MihalyffyBalazs_Blogja

HŐSÖK TERE

            A naptár augusztus huszadikát mutatott s Budapest az államalapitás újból eljövő ünnepére készült.  A lámpavasakon trikolorok lógtak, a levegőben érezni lehetett valami különleges hangulatot, talán a tűzijátékra való várakozás delejezte így meg a közhangulatot.

            A nap már túl volt a delelőn, mégis hőséggel árasztotta el a belvárost. A Hősök terén mindenki lézengett, valaki gördeszkázott, valaki szelfit készített. Turista tömegek mozogtak, mint valami hatalmas élő organizmusok. A tér megkopott és simára csiszolódott köveit koptatta, két haszid viseletű zsidó is. Apa és fia. Kohon Ábrahám ki hosszú kabátot,  fekete nadrágot, kalapot és cipőt viselt. Fia Kohon Izsák, csak fekete nadrágot és fehér inget, cipővel. Mindketten pajeszt viseltek és kipát. Kohon Ábrahám a kipályán nagy karimájú fekete kalapot is. Megálltak az éppen oszladozó turista tömeg elött, akik, mint valami massza elfolytak a szobrok között, el a buszokhoz vagy megnézték a Városligetben zajló építkezéseket.

            Kohon Ábrahám leguggollt fia Izsák mellé, vállára tette kezét.

-          No fiam! Meg tudod e mondani, hogy ki kicsoda ezen a szoborcsoporton? – Mutatott ujjával az obelix körül csoportosuló lovon ülő alakokra.

A kisfiú belekezdett, ügyetlen hanghordozással.

-          Legelöl van Árpád vezér.

-          Igy van. Óramutató járásával megegyezően mond el, a hét vezért!

-          Ha hatul van dél, akkor: Tas, Huba, Előd, Árpád, Tétény, Ond, Kond.

-          Nagyon jó.

-          Mosd mond meg nekem, ki volt Árpád vezér apja!

-          Álmos.

-          Tudod miben hasonlatos a zsidók és magyarok története?

-          Nem. – Csüggesztette le a fejét a kisfiú majd apjára nézett, tőle várva a megfejtést. Szemében tudásvágy csillogott.

-          Elmondom: Mind a zsidók mind a magyarok sokat bolyongtak történelmük folyamán. Nekünk, zsidó-magyaroknak is a Kárpát-medence az ígéret földje. Ahogy Mózes sem léphetett a szentfőldre úgy Álmos Árpád vezér apja sem léphetett a Kárpátok gyűrűjébe. Ne feledd, de ne is kérkedj vele hogy a szépapád bizony nemzetőr volt 1848-ban! A dédapád pedig még szolgált a magyar királyi honvédségben, Ferenc József alatt. Bizony fiam! Mi nem egyszerűen zsidók vagyunk, mi magyar zsidók vagyunk!  Sokan vágyódnak a szentföldi sírra. Én nem. Én abban a földben szeretnék nyugodni, ahol családunk már ötszáz éve él.

A kisfiú megigazította szeme elött a szemüveget, orra mozgatásával, de továbbra is figyelt.

-          Tudod fiam ez az ország valamikor nagyobb volt, mint most!

-          Összement édesapa? – kérdezte oktalanul a kisfiú.

A férfi gyengéden felnevetett. Majd szomorú lett…

-          Nem fiam nem ment össze! A szívekben ugyan akkora az alakja, A Vereckei-hágótól Fiuméig. Csak a nagyhatalmak nem értették azt a helyzetet, amiben mi magyarok vergődtünk, mi szülte a kiegyezést. S nekünk magyar zsidóknak ez különösen csapdahelyzet. Tudod a végére a Nép és királya Ferenc József egész jól összeszokott. A zsarnokból patronáló lett… Fiam két zászlót jegyez meg jól: előszőr ezt a trikolort mely 1848-ban keblére ölelt minket, zsidókat. Ez a trikolor ad neked s nekem kenyeret és munkát. De emlékezz Izrael lobogójára is ünnepekor. Fiam! Nem mindegy hogy magyar zsidó vagy zsidó magyar, mert ez utóbbi fogalom szorosabban kötődik hazájához.

