MihalyffyBalazs_Blogja

   LILIOM

Láttalak mikor kicsi még voltál
már akkor is szép szirmokat hoztál.
Tied volt, mező s égi kupola
citrom-szentjánosok nyüzsgő hada.
Érezted tiéd  világ, teljesen:
csillagok forogtak szerelmesen.
Lili-lili-Liliom

A tavasz elő is már véget ért
és a méhek lihegtek a szépért!
És te nem igen kéretted magad
velük,poroztattad a porzódat.
S incselkedtél kacéran a széllel
aki hozzád ért selymes élével.
Lili-lili-Liliom

A tavasz után jött a sárga nyár
s te egyre a széllel gabalyodtál.
Álltál a mezőn mint egy art-deco
díva, karcsún mint ki tudja jó
minden, mert ideje oly időtlen
így jár ki gondatlan él, időben.
Lili-lili-Liliom

Aztán lehultak első levelek
ideje volt már a vég-kezdetnek:
Susogták fák, rebegték madarak
de te csak nézted ó a szirmodat!
Mert te nem hitted el hogy vége van
hogy a rút-nagy vihar már végre van!
Lili-lili-Liliom

Aztán megcsípett ó az első dér
mely szirmaidhoz most már durván ér!
E marástól teljesen fonnyadtál
s rútságodtól már-már sokkot kaptál.
Aztán jött a fagy: és szirmaidra
kiült a karcos fehér zúzmara.
Lili-lili-Liliom

S már be áltt a teljes tél egy éjjel
ekkor jöttél rá, élet végével
találkozol s dal véget ér neked
mert egynyári csupán a szépséged!
Most fagyottan törve, több részben
fekszel a földön legszebb éjjelben.
Lili-lili-Liliom.

2019.

  EGY ANDROID HALÁLA

A vértől vöröslő sáros porban
fekszik android elhagyatottan.
Felette sok lézer lövedék zúg:
pirosan és zölden és kéken búg.
Az emberszerű gép sebéből ó
lassan andalog a vér, halandó!
Arca sima, szép, sárba fúródva,
sebzett-sebes ajak szól dadogva:

"Én próbáltam, azt, úgy, hogy jó legyen
s most fekszem e csatában vesztesen.
Mellkasomból, óh langy lassúsággal
andalog a vér, magányossággal.
Elhaló csatzaj vagyok semmi több,
de nem félek már ha jön rám a köd!
Testem részről részre elhűl lassan
s mi melegítene, nincs oly balzsam."

Magánytól elhagyva,
fekszik vörös porba
felette vad csata
tarkán elmosódva.
Vére sebét mossa.

"S próbáltam küzdelemben ó győzni,
bár előre küldtek golyót fogni.
Megcsalt az igásság és az élet,
csak azt mondták rohanjak míg lehet!
S én hátrahagytam mind mit akartam,
S egy lánynak a kezét sose fogtam!
Felettem a hatalom,  navigál
a lézerrel ide  célozzál! "

Magánytól elhagyva
fekszik vörös porba
felette vad csata:
tarkán elmosódva.
Vére sebét mossa.

"Én próbáltam, küzdöttem míg bírtam:
s elrohant életemre gondoltam;
s lelkileg összeomlottam akkor,
mert csak nekem nem jutott a jóból!
Becsapódó lövedékek között
akaratom a sorsnak ütközött,
és meghajlott és elvetemedett,
ó szép látomás add a kezedet!"

Lilult, bordó varas ajka rebeg
utolsó  szusszal egy nevet liheg!
A vörös sárban, roham-páncélban
szeme felfénylik könnytől magában.
Szürke fegyvere arrébb, ott, hever
de  küszködik fejében a szoftver:
a program be van égetve, kúszna

de ekkor a kegyelem lecsapja...

2020.05.19