MihalyffyBalazs_Blogja

1.

Átlagos tavaszi nap volt. Reggel. Az ég pasztell baba-rózsaszínben játszott kékes színezetű vattacukor felhőkkel. A Katolikus iskola harangjai miére hívták a tanulókat. Akik szépen uniformisban bevonultak a templomba. A hideg tömjén illatba, mely mályva színnel remegett a méz-mázas ikonok között. A végzős tanulók testét egyenképpen fedte a kifejlett testet így próbálták palástolni mind a két nemnél. Az izmos karokat és a kerek idomokat.

A mise rendszerint elkezdődött és véget is ért majd a hívek illetve pontosabban a fiatal diákok kivonultak a templomból a tanórákra, utolsó évükben. Köztük volt kamilla is a szőke kékszemű lány bibliájával a kezében. Talán aznap volt utoljára ilyen szentűl a kezében a szentírás….

Ugyanis ahogy haladtak vissza az épületbe, az oktatás áll valóságába, úgy találkozott a szeme egy kopasz borostás sráccal. Sokáig nézték egymást. Szinte remegett a levegő a két írisz között. Annyira nézték egymást, hogy kamilla a templomból átvezető úton a gimnázium felé nem vett észre egy göcsörtöst és megbotlott. Bibliája kiesett a kezéből le egy pocsolyába. És ki is hullottak belőle a szentekről készült ikonképek, amik teljesen összekoszolódtak.

2.

                Kamilla tanóráin olyat kezdet el érezni, amit még eddig soha. Valami bizsergett az egész testében. Eddig nem foglalkozott ezzel ugyanis idős nagymamája nevelte, szüleit elvesztette autóbalesetben. Nagymamája igen keményvonalas katolikus asszony volt így ő is katolikus óvodába járt egészen a gimnáziumig. A legtöbben hasonló családi háttérrel rendelkeztek bár voltak akik már kipróbálták az új pszichedelikus tapaszokat. Amiket szigorúan tiltott az állam is. Ezek egyfajta instant spirituális élményt okoznak.

                Magát a tapaszt fel kell helyezni a nyelv fölé a szájpadlásra. Az áramkörök felszívódnak a tapasszal együtt. Sőt még különböző ízekben is lehet kapni. De ezek csak iskolai legendák voltak, hogy valaki kipróbálta… Kamilla ezekkel nem törődött. Őt csak a tanulás érdekelte.

                De most először úgy érezte személyisége lehalványodik, teste átlátszó műanyag vagy üveg és belül apró hormonnak nevezett színes kis golyócskák pattognak, akár a lottóhúzásnál. Kamilla szerelmes lett első látásra, abba a különös kék cipőt, szürke nadrágot és felsőt viselő tejesen átlagos fiatal férfiba. Ezután kapta meg első kettesét hittanbúl.

3.

                Még aznap hazafelé menet ismét találkoztak. A srác nem sokat hezitált. Levette fekete napszemüvegét és rágózva leszólította Kamillát.

-          Helló. Reggel láttalak. Te ejtetted el a bibliát.

-          Szia! Igen én. – Jött zavarba a szőke kék szemű Kamilla. Arca el is pirult egy kicsit.

-          Ha már így összefutottunk, nem lenne kedved meginni valamit, most hogy vége a tanításnak? – kérdezte a srác teljes rutinnal. Egy apró grimasz nem látszódott az arcán.

-          Most nem lehet! – Válaszolt Kamilla. – Haza kell mennem, meg dolgozom is. A nagymamámnak kell segítenem, tudod….

-          Jah, értem! - Biccentett a srác majd felrakta ismét napszemüvegét.

Kamilla érezte, hogy valamit nagyon elrontott ezért próbálta menteni a menthetőt.

-          De holnap ráérek!

-          Jó akkor legyen holnap! – Mosolyodott el a pár évvel idősseb srác. S ebben a félmosolyban volt valami félsiker, valami kicsit kénes győzedelem.

4.

                Kamilla még másnap reggel is veszekedett a nagymamájával a rossz jegy miatt. A sok elfojtott év egyszer csak kitőrt belőle:

-          Életemben először volt kétesem és az is csak hittanból. – azzal fogta magát és elindult dühösen a gimnáziumba, becsapva maga mögött az ajtót.