A kisfiú csak bólogatott míg apjára nézett, A Szakállas pajeszos férfi visszamosolygott, míg háta mögött egy kósza szellő meg nem lengette a kifüggesztetett trikolór-lóbogókat.

A következő pillanatban már arrébb is sétáltak. Kohon Ábrahám a nyakába vette fiát. Úgy nézték a királyokat. Az apa ismét szólt fiához:

-          Tudod Izsák volt idő köröbelül úgy száz éve, mikor Kun Béla és brigádja isten és ember ellen vétkezett. Mint rákos szövet burjánzott a magyar nemzet testében. Ők az ateisták fiam! Ők nem hisznek az Örökkévalóban!

Erre a fiú egy kicsit összerezzent.

-          Nem hisznek?

-          Nem. Ők csak magukat magasztalják fel. Üldöztek minden nagypolgárt és módosabb embert persze arról már megfelejtkeztek hogy maga Kun Béla is dzsentri közegből pottyant a szocializmus útvesztőjébe. Az Örökkévaló irgalmazzon lelkének. Fiam! Tudod, volt régen a szabadságharc alatt egy hős rabbi Lőw Lipót! Szívében és nyelvében magyar lett, megtartva Ábrahám hitét. Ő volt az első aki kikiáltotta a független Magyarországot, Kossuth kormányzása alatt.

A királyok végig tekintése után, visszatértek a hét vezér közelébe. Most az apa, Kohon Ábrahám az ujjával az obelix tetejére mutatott:

-          Fiam tudod mi van az oszlop tetején?

-          Nem édesapa.

-          Gábriel arkangyal a magyarok Szentkoronájával.

-          Szentkorona. – Ismételte a kisfiú.

-          Ezt a koronát is jól jegyezd meg fiam. Mert mi munkánkkal szolgáljuk ezt a megcsonkított hazát, de ő ragyog felettünk. Mert urak jönnek mennek, de Magyarország mindenkori gazdája a Szent Korona.

A kisfiú hunyorogva felnézett a Napba, ahol Gábriel arkangyal a kezében a Szent Koronával megcsillant s míg nézte pár verssor jutott az eszébe, ideillőnek találta és el is mondta apjának:

-          „Áldjon vagy verjen sors keze itt élned halnod kell” – szolt teljes komolysággal a fiúcska.

-          Igy van fiam, így van!

S mindketten a napfényben ragyogó szent Koronát nézték, augusztus huszadikán, a hősök terén.

FIGYELEM: A MŰ TÖRTÉNELMI IHLETÉSŰ DE CSELEKMÉNYE KITALÁLT, FIKCIÓ!

A NOVELLA A KAZÁR HIPOTÉZIS VILÁGÁBAN, SZABÁYLREDSZERÉBEN KÍVÁN MOZOGNI.

MELY EGY A LEHETSÉGES ELMÉLETEK KÖZÜL . A MAGYARSÁGOT ILLETŐEN A KAZÁR HIPOTÉZIS A LEGVITATOTTABB ELMÉLET.

KAZÁRIA

1.

                A Nap lemenő narancsos sugarai megtörtek a sikítva a légbe tépő kilőtt nyílak hegyén. A végzetes és hegyes vaslapocska fehéren prizmált míg a sziluettnyilak felszöktek a legmagasabb pontig, hogy aztán vissza, szabadesésben lehuljanak az ellenségre.

            A nyilak lehulva átfúrták a Kazár birodalomba betörő ellenséget, a leendő magyarok elvégezték a rájuk bízott feladatott. Senkit nem engedtek a birodalom területére. A köröbelül nyolcszáz-ezer főt számláló és vérségi alapon szerveződő még széttagolt törzsekben élő de hellyel közzel egy nyelvet beszélő népek, harcosai visszatértek a csatából abban az időben mikor a Kazár e különös letűnt türk birodalom Kagánja szemezett a zsidó vallással. Politikai okokból. Hiszen birodalma nyugati része Bizánc keleti része pedig a növekvő muzulmán vallású birodalom kereszttüzében állt. Igy a türk vérű Kagán, hogy egyik oldalhoz se húzzon névlegesen felvette a zsidó vallást. Ami szép lassan kezdett leszivárogni az uralkodóházak elit jurtáiból a köznép felé keveredve a sámánisztikus és őstürk valláselemekkel, az ősisten Tengri kultuszával. A vallási lelkület odáig jutott, hogy a Kazárok kagánjának már saját tóratekercse volt.

