MihalyffyBalazs_Blogja

NEPTUNUS

Vad vízesés a szakálla amely folyton
zuhog csillanva, azúrosan alája.
Arca vad hasított szikla, abból vetül
rám tekintete, robusztus koponyája
üregében egy-egy tengerszem írisze.
Gejzír kitörések állandó hajzata
mely halványkéken remeg a feje körül.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ruhája kékes vidámhullámu tenger,
melyben kergetőzik a smaragd s kékes-zöld.
Vál-lapja díszes-színes és tarka korall,
szigonya is az, fehér villa, kezében.
Alul, ruháján a fodrok mind örvények,
melyek a mélybe rántanak ó le mindent.
S e megjelenés szüntelenül hullámzik!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Parancsol csermelyeknek, kútnak s tengernek!
Az idők kezdetén még kicsiny patak volt,
mely világot átfogó óceánokba,
torkollott, örökös ár ő mely szirteket
morzsol, míg felette ül Jupiter és Mars
A Római Impérium két fő éke,
kik átölelik a kék-földközi tengert!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hogy gazdaságát e népnek alapozzák,
így bárkáik cirkálhatnak e tengeren
föl és le, raktárállománnyal s áruval.
S mikor már e nagy zsongásban felednék, hogy
kéklő vizekben ki az úr akkor gyorsan
felcsapnak sötét  hullámok s bárkát nyelnek!
Mert a víz és habja bár látszólag gyenge,  
"Habár fölül a gálya,
S alul a víznek árja,

Azért a víz az úr!" *

2021.01.21

* Petőfi Sándor

VIHARSZEM

Lilás felhőktől opálos az ég, nagy vihar dúl,
magenta színű villámoknak a hada tódul.
Recsegve, dörögve végigszakítja, az eget,
sziluettfáknak a törzsén csavar, váj menetet,
tajtékos ég alatt csak neon-Mária alak
dereng s sercen kékeseken s a városi falak
visszhangzanak sötéten, s neon-Mária felé
a türkiz szél, egy bordós levelet sodor elé!
Arrébb lámpafény narancsos bűvkörében egy fa,
ágai xilofon játékot játszanak itt ma.
Mögöttük templom s rózsaablak szemével figyel,
ahogy egyre közelebb érek minden lépéssel.

Hatalmas mennydörgéseket vaku villám kísér,
és míg a villámlás tart valami szentség elér!
Fluoreszkáló rózsaszínes derengés; talán
a szentlélek volt az, s lángot hagyott ó kanócán
a szívemnek, s a szél se tudta eloltani már!
Sivító vihar suttogott és szava fülbe száll:
"Gyümölcséről ismerszik meg a fa!" és éreztem
milyen ha, öröklétben rügyezik ki a lelkem!
Abban a pillanatban a viharszem fölém ért
soha nem láttam még olyan szent és tiszta békét!
Napfényszerű világosság töltött el ott mindent,
ragyogott a fű, s a virágok a fákon, Istent
kiáltottam, a vándorló édennek közepén,
de mire eszméltem már el is múlt e tünemény!

és a boldogság s a vidámság a viharszemmel,
ellobogott fekete és türkiz-kontúr széllel.
De a mécses lobogott bennem rendíthetetlen
e vad ítélet éjjelen ez tartott életben!
Szilluet-város mögött a fényreklámok fölött
Vérhold ült meg kráterekkel a vad-felhők között!
Sötét éj volt egy sötét városban, hol utcákon,
a zörejes szél tombolt a színlelt barátságon!
Barátság mely nem volt soha ember s ember között,
mert idő után az érdek mindig kiütközött!
Lépést tettem lépés után kicsiny mécsesemmel,
s arra gondoltam hova búj ki nem bír semmivel?
Egy hontalan didergett, ott, az egyik sarokban,
egy cukormázas kirakat mellett, kapualjban.

Ráadtam a kabátomat s akkor láttam, én is
benne is kigyulladt a kis mécses, ég hát más is!
S ha egyszer lángra kap valami az nagy fénnyel ég
ha nem ma de napról napra terjed ez széjjel még!
A hontalan arcán egy kristályos könnycsepp gördült
benne a mi világunk fejjel lefelé görbült...
Aztán lefolyt ó maszatos és felpüffedt arcán!
Most már két kis mécses égett, de már úton voltam.

Mert sok emberben nem ég még a láng, űr van belül

csillagképek és spirálos galaxisok nélkül...

2020. november. 21.

ALPHA

Erős teste robusztusan áll,
két külön világnak partjánál.
Zordon szürke éles kőszikla;
a kék hullám szétfoszlik ,csapva!
És habja a vad-tengerkéknek
állómként fel-fel száll az égnek!
A következő már  lapítva
hunyászkodva kúszik a partra.

- Az Alfa
jelét szórja
mint antenna,
és mind tudja:
Ők raj s falka!

Ott van Ő; delelő madarak
élén, akik délre indulnak
mert kalandnak vágnak mind neki,
s dominancia harcot nyeri:
Most is pont úgy mint mindig, régen.
Szállna mind, alkonyati égen,
sok béta az indulásra vár,
mert egy a vezér a flottánál!

- Az Alfa
jelét szórja
mint antenna,
és mind tudja:
Ők raj s falka! -

Ott van Holdas téli éjjelen.
mikor a fák fagyva meredten.
Ott üget a falkának élén,
dominanciájának révén!
Sok szimat mind-mind után üget,
kérve szolgál, éli az ügyet!
Lábnyomok, közel a vad, támad,
Ő harap ott elsőnek,s nemz hármat!

