MihalyffyBalazs_Blogja

KRISZTUS ARCA

AZ ELVARÁZSOLT PRÉRI

Nappal tikkasztó hőhullám és fakó pasztell színek,
sárgás, állatkoponya fölött akvarell leng légnek.
A nagy homok helyenként köves sőt tarajos, sziklás,
ha fülelsz hallatszik még az ős indián vonulás!
Itt-ott egy megfakult tüskés kaktusz ó tűrve zöldell,
vad és szúrós fekete tüskéi mögött vízzel.
Néha a meleg szél olyan forró homokot legyint
s delel a napkorong kiterjeszti erejét megint.
Aranyló hőtől szenved eme cserepes kihalt táj,
izzik, remeg, hajlik, törik minden mint hamvasztásnál.

Izzás után, jő hűs alkonyat lágyan sisteregve,
a sárgás ég lilába hajolva feszül az égre.
sötét Sziluetté változik a részletgazdag táj,
mikor az óriási narancskorong hanyatlik már.
A kék égen a csiliaggok is lassan feltűnnek,
a pasztelles színek mind, egyszerre megélénkülnek!
Hanyatlik a nappal emelkedik a varázs-éjjel
megtelik  ez a sivatag vízzel és neon-fénnyel.
Fekete felhőkarcolók derengenek halványan
melyre a fényreklám kúszik, villódzva ó harsányan.

A megszilárduló gránit szerű épületeken,
csak a hűvöses Holdfény tükröződik sejtelmesen.
Mindenhol a villódzó cukormáz  és Cadillacek,
feliratok - Kaszinó, Játékterem - pénz ígérnek.
A kirakatok sík üvege mögött modern csodák;
varázslatos éjt, szikrázva kínálnak a szállodák!
A bárokban az ezerszínű koktél, hűvös csókja
bodit, hogy tétet tegyél mert a rulett forog újra!
Zsetonok cserélnek gazdát asztalnál éjjelente;
a kék Hold alatt ég LAS VEGASnak az összes fénye!

2020.07.30.

ÁLDOZAT

Élet-dzsungel zöldelt sötéten, pára lebbent
itt-ott víz egyszerűen szépen lecseppent,
s fülemmel hallom szerte valami reccsent.
Liános zöld-bokorfüggöny halkan rebbent,
s tisztást láttam s fent ezernyi csillag rezzent,
szürkés maja-piramisok mögött rettent
nagy kerek kráteres fehér Hold, hitetlent!

A hatalmas csiszolt kövek szürkéskéken
érnek össze, zöldeskék-Holdvilág réten.
Fáklyák narancssárgán világolnak ébren.
Bűvkörük világit arcokat szelíden,
s én szuszogok a bokorban észrevétlen;
egy alakot hurcolnak ezen az éjen
festett Maják rángatják ama kötélen.

Különös alak volt ő, színekben játszott:
viola, halványkék, citrom szín változott,
fénylett egész teste és nem rikoltozott,
csak esett amerre a kötél vonaglott.
A fáklyás festett tollas had csak hújjogot,
Mindegyik vad-vad rítus-táncot hajlongott
míg Reménységet lentről ó felvontatott!

S a reménység e szelíd teremtés csúszott
ha kellett remegve, köveken felkúszott.
Közben végig színekben élénken játszott,
játszott és közben kötele után mászott.
Fel, oltárkőre közben járták a táncot,
és nem engedték a sodort-lián láncot!
Itt valami készül ez már igen látszott.

Felhúzták s felfektették az oltárkőre,
ott a főpap mint éj, feketére festve
egy különös-sötét tőrrel állt feltette,
Melyen ezüst a foglalat s matt-fekete
a foglalatban az a nagy s éles penge,
s a tör lendül le, de én elnézek közbe'
A törzs felzúg a Holdfényben, zeng fülembe'!

Mikor odanézek, főpap karját tárja
s fényalaknak fekete tőr, mellkasába'.
Benne áll mint ujjban egy-egy kínos  szálka,
sötét  pengének fénytestben oldódása
jól látszik miként vegyül ama vad-tinta
s a sötétség végigterjed az alakra
s emlékeztet: mellkasa, fekete lyukra.