            Mivel Árpád ez a sas orrú, kissé mandula szemréssel rendelkező ifjú is rendelkezett a tóra alap ismereteivel, egyes legendáriumok szerint a kazár Kagán annyira beleélte magát új hitébe, hogy körül metéltette magát és férfi hozzátartozóit. Így egyesek Árpádék házáról is feltételezték ugyan ezt a lelkes elköteleződést.

            A birodalom mely a Volga, a Kaukázus és a Don között terült el, egyesitette valamennyi kelet Európa partján megrekedt íjfeeszítő népet.

            Krisztus után 7. században valamikor, a történelem homályában Álmos és Fia Árpád visszatérnek a csatából. Az idős Előd Kagán vagy ahogy a Megyer törzs hívja: vezér állt, botra támaszkodva mellette, Tassal a táltossal.

-          Mi hír apám! - Kérdezte a középkorú Álmos, mikor leszállt a lóról.

Árpád követte őt. Színes köntösük meglebbent a mozdulatban. Csizmájuk, melynek orra felfelé kunkorodott, nehogy belerugjanak Föld anyácskába, lágyan érintette a lemenő naptól megfestett fövenyt.

-          Üzenetet kaptam! -Válaszolta Előd vezér.

-          Miféle üzenetet? - Kérdezte Álmos.

A már nem kamasz, de még fiatal Árpád illedelmesen hallgatott. Leszállt ő is. Megigazította tegezében a nyilakat, hogy csináljon valamit.

-          A kazárok Kagánja hozzám akarja adni a lányát! De szerintem inkább Neked kéne elvenni én már túl idős vagyok efféle élveteg dolgokhoz.

-          Apám jó magam is ugyan ezt érzem, de talán Árpádnak ideje lenne nősülnie.

-          Igen ez ám a jó ötlett. Igen, ez bizonyosan az.

-          Azért kérdezzük meg Tengrit a mezei népek nagyistenét.

S Álmos vezér ekkor Tashoz fordult a táltoshoz. Tas értette már e tekintetet, sokszor látta ezt hadba vonulás előtti éjszaka, mikor a vezér a hatalmas szellemek és Tengri isten segítséget kéri.

-          Kérem jöjjenek a jurtámba! -  Válaszolt a nézésre a táltos, kinek egyik szeme kék volt a másik barna.

-          Árpád gyere utánunk. – Árpád szót fogadott és követte őket.

Tas Jurtája elött egy szikkadt erezetes rúdon egy szarvaskoponya széles aganccsal, fürdőzött a kései Naplementében. A maradék narancsos fény még megfestette a szú rágta, de rég kitikkadt koponyát.

            Tas jurtája semmivel sem volt másabb, különlegesebb más törzsbéli jurtánál. Bent leültek a szép díszes szőnyegekre, mindenki a maga helyére ahogy illik. Tas megkezdte az előkészületeket a révületbe eséshez. Ekkor Álmos vezér oda szólt apjához.

-          Apám!

-          Tessék? – Suttogta Előd.

-          Mit gondolsz, a kazár Kagán lehet ingatag lesz, ha minden jól alakúl. Lehet ki tudunk szakadni a fennhatósága alól.

-          Fiam Álmos, ilyenekre még csak ne is gondolj…

A szertartás elkezdődött. Tas a táltos rég volt ősök segítségét kérte. Forgott velük a jurta, ahogy jöttek a szellemek. Ám a szellemek között volt egy démon is, Menykő az ördög. De ő láthatatlanául férkőzött be e magasröptű szeánszra. A táltos révületbe esett, de addig Menykő, az ördög elragadta a fiatal sasorrú Árpádot…

2.

