MihalyffyBalazs_Blogja

ARANYBOGÁR

                Az űr fekete és mély volt, mint egy hosszúkávé, tej nélkül. A csillag-ködök és csontszín galaxisok habként kavarogtak eme különös fekete ital tetején. Minden békésnek, kietlennek tűnt. Ám ekkor, hírtelen a kietlen, csírátlan és steril magányban elcsillant egy csillaghajó. Kecsesen, akár egy acéldelfin.

A fúvókák hang nélkül ízzottak. Gond nélkül siklott az egész szerkezet.

                A csillaghajó fedélzetén egy átlagos munkanap volt. Mindenki sürgött forgott. Bár emberek voltak rajta, ekkora már jelentősen megváltoztak huszonegyedik-századi társaikhoz képest. Kik a földön marattak mindinkább kreol színük lett, részint a keveredés miatt. részint a magas és egész földre kiterjedő sugárzás miatt. Ezzel szemben űrbéli társaik Ugyan valamivel magasabbak lettek, de szürkébb, átlátszóbb lett a bőrük. Fejük enyhén megnyúlt, szemeik is nagyobbak lettek valamivel.

                A kapitány fel alá járkált a parancsnoki hídon. A mesterséges gravitáció ellenére vagy éppen ezért csizmája mintha jobban koppant volna a fém padlózaton. Körülötte számitógépek és különféle műszerek, üvegfalon neon színekkel csillagtérképek világítottak, arrébb másik pultnál hologramok remegtek. A Hajón enyhén rózsaszín tónusú fehér fény derengett. Ebben a neonos-hologramos színkavalkádban, műszerek csipogása közepedte Zéta, az egyik navigációs tiszt felfigyelt egy különös jelre, amit a mélyűri-szonár jelzett.  A radarképernyőn feltűnt egy pötty. Zéta azonnal a kapitány felé fordult lebegő ámde kényelmes foteléből.

-          Kapitány úr! A mélyűri-szonár talált valamit. A letapogató lézernyalábok megütköznek valamin.

-          Igen?

-          Igen, uram.

-          És reagál valamit?

-          Nem uram semmit.

-          Milyen sebességgel halad?

-          Elég gyors, de be bírjuk fogni… ha akarja, uram.

-          A letapogató lézernyalábok érzékeltek valamilyen csapásmérő eszközt?

-          Nem uram, jelen állás szerint teljesen ártalmatlan.

-          Rendben, akkor kapja el két vadász és vontassák a rakodó térbe.

-          Értettem uram! – Válaszolt Zéta és már küldte szét a parancsot a két illetékes űrpilótának.

A vadászok kisiklottak az anyahajóból és egy különleges erőtér-hálóval elkapták a tárgyat. Már a visszaút felénél jártak és a kommunikációs rádió frekvencián a kapitány hangja szólalt meg.

-          Alfa, Omega! – Meséljenek valamit a tárgyról mi ez tulajdonképpen?

Alfa kezdte:

-          Kapitány úr jelentem, ez egy ismeretlen szerkezet.

Majd Omega fojttatta:

-          Én hozzá tenném, hogy olyan, mint egy aranybogár!

-          Mint egy aranybogár… - ismételte a kapitány misztikusan.

Ezután a két vadász belépett az anyahajó pajzsa mögé majd áthatolt a raktér energiamezőjén, ami hermetikusan lezárta a hajó belső terét a kinti vakumtól. Miután az acél hangárajtó is a helyére gördült, a szkafanderes kutató csoport, megkezdte a tárgy fertőtlenítését. Ezután az aranybogarat beszkennelték, minden részletét pontosan és precízen. Ezután az egészet elkentették egy adatbankba.

A kutatás közben az aranybogáron találtak egy kicsi csomagot. Egy szkafanderes kéz, levette ezt a csomagot. Melyen egy férfi és egy női ember pár ált, mögöttük egy hidrogénatom és a naprendszer, megjelölve a földet.

