MihalyffyBalazs_Blogja

SZÜRKÉN TELNEK A NAPOK

Szürkén telnek a napok, hideg-acél: lassan vonszolják magukat!
s közben a  Földön fegyver dörög s a légkör  fojtogat.
Magyarország üldözöd már nem  hontatod fiaidat,
A jókedv is hontalan, fej lehajtva járja az utakat.
Mond miért van - hogy,
álmomban láttam utoljára mosolyokat?

S kiket ellenségként becéz egy élet,
azzal állmomban találkozom a fényben, megértéseben.
S együtt nézzük,
a gyönyörű tájakat,az új Földeket,
mit fény-munkások építenek
mindenkinek de nem az elitnek!
Lépteim könnyűek érzem közel az isten,
s tantermekben, agorákon tanulunk szeretni, megérteni.

Aztán jön a reggel,
hajnal hasad s szemen köp az élet.
Ó édes álom miért kellet véget érned?
Mint két világ: itt sűrű és otromba az anyag,
vajon a történelem során más remegett e ilyen álmot?
s utána ébredt e a valóra,
hogy itt az ember egymást tapposa!
S ki szökni próbál az ellehetetlenül,
vagy áldozata semmis, semmibe nem kerül
azt mondják pacsi azt viszlát
de holnap ki kell fűzesd a számlát...
Nélküled is áll a Gúla,
s ha kötelességből beleállsz téged nyom minden súlya!
Borsod éhezik, Budán tüchtig a vár,
na mondjam még vagy leeset e már?
Apró lépést egy kicsiny mozdulatot,
mit tennünk kéne egy szeretet skálán,
nem összevitatkozni egy márkán!
lányok a váillában,
érzelmek kidobva a kukában
s mégis
kiket ellenségként becéz egy élet,

azzal állmoban találkozom a fényben, megértéseben. 

2021