            Árpád egy időhasadékon át elzúgott a távoli jövőbe. A földön tért magához vagyis pontosabban Kazária belvárosában, a magyar negyedben. Felállt. Ruhája nem ütött el az ottani viselettől, túlzottan pedig ezerkétszáz évet repítette előre Menykő az ördög. S ebben a birodalomban átvette a Kazár Kagán helyét.

            Árpád először azt hitte, valamilyen oknál fogva nem emlékszik, hogy kijött a jurtából, de aztán rá kellet jönnie, hogy itt valami nagyon nincsen rendben. Jobban körülnézett és elképedve látta, hogy mindenhol emeletes pagodák álnak. A tetők széle keletiesen felfele ível.

A pagodákon itt ott, kazár rovásírás, helyenként héber betűk, szövegek figyelhetők meg. Égő neonfeliratok voltak.

            Árpád próbálta kibetűzni, legalább a kazár rovásírást. Addig jutott: hogy „BÜFÉ”. De mi az a büfé? – tette fel magának a kérdést. Ekkor közelebb ment, a pagoda ablakiban jól látta, a bent zajló eseményeket. De nem tudta sokáig nézni, mert az amúgy is éjszakai égen még sötétebb viharfelhők gyülekeztek. Villámlott és menydörgött. Majd nagy kövér szemekkel a groteszkül magas pagodák fölött el kezdett esni az eső a fekete sűrű fellegekből.

            Árpád látta itt nincs maradása, így elkezdett ballagni a számára furcsa, lebetonozott járdán. De nem sokáig jutott. A sakálfejű Kagán, azaz Menykő katonái elfogták.

-          Ő az! – szólt az egyik – nehogy elengedd!

Azzal a páncélozott gépember-katona egyenesen elkapta Árpád karját. Árpád először azt hitte emberekkel van dolga, de mikor a gép megmarkolta a csuklóját hihetetlen sebességgel rá kellet jönnie, ez valami más. Nem túl páncélozott ember.

            A két alak megfogta és beültette egy általa még sosem látott járműbe ami lebegett a földfelszín felett. A két robot betuszkolta a fiatal Árpádot a járőr autóba majd maguk is beszálltak. A gépkocsi hang nélkül elsüvített. Ekkor az egyik gép hátra fordult:

-          Most elviszünk a Kazár Kagán, Menykő elé! – recsegte a robotjárőr.

A másik a volánnál ült és kormányozta a siklót, ami átviharzott Kazária fővárosának magyar lakta negyedén, hogy elvigye utasát a fekete pagodában lakó Menykő elé. Hol különféle neonfeliratok, hol pedig jurtaerdők váltották egymást a sötét esős éjjelben.

-          Menykő az ördög! Nem lehet Kagán! Vezér! – rivallt vissza az érzéketlen gépnek a megkötözött Árpád.

A gép érzéketlenül folytatta:

-          Pedig ez itt most, 2200-ban, Kazáriában az ő uradalma érvényesül.

-          Az hogy lehet?

-          Ez mindig is így volt és igy is lesz.

Azzal a járőr autó elhagyott egy zsinagógát majd besiklott a fekete pagoda bejáratához. Ugyan olyan volt mint az összes többi kő építmény, keleti hatású tetőszerkezettel. Csak magasabb volt mint a többi. Kapuja hangosan záródott.

3.

Árpádot térdre lökték a nagy Kagán elött. Sakál feje volt, melyet viharfelhők formáztak meg, belül látni lehetett nem csak a viharfelhők fodrozódását, de a villámokat is. Ez a gonosz sakálfej egy hideg, rideg trónteremben ült. Miután a robotok elhagyták a tróntermet levetkőzte fizikai alakját Menykő az ördög. Teste mintha nem is lett volna, elderengett Árpád szeme elött.

A viharfelhő aztán betöltötte az egész tróntermet. A menydörgések iszonyatosan hangosak voltak. A szívós Árpád feltápászkodott a hideg padlóról. Majd a fellegre nézett.

-          Menykő! Mégis mit akarsz tőlem!

