackfényben csillan
gyenge árnyék vékony kontúr-dűnét rajzol halkan.
Vasalt fluoreszkáló királykék haj ó patak
ettől élednek, extravagáns sminkek s vonalak.

S fejét lendíti mikor közelebb lépnék, közel
neon-kék haja ó pengevillanás és delej.
Megérinteném az arcát de az csak hologram,
alakja felbomlott és elreppent, pillangókban.
Szilánkként röppentek szerte, pillangó szilánkok

S én ismét a tinta-fekete sötétben állok.

2020.07.01.

MENTOLFÜST

Orra pisze, és az arcán cyber-goth sminkje,
de a szeme feketével  kiívelve.
Lassú ívében keretezi sötét szemét,
mint ahogy neon-kék haja formás fejét.
Szemhéja feketére van festve, vadul
és a lila s fekete szín egymáson átnyúl.
Erkélyen áll s az eső zúg le, fényreklámra.
Mentolfüst borul ó lágyan rá az arcára!
Kezében ég az illattal színezett dohány
míg a víz gyűl a fényektől telitett utcán.

Alakja kecses s csípője széles, a ruha
testén feszül kiemelve azt, rátapadva.
Ajkai lágyan neon-kék ívben kanyarog,
s sötét futurisztikus ruhája felragyog:
egy elkapott, kósza és kicsi fényfoszlányban,
látszik szintetikus léte a mintájában.
Erkélyen áll s az eső zúg le, fényreklámra
Mentolfüst borul ó lágyan rá az arcára!
Kezében ég az illattal színezett dohány
míg a víz gyűl a fényektől színezett utcán.

Rövid sortból kilátszik hűvös márvány bőre,
messziről látod az Éjjel a szeretője.
Támaszkodik egy metropolisznak erkélyén,
egy tincs ó végigvonul festett szendeségén.
Megmozdul, a hamu lehull és árnyba lép be;
kéken ég, fluoreszkál szája, haja szeme.
Erkélyen áll s az eső zúg le, fényreklámra
Mentolfüst borul ó lágyan rá az arcára!
Kezében ég az illattal színezett dohány
és én elmerengek, halvány mentolfüst fátylán!

S ez az illat olyan hűvös-kék mint ő maga,
testén ó látszik, áramkör tetoválása.
Vajon hol járt s miket látott e törékeny test,
mely hűvös de discóban olvad ha jön az est.
A smink; a füstfátyól ah, mintha menekülne
csillagködös múltja elől. be az életbe.
Erkélyen áll s az eső zúg le, fényreklámra
Mentolfüst borul ó lágyan rá az arcára!
Kezében ég az illattal színezett dohány

és én azt gondolom oly vonzó ez a talány!

2020.06.01

TEJESKÁVÉ

Azúr téglalap a medence,
lila és kék tajték is benne,
lötyögnek a zengő zenére!
Rágólufi-labdák süvítve
merülnek el eme hús vízbe!

Napágyak állnak, ott a parton,
egy sincs köztük ó már paragon,
és a nyár látszik az arcokon,
hangtalan sistergnek szabadon;
és ő is ott fekszik a parton!

Tejeskávé volt a teste
a medence partján eltűnődve,
megálmodott álom lélegezve;
tejeskávé volt a teste
a bikini épp, hogy csak elfedte;
tejeskávé volt a teste!  

A bőre csak úgy itta Napot,
ajka neon-vörös rúzst kapott,
arcán napszemüveget hordott,
csak ó két négyzetlap, kormozott.
A vízcsepp a bőrén csillogott.

Igézően elnézett messze,
de óh igy is súrolt a szeme,
mikor kijött mindenki nézte
pulzus emelkedett s egekbe,
koffein töményen volt benne!

Tejeskávé volt a teste
a medence partján eltünödve,
megálmodott álom lélegezve;
Tejeskávé volt a teste
a bikini épp, hogy csak elfedte;
tejeskávé volt a teste!  