S megértettem: ledöfték a Reménységet,
a csupa költészetet és szelídséget!
Holnap, Rendnek-Főpapja meglehet téged,
von fel az oltárra: mint e Kedvességet...
S nézem a fénylő lény teste feketén pulzál
majd  a főpap lelöki egy mozdulatnál,
s az hűl, mállik, törik Holdfényes fokoknál.

A megmerevedett test mint gránit döng le
és ó forogva zúg lépcsőről lépcsőre,
és közben kis repeszekre törik a teste.
Mire leér csak torzó marad belőle!
Aztán egy langy-fuvalmú elmar felette.
Vak szeme nézett a bokrom közepébe.
Ó fénylett s most porlik: ezt az élet tette!

A Remény a csillanó testével szendén
az Élet-piramisán, áldozat-szemlén,
így lett feláldozva; bűn ében-éjjelén.
És a késpenge mint méregfullánk testén
s az beszipolyozta mérget ezen  estén.
Kráteröblök látszottak a Hold kerekén,
Főpap vicsorogva nézett, oltár mentén.

Lassan össze eresztettem a zöld fátylat
kezemből engedtem a ruganyos ágat.
Nyirkos. párduc sötétben szeltem át fákat
s akkor értettem miért rajtam e bánat...
Remény: csillanó tünemény mely kiárad,
és a legvégsőkig tűrte ezt a Vádat,
S Rend főpapja megtörte akár egy nádat.

2020.06.08

KÓLASZÓDA MÁMOR

Nagy Cadillac fehér felnije megáll a sötétben;
s Pepsi kóla, neon-reklámja pislákol, közelben.
Zümmög halkan olyan vörösen és kéken s fehéren,
megszínezi a körötte lévő étert csendesen.
Ajtó nyílik, fehér villanás, éjben, parkolóba'.
Kiszáll egy kékes farmer-csőnadrág s pink miniszoknya.
Neon reklám a csillagok alatt egyre közelit,
óceán-mosta-táj visszhangozza a pár lépteit.

Keserédes kólaszóda-mámor,
feketés pezsgés bódíts vagy százszor.

Cipőjük alatt a Holdfényben serceg szürke járda,
ring a szűk szoknya, a srác kezét derekára fonja.
De tárul a  rock and roll stílusú gyorsétterem
fényes fekete-fehér járólapos márványterem!
A Pultnál egyenruhás nő, akinél, ők rendelnek,
dekoltázs s nap barnitotta combok, mások figyelnek!
A sok régi kólás poszter nézi őket lent irigyen,
ott feszülnek falra fel eme lánytól érintetlen!

Keserédes kólaszóda-mámor,
feketés pezsgés bódíts vagy százszor.

Megjön a menü: dagadt hamburger s hasáb burgonya,
Csillogó üveg, palackban lötyög, fekete kóla.
Esznek. A Lány keresztbe rakja ó ékes s szép lábát,
a miniszoknya nem takarja többé a hűs combját.
Egymást vizslatják fénylő de olyan éhes szemekkel.
A lány a palack felé nyúl, neon-zöld-lakk körmével,
s rúzsos ajkához emeli, acélkéken tündöklő
üveg palackot, min fények játszanak s oly üdítő!  

Keserédes kólaszóda-mámor,
feketés pezsgés bódíts vagy százszor.

A korty után a rúzsos száj elégedetten feszül,
mosolyra míg a sötét ital dolgozik ott belül.
Mint a palackban a szénsav úgy szabadul endorfin;
és ez látszódik mind a kettőjüknek az arcain.
A két szem egymásra néz s izzik köztük a levegő,
de a mi még fő, hogy van még e feketés üdítő!
Kis csevej után Ó sietve sétára indulnak;
az ezüstös Holdfény alatt végig csakis, maguknak.

Keserédes kólaszóda-mámor,
feketés pezsgés bódíts vagy százszor.

A srácnak a karja a lány csípőjén fel-le cirkál,
Ott sétálnak lámpák fénye alatt, neonos mólónál.
"Ó Kalifornia " - mind a ketten felsóhajtanak,
s a címkés üveg-palackból utolsókat kortyolnak.
Fényhíd játszik, a hullámos Óceánon, fekete
a sós víz, pálmafák ringanak sötéten körötte.
A homok éji hűsben királykék, s le hull, két üveg
s homokban egyik másra borul, hol nem nőnek füvek.

2020. Május