A tanitás kínszenvedés volt de izgult is a randi miatt. Aztán végül eljött az idő. A tanitás véget ért kicsengetések mindenki szedelőzködött. Kamilla is. Kilépés elött felpillantott az órára, hogy megnézze gyorsan az időt. Ekkor találkozott szembe a tekintete Krisztussal a kereszten. S abban a tekintetben volt valami, amitől Kamilla még elszántabb lett. „Nem leszek apáca! Élni akarok” Gondolta. Majd elindult és kilépett az ajtón.

5.

                A találkozó valami neve nincs gyorsétteremláncban történt meg. Itt csak üres semmit mondó beszélgetések nyüzsögtek háttérzajként mikor Kamilla és Vörös Erik beleharaptak a saját hamburgerükbe. Teljesen megismerték egymást. Sokat beszélgettek. Azóta  minden az érettségiig találkoztak.

                Egyszer aztán Vörös Erik úgy döntött eljött az idő és elhívta kamillát egy igazán romantikus randira. Erik siklójával kimentek Magyarország legtisztább, fény szennyezéstől mentes helyére ahol a csillagokat nézték egy leterített pokrócon. Erik a karjában tartotta a lányt.

-          Figyelj! Kérdeznék valamit!

-          Igen?

-          Szerinted van élet odakint? – Mutatott fel az éppen az égen lévő nagygöncölre.

-          Hát én azt tanultam, illetve nagymamám meg van rollá győződve hogy nincs csak itt a földön.

-          És szeretnél erről többet tudni? – simította végig a lány arcát.

-          Igen. Azt hiszem igen.

-          Akkor figyelj!

Vörös Erik előhúzott a zsebéből egy pszichedelikus tapaszt, majd szólt:

-          Tapaszd fel a szájpadlásodra.

Kamillía megcsinálta. Az utazás elkezdődött. Kamillía elméje hírtelen víziókat látott, amitől kitágult a tudata. Az utazás vége felé Vörös Erik az egykor bibliát olvasó szene Kamillía testét simogatta. Mire véget ért a trip a lila csillagos éj alatt, ők ketten teljesen egymáséi lettek, pőrén és mésztelenül és szégyentelenül.

                Kamilla ezután teljesen megváltozott. A Bibliát többet a kezébe nem vette. szexuálisan kihívó ruhákban járt be tanitásra. Az igazgató el is beszélgetett vele. Bár abban nem volt köszönet és valószínűleg az a nő sose tudta úgy megélni nőiességét, mint Kamilla abban a pár napban.

                Ma Kamilla egy sztriptíz barban táncol és pszichedelikus bulákra jár. Vörös Erikkel Szakítottak.

De néha nap az a tekintet a feszületről bevillan neki, mikor erotikus fehérnemükben pénzért táncol.

Rosszabnál rosszabb férfiakat szedett össze. De ha erre a tekintetre gondol az összes aszkézis jut eszébe, amit nők elkövettek testi vágyaik elfojtására.

APACS A SÁTORBAN

Tűz pattog: narancs, vörös s bíbor színekben,
fölötte ül Törzsfőnök teljes toll díszben.
Drapp színben játszik hasított bőr ruhája,
tűz megszínezi; vetül sátor falára.
Bordósan tetszeleg ott bent ama légkör,
indián  arca kiemelkedik füstből:
kreolos vonás és a díszes a festés,
szakadozott minták de teljes jelentés!
Apacs a sátorban
ül ő egymagában!

Lehunyt szemmel csak hallgat s pattog a tűz bent.
Néha egy gondolatra morog vagy biccent.
De a békepipa egyedül füstölög,
parázsló dohány neki  szül mostan füst-ködöt!
Festett arcán a ráncokat büszkén viseli,
arcvonásában rejtőznek szabad elei.
Füst karikákat fúj ő és a tüzes vizet,
nem iszik, és ó puskája sincs, nem kér ilyet!
Apacs a sátorban
ül ő egymagában!

Szíve vérét pumpálja körbe ott s dobban;
s felszakad az ősök kiáltása abban!
Lónyerítés s prüszkölés; tomahawk zúgás,
rítusos násztánc a vaddal és vadászás.
Ez mind örvénylik fürge vérével körbe,
nem gyűlöl de sápadt-képű nem értette,
egy sem, bár néha akadt egy-egy prém vadász
akikkel megnyílt előtte néhány faház.
Apacs a sátorban
ül ő egymagában!