-          Kapitány úr! – recsegte a szkafander.

-          Találtam valami érdekeset!

-          Éspedig? Mi az?

-          Olybá tűnik, hogy ezt a szerkezetet valamikor emberek bocsátották fel. Vagy legalábbis hozzánk igen hasonlatos lények. Még a naprendszerüket is megjelölték.

A csomag, mit leemeltek az aranybogárnak nevezett tárgyról, hamar egy laboratóriumban találta magát. A steril, fehér környezetben pár ezüstös szkafander sürgött forgott. Az egyik meglepetten megszólalt:

-          Nézzétek! Ez egy fedél! – Azzal leemelte a férfit és nőt ábrázoló fedelet.

A fedél alatt egy aranyszínű korong bújt meg. A kutató csoport hamar felfedezte a lejátszóhoz mellékelt ábrákban egy lejátszó sematikus rajzát. Minden adatott bevittek a szuperszámitógépbe, mely kvantum alapon működött nem digitális technikával. A szuper számitógép hamar meg is tervezte a lejátszót és a háromdimenziós anyagnyomtatónak parancsot adott az alkatrészek legyártásához. Majd ezután a tervrajzokkal beprogramozott robotok összeszereltek a bakelitlemez lejátszót, melyhez egy átjátszót is kötöttek, így minden adat felkerült egy elkülönített szerverre. A robotok ráhelyezték az aranyozott bakelitet a lejátszóra, bekapcsolták a szerkezetet majd a tűt is ráillesztették a mikrobarázdára.

A hanganyag elindult. S a szúper számitógép egyből elkezdte elemezni az adatokat….

Pár óra múlva a kutatók értesítették a kapitányt az új és izgalmas felfedezésükről.

-          Kapitány úr! A szuperszámitógép kielemzett minden adatot!

-          Igen? Nagyszerű. – figyelt a lebegő fotelből.

-          Megállapítható, hogy a szerkezetet a mi őseink lőttek fel, több mint ötezer éve 1970-es években.

-          És mi a lemez tartalma?

-          Egy kis nosztalgia és honvágy némi otthon melege és tönkretett jövő kapitány úr!

  A SZERZŐ ELHATÁROLODIK MINDENFÉLE SZÉLSŐSÉGES MEGNYILVÁNULÁSTÓL.

SZINÉT VÁLTJA A KAMÉLEON

1.

Kornél ott állt a tókor elött. A minimál stílusban, ízlésesen berendezett szobában. Egy szál alsónadrágban és az okos-tükörben nézte magát. Nézte kék szemét, szőke haját és soványka, szálkás testét és idegennek érezte. Olyan idegennek mintha egy másik arcot nézne. Mintha belül valaki más lenne. A kettő nem passzolt össze. A tükör csak őt mutatta és a szürke falat.

                Emelgette a fejét fel és le. Forgatta a testét, hátha egy mozdulatban, egy sziluettképpen otthon érzi magát!  De nem semmi sem segített. A belső ellentét feloldhatatlan volt. EZ nem Ő!

2.

                Rápillantott az órára. Idő volt. Munkába kellet menni. Felöltözött. De öltözködésén, sőt mozdulatain is látszódott, hogy ő más. Transznemű. Próbált magához mérten férfiasan öltözni, de ez nem mindig sikerült. Sokszor valami elárulta. hálát adott az égnek, hogy szakálla nem nő, mert a borotválkozás csak rontott volna a helyzeten. Csőnadrágot húzott, farmert, egy piros tornacipőt vett egy és egy színes csikós pulóvert mert tél felé járt az idő. Kikapcsolta a zenét és elindult dolgozni. És már megint jött a gyomorgörcs, hogy ma mi fog történni vele.

3.

                Már a szürke fagyos hideg téli utcán baktatott. Egy röppkocsi elsiklott mellette Szinte sikított a hideg légben. mintha csak az ő kiszabadult fájdalma lenne.