2020.10.09.

LÁTOMÁS NÉGY ESZMÉRŐL




I. Látomás: Konzervativizmus

Aranylemezen, óarany kereszt,
ez a kép erősen ég, nem ereszt.
Vegytiszta az egész, kosz az itt nincs
csak ragyog mint egy kicsi s féltet kincs!
Lassan áttűnik a kép, szelemként
dereng, áttetsző fátyol helyenként:
Átadja helyét egy markáns képnek,
a pap tart ostyát oltárszentségnek.
Körötte ama mázas ikonok,
kikről mesélnek a Szent Iratok.
Pedert bajszú polgárok s nemesek,
állnak most tömegben s nem kevesek!
Apró arany csilingelés hallik,
az országra leheletként hajlik,
az angyalok megidézett kara
s felettük Jézus tárt tógás karja.

II. Látomás: Szocializmus

Film kezd el peregni, vörös színnel,
ős mozik minden zörejéével.
Pattognak a celluloid hibák,
míg Lázadás csillagát rajzolják,
sárga vonalak, a vörös filmen
s a film átvált Szépiára éppen.
Századfordulós munkások gyárban,
bíznak a eljövendő szavában.
kezükben lecsap a Kalapácsuk,
ugyanúgy zeng a gyár és a vágyuk:
építeni a közös jövendőt,
borítva az Eget mint egy teknőt.
Aztán átvált a régi film: földek;
s idénymunkások kévét ölelnek.
Leng a dús kalász és Sarló villan,
s e kettőben a Tagadás dobban.

III. látomás: Nacionalizmus

Kék szín látszódik s egy pajzs ami kör,
s belőle a dárda egyenest tör,
fehér vonallal mindet rajzolva...
s kopasz dühösök jönnek vonulva,
merre mennek ablakok záródnak,
és ők térképeken át dúdolnak.
A címer helyet karszalag rajtuk
a Föld, hova lépnek, sír alattuk.
S nem kokárdát szórnak, merre mennek,
csak  lózungjait a sérelmüknek.
A száz-százalék promiszkuitás,
amennyit csak kell, annyi gödröt ás...
amerre lépnek csak üszök terem,
hasadék nyílik s pereg a perem.
Előttük a rét mögöttük üszök,
orrukból a méreg, dús kén-ködök!

IV. Látomás: Liberalizmus

Türkiz égen, a szabadság szobor
diadémja patinás, s szélfodor
nincsen, és ó vegytisztán tündöklik,
míg pár grippen az égen feltűnik.
Szines füstöket szórnak mind, csíkban,
röppenve a szabadság honában.
Aztán: város felülről s forgalom,
mi egyre gyorsul s már csak szín halom!
Büszke s nagy szivárvánnyá tömörül,

ami hullámozva végiggördül,

ama rácshálós úthálózaton,
melyen lassítva jár a forgalom.
Szép arcok licitálnak egymásra,
utca parádé forgatagába'!
Minden pehely könnyű, szelfi villan;
s mindez bene egy rassz közti csókban!



2020.09.28.

CSEPELI ACÉL

A Habsburg birodalom egyik tartománya
Weiss Manfréd apukájának a hazája.
Cseh királyság a szülőföld, de Itt híresek,
mikor kellő idő fejük fölül lepereg!
Addig dolgozik a történelem ezernyi
fogaskereke, mit néha meg kell szerelni,
mert kikezdi a gőz meg a szénfüst elegye
de ha olajozva van, vágtat, van ereje!
És zeng és sír a tükörsík csepeli acél
ó ha ezernyi kalapács csengve hozzáér!

Kiegyezés után Budapest fölött lebeg
a trikolór, magyar szív dobban s tégla pereg:
S míg szél fodrozza a zászlót a  város épül
Bécshez készül,- egyenrangú félként - hitvesül!
S fekete hömpölygő füsttel mind zakatolnak -
gyárakat vonnak fel magasra; kürtők írnak,
nehéz indusztriális balladákat izzó
narancssárgás kazánokkal,  ó konzerv gyártó!
És zeng és sír a tükörsík csepeli acél
ó ha ezernyi kalapács csengve hozzáér!

A dualizmus kori gyáros ó először
konzervet gyárt önerőből s kezdőtőkéből!
Robbanás és minden jaj de a gőzgép csak jár
s a karrieren nem fog ó szemben a nagy ár!
Fogaskerekek dolgoznak s lőszert is termel
a gyár; s császár pár családot rangra emel!
Így neve megkapja a báró és csepeli
előtagot, kutyabőr s díszmagyar s monokli!
És zeng és sír a tükörsík csepeli acél
ó ha ezernyi kalapács csengve hozzáér!

Héber család, cseh tartományból de a szíve
magyarrá edződött a Kárpát-medencébe' -
mint oly sokkunknak - ó drága Monarchia
de a történelem színpada gördül tova
Szépiás fotográfia őrzi alakját,
Horthyiék is megtartották a névmárkát.
Aztán jöttek a vörösök s csak a csepeli
maradt még a rendszer azt ó meg nem szünteti...
És zeng és sír a tükörsík csepeli acél
ó ha ezernyi kalapács csengve hozzáér!

2020.08.06