-          A helyedet! – recsegte vissza a felleg – belepiszkáltam az idő folyásába és elhoztalak téged ide, hogy megtörjelek. Mert az igaság az hogy a rendes idővonalon ti magatok mögött hagyjátok Kazáriát. És a Kárpátok gyűrűjébe mentek, az avarok után. Viszont, ha én a helyedbe léphetek, elvehetem a Kazár Kagán lányát és így enyém lehet az egész birodalom! – hördült fel a fekete felleg.

-          De nem értelek, most is az…

Ekkor egy fehér hang szólalt meg. Tas a táltos hangja volt.

-          Bármit is csinált veled Küzdj Árpád! Küzdj! Tengrire! Küzdj! Bármit si látsz az nem a valóság! Téged elragadott az ördög akit a Kazár Kagán sátán ként emleget. Bármit látsz az nem a valóság. Valójában itt vagyunk a lustámban és elájultál.

Ekkor Árpád erőt vett magán és megpróbálta eltépni a gyorskötözőt, amivel összekötötték. A műanyag e rossz álom szerint belevágott a kezébe, de nem törődött vele. A kötés elszakadt s ezzel egyidőben kinyílt Árpád szeme.

-          Olyan homályos minden! – szólt.

-          Majd elmúlik! Válaszolt a táltos.

Egy pillanatig nem szólt senki semmit csak a narancsos tűz lobogott.

-          Mit láttál fiam!? – Érdeklődött Álmos.

-          Az eljövendőt és nagyon sötét volt. Apám ki kell válnunk innen amint lehet! Az avarok után kell mennünk, a Kárpátok ölelésébe. Ez itt nem a mi földünk, nem a mi helyünk. Ha itt maradunk szétforgácsolnak bennünket.

-          Igy lesz fiam! – Bólogatott az őszülő Álmos…

4.

            Árpád elvette a kazár Kagán leányát. Álmos vezetésével a magyarság magja kivált a kazár birodalomból és megkezdte vándorlását a Kárpátok gyűrűje felé. Álmos sajnos már nem tehette lábát a magyaroknak kijelöl földre, akárcsak Mózes. A magyarok kiszakadása után a birodalom pár évszázad múlva eltünt felbomlott....

            Álmos halála után Árpádot emelte pajzsra a törzsszövetség és Ópusztaszeren örökre egybe forrt a törzsek sorsa, megszületett a magyarság. De ettől a naptól kezdve Menykő az elvesztett lehetőség miatt állandóan büntette a magyarságot hol ember alakban, hol spirituálisan a turáni átokkal...  

KÉZFOGÓ

Én judeo-katolikus lennék, végső soron
ha az a sok dogma nem lenne olyan monoton...
Faragott gránit oszlopok ezek mik tartanak
engem és egyben tengelye is eme világnak,
én így látom és bár sok misét átuntam ülve
de mégis az a kézfogás!- az a legszebb része.

Köszöntsük egymást mindig hát a béke jelével,
ne a rút bicskának villanós szűrke élével,
mert mindannyian magyarok és emberek volnánk
van e még nemzet vagy csak már a pártok ha szólnánk!
Mert tudom halk versem zengi: Kárpátok s Adria
egy ország voltunk lépj be bármilyen imaházba!

Temesvár,Fiume, Budapest és Kárpátalja
Azt is mind magyar kéz építette és rakata.
Negyvennyolcban s tizenkilencben: nem volt jobb vagy bal
- jászok kunok, zsidók romák - ezerszínű magyar!
S ha a másik szemébe nézel, látod küszködik
ahogy mind itt, de itt mindenki még gyűlölködik

Miért olyan nehéz egy szó, egy mosoly? - légy ember
történelmünk ez - Piros Fehér és Zöld színekkel!
A vélemény jó dolog, de mély a lövészárok,
Mindig legyen a jelszó ne csak a karácsonyok!
Magyarul a magyar a magyart többé ne szidja,
mert régen nem ér ennyit sem semelyik pártlista!