Izmos combja szelíden terült,
a kezén festett köröm vetült,
míg egy dollár-törülközőn ült,
míg öt nézte mindenki örült,
mozzanat ő s mindenki megörült!

Mikor ment csípője billegett,
s kotélért kártyával fizetett,
lencséjén át szerte fürkészett,
és szívószállal csücsörített
és ez óh mindenkinek tetszett!

Tejeskávé volt a teste
a medence partján eltűnődve,
megálmodott álom lélegezve;
tejeskávé volt a teste
a bikini épp, hogy csak elfedte;
tejeskávé volt a teste!  

Ábránd testét a víz elnyelte,
gyöngy-hab  körbe, körbe ölelte,
mennyien vágytak akkor erre,
s ő tudta mert figyelt ilyenre:
pörgessen tejeskávé teste!

Rám nézett és azt mondta "Chio!"
mondtam is magamban ez már jó!
s frappéként üdített az a szó,
felpörgetett mint kapucsínó,
ami csak kicsit, apránként jó!

Tejeskávé volt a teste
a medence partján eltűnődve,
megálmodott álom lélegezve;
tejeskávé volt a teste
a bikini épp, hogy csak elfedte;
tejeskávé volt a teste!

2020.05.27. 

EPERCSÓK

Tavasz volt és sárgás-mézesen zengtek a méhek,
eme táj zsenge volt és olyan könnyű a szemnek!
Édeskés, zöld ligetben ők kéz a kézben mentek;
és ó madarak  tél után újra csicseregtek.
A lány rövid sortban és csipűje csak billeget.

A néma fák még nem hoztak ó kacér virágot,
nem színezték még meg szirom-habbal a világot.
Ártatlanok voltak még, rügyek, akár alattuk
a fű borította út hol kellet ballagniuk,
természetessé oldódik félérett stílusuk.

És elcsattant lassan vörösesen,
Eper ízű csók szemérmesen:
Csak ők, ők, ott ketten, személyesen,
és pirosba borul teljesen
a táj s szerelmet lüktet lelkesen.

A rózsaszín égbolton szív alakban szállnak a
madarak és míg el nem tűnnek fent kanyarogva,
s szemükre ráül, vattacukor-köd mely magenta-
mámorba őket jól, tetőtől talpig, burkolja,
és óh, ragacsos-epres szirupjával bódítja!

Pirosas tónusban ragyog fel a liget, a táj;
míg a két ajak fonódva egymásra nem talál.
Nincsen itt viaszút, olvad ez a két test itt már!
s virágoktól és liánoktól takarva e pár;
és a virághabos bokor már lágyan összezár!

És elcsattant lassan vörösesen,
Eper ízű csók szemérmesen:
Csak ők, ők, ott ketten, személyesen,
és pirosba borul teljesen
a táj s szerelmet lüktet, lelkesen.

2020. Május

CITROMFŰ KOSZORÚ

Egy polaroid kép, a fény a lencséken:
egy lány arca van rajta s néz érzékien.
Meztelen de a kép vállban őt elmetszi,
ő porcelán testén, lehet merengeni...
A háttér vad, buja, tavaszi zöld vadon,
smaragd és fűzöld növények, nőve nagyon;
Ó leány!
Citromfű koszorú, élénkzöld aurád;
különös bajod, illatod az adja rád!

A bőre barnítótt, mint az alkonyati
sivatagi dűne, és akar olvadni
a Nap korongja s selyem színbe borítja.
Igy tündököl fényben a mosolygós arca.
S a szélben mint búzatábla lebben haja,
s türkizkék szemét öleli friss húsa.
Ó leány!
Citromfű koszorú, élénkzöld aurád;
különös bajod, illatod az adja rád!

A citromfű színezi meg a pillantott,
s eme hűsítő e forró napon, hatott:
lime íz kavarog az üde szelőbben,
s én csobbanok tengerszem tekintetében.
S fején diadém ez a zsenge koszorú,
Ujjam  gombon, katt; a gép jó modorú!
Ó leány!
Citromfű koszorú, élénkzöld aurád;
különös bajod, illatod az adja rád!

2020. Május 25.