Dúló Bika s Csendes Patak elmentek;
ég-mezőkön lovaik is legelésznek!
Egyre ritkul a törzs, a tüzes bot dörren,
és a földben fekszenek már ó legtöbben...
A füst szál, el, el messze az emlékekkel
csak ül ott, maga terhelt-öreg szívével.
Majd a szemhéja hirtelenül fölpattan
kilép, és felhőkarcoló szemez halkan!
Apacs áll magában,
rezervátumában.

2020.05.31.

NOSTRADAMUS

Nostradamus, látlak téged az idő fátylán is túl,
ahogy magas torony testében citromos fény fel gyúl.
Míg  felhős és csillagos égen villám cikázik át;
mennydörögve megvilágítva a mohás,kő bástyát.
S a bástya körül fák suhognak a fekete szélben,
eme hideg s vad lég bővelkedik a denevérben.
És egy túl közel jön vijjogva, elszáll messze, messze
míg egy villám ismét becsap kénesen, mennydörögve.

Nostradamus, látlak téged az idő fátylán is túl
bár szobád a bástyában, túlcsordul a misztikumtól.
Egy koponyán gyertyacsonk világol kis fényudvarral
arrébb gyertyatartó ég bíbor és lilás lángokkal.
A szobádban zöldes-kékes tengeralatti homály,
egy kis fekete macska nyújtózik a könyvespolcnál.
Arrébb egy nagy fakeretes Földgömb, Európával
és te ülsz ott bíbor palástban, süveggel, szakállal.

Nostredamus, látlak téged az idő fátylán is túl
szinte pennád rímet farag nagy kódexbe, magától.
Rezzenéstelen szemmel révülsz a falra előre,
zöldes, téglán jelenik meg a jövőnek gőzképe:
Császár Itália közelében s a sötét Hister;
lúdtól pennád mind le jegyzi fekete göndör ívvel.
Századokba szedett látomásokon az utókor
mereng el, jelentésükön, de ó valóban jókor?

Nostredamus, látlak téged az idő fátylán is túl
pennád kék tintája csak papíron s pergamenen nyúl.
Mint bűvös lámpás világol benned a misztérium
s merre nézel derül Disznóember és interregnum.
Míg kinti kis Holdfényben zodiákusok fénylenek,
úgy látszik a sorsfonalak csillagjegyet hímeznek,
amit értőn felfog nagyszerű elméd, nagy varázsló;
Te, lápos-nyákos időkben narancsosan parázsló!

2020.01.03

     ÉRTELMISÉGIEK

Hegyes fülű tűndék ülnek az asztalnál,
mindegyik idegen furcsa nyelvet használ,
hosszú egyenletekbe jelzőt integrál,
beszélnek és mind érzi nincs jobb magánál:
gyököt von gyorsan minden egyes szavánál;
vigyázz erőtér a diplomás agyánál!

Bármiit mondasz csűrni s csavarni fogja
egy amforára tekeredik rá ujja;
fogalmat mint vizet átönti pohárba,
melyen az ellenkezője van állítva.
S a többi csak elismerően biztatja
aki kérdőre vonja azt kioktatja!

Így diskurál mind a sok értelmiségi,
s egy szakadt és proletár fiú csak nézi,
hogy lehet illatos szavakkal beszélni,
még az övé gépzsír szagú - ő is érzi,
s nemzetét ekézik; szólnia kell véli,
de már őt nézi a sok értelmiségi.

Mind sötét bársony öltönyben nyakkendővel
lakkos hajuk frizurába áll zselével,
rideg arcok merednek, napszemüveggel
"Most mit kezdjünk ezzel a proli kölökkel?"
és ő válaszol szívére tett kezével:
" én dolgozok, s hazám előröl testével.
miattam forog zsírozottan a tengely!
Meggyötör eme vad fogaskerék-rendszer
mégse szidtam a Hazám, elgyötört testtel!"

S néztek semmitevéstől ruganyos testtel:
"Ezt mond, ki nem találkozott egyetemmel,
kit nem políroztak felsőbb értelemmel,
ki nem álmodik táblázattal s függvénnyel,"
Értelmiségiek néztek rá részvéttel.
Majd elballagtak ők pityke tekintettel.

A nincstelen csak ált ott. " Hol a szívetek?
Okos nem vagyok s tudom mi a szeretet.
e fájó és kérges kéz etet titeket!"
S bár nem látott még sohasem egyetemet
ekkor mégis megértette a lényeget.

2020.05.01.