Székelyföldön a székelyeknek s magyar romáknak
 lázadniuk kellene, vállvetve Paravánnak!
S akkor rögtön végre már, egy életre ledőlne
és látnánk ki az ki báboz nevetve mögötte.
Nikola Tesla, ő is Budapesten kezdte el
és egy magyar-zsidótól áll ma már ős-Izrael!

Csak ez a mi számít: ember az emberteltségben,
mert kevés a jó ebben az élet-szenvedésben,
Másnak is fáj, más is sír, és mesze a temető,
ahol ó szentelt csendet hoz a nagy-egyenlítő!
Országot mit  építsünk ne kriptát, sárga-házat

Köszönjünk béke jelével, s ne fordítsunk hátat!

2021. január

CSEPELI ACÉL

A Habsburg birodalom egyik tartománya
Weiss Manfréd apukájának a hazája.
Cseh királyság a szülőföld, de Itt híresek,
mikor kellő idő fejük fölül lepereg!
Addig dolgozik a történelem ezernyi
fogaskereke, mit néha meg kell szerelni,
mert kikezdi a gőz meg a szénfüst elegye
de ha olajozva van, vágtat, van ereje!
És zeng és sír a tükörsík csepeli acél
ó ha ezernyi kalapács csengve hozzáér!

Kiegyezés után Budapest fölött lebeg
a trikolór, magyar szív dobban s tégla pereg:
S míg szél fodrozza a zászlót a  város épül
Bécshez készül,- egyenrangú félként - hitvesül!
S fekete hömpölygő füsttel mind zakatolnak -
gyárakat vonnak fel magasra; kürtők írnak,
nehéz indusztriális balladákat izzó
narancssárgás kazánokkal,  ó konzerv gyártó!
És zeng és sír a tükörsík csepeli acél
ó ha ezernyi kalapács csengve hozzáér!

A dualizmus kori gyáros ó először
konzervet gyárt önerőből s kezdőtőkéből!
Robbanás és minden jaj de a gőzgép csak jár
s a karrieren nem fog ó szemben a nagy ár!
Fogaskerekek dolgoznak s lőszert is termel
a gyár; s császár pár családot rangra emel!
Így neve megkapja a báró és csepeli
előtagot, kutyabőr s díszmagyar s monokli!
És zeng és sír a tükörsík csepeli acél
ó ha ezernyi kalapács csengve hozzáér!

Héber család, cseh tartományból de a szíve
magyarrá edződött a Kárpát-medencébe' -
mint oly sokkunknak - ó drága Monarchia
de a történelem színpada gördül tova
Szépiás fotográfia őrzi alakját,
Horthyiék is megtartották a névmárkát.
Aztán jöttek a vörösök s csak a csepeli
maradt még a rendszer azt ó meg nem szünteti...
És zeng és sír a tükörsík csepeli acél
ó ha ezernyi kalapács csengve hozzáér!

2020.08.06

PETŐFI LEGENDÁJA

Lónyerítés; huszárcsákók s terjengős bór folt
térképeken, az utolsó jelenet ez volt.
Mindent eltakart lőporfelhő lebbenése,
valaki látta még a lóról hátranézve;
de aztán mindent eltakart a füst meg a tűz,
s a honvéd sereg tört, nem volt ki labancot űz!

Szellem elvált testtől s bár jelöletlen csontja
márciusban itt jár  Petőfi legendája!

Hova tűnt és ó merre bujdosott rongyokban?
Petőfi Sándor ki bővelkedett gondokban.
Mondják elhurcolták a harc végén, nagy karmok
a császárzsoldban ide jött messzi szuronyok...
Szakadt trikolórt tép a vad szél, azt sziszegi:
aki verséit olvassa, lelkét megleli!

Szellem elvált testtől s bár jelöletlen csontja
márciusban itt jár  Petőfi legendája!

Történelem dörgőd el a szent utókornak,
Volt egy lángszívű poétája eme honnak,
ki halála után is él, s köznyelven forog
mikor már messzi labanc már nemigen dohog!
Kopott fényképe ikonná nemesült s körbe
piros- fehér-zöld glória teszi keretbe.

Szellem elvált testtől s bár jelöletlen csontja
márciusban itt jár  Petőfi legendája!

2020. március