                Aztán igazoltatta egy rendőr drón is, de azokban a napokban az nem volt szóra érdemes. Napi rutin volt. A Drón a szürke felhős égből leereszkedett kornál arca elé. Beszkennelte piros lézerrel. Majd hangosan hangszóróin keresztül a személyes adatait, amit Kornélnak jóvá kellet hagyni. Jött az utolsó pont: szólt a drón mesterséges intelligenciája:

-          Férfi!

ez a szó, hogy férfi, szíven ütötte Kornélt. Mert valaki belül valaki más ordibált kifelé, hogy „NEM!”

Ezt nagy megalázásként élte meg. Tóvá sétált munkahelye felé ami egy Starbucks volt. Ahhoz hogy eljusson oda el kellett menni egy nagy betonfal mellett amire egy hatalmas Árpádvezér volt festve. Kornél sokat nézte mikor erre szokott ballagni, mert mindig is érdekelte a téma. Dacára annak, hogy azt érezte, egy nő lakik bennne. De a gyomorgörcs, ismét előjött. Múltkor mikor itt sétált munkába, egy horda kopasz fejű, bomberdzsekis, Árpád savót lengető, kisebb tömegbe botlott. Próbált átmenni az út túloldalára, de nem sikerült. A részeg, dühös, izmos tömeg véresre verte Kornélt.

                Munkahelyén is folyamatosan érték incidensek. S a mai beszólás tette fel az írre a pontot.

egy korabeli srác, látva, hogy ő más beszolt:

-          Olyan meleg vagy mint a kávéd! 

4.

                Kornél csak otthon ült sokat és gondolkodott, tél vége felé járt mikor rá szánta magát. Egy erre specializálódott klinikát keresett fel. A klinikán ekkoriban már alig dolgoztak orvosok, sőt inkább csak gépek.

Belefeküdt az átváltoztató szarkofágba, tavasszal, ami a férfi testéből nőt csinált a megadott paraméterek szerint. S Mire kinyílt a szarkofág, kint már zöldelltek a fák és csicseregtek a madarak.

Kornél megszűnt létezni. Nem tudta ki lesz még ő de érezte valami új kezdődik az életében.

Magyarországon 2077-ben.

KUKULKÁN LEGENDÁJA

Fülledt zöld-párás esőerdő mélyén éltek kreol emberek,

NEPTUNUS

Vad vízesés a szakálla amely folyton
zuhog csillanva, azúrosan alája.
Arca vad hasított szikla, abból vetül
rám tekintete, robusztus koponyája
üregében egy-egy tengerszem írisze.
Gejzír kitörések állandó hajzata
mely halványkéken remeg a feje körül.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ruhája kékes vidámhullámu tenger,
melyben kergetőzik a smaragd s kékes-zöld.
Vál-lapja díszes-színes és tarka korall,
szigonya is az, fehér villa, kezében.
Alul, ruháján a fodrok mind örvények,
melyek a mélybe rántanak ó le mindent.
S e megjelenés szüntelenül hullámzik!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Parancsol csermelyeknek, kútnak s tengernek!
Az idők kezdetén még kicsiny patak volt,
mely világot átfogó óceánokba,
torkollott, örökös ár ő mely szirteket
morzsol, míg felette ül Jupiter és Mars
A Római Impérium két fő éke,
kik átölelik a kék-földközi tengert!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hogy gazdaságát e népnek alapozzák,
így bárkáik cirkálhatnak e tengeren
föl és le, raktárállománnyal s áruval.
S mikor már e nagy zsongásban felednék, hogy
kéklő vizekben ki az úr akkor gyorsan
felcsapnak sötét  hullámok s bárkát nyelnek!
Mert a víz és habja bár látszólag gyenge,  
"Habár fölül a gálya,
S alul a víznek árja,

Azért a víz az úr!" *

2021.01.21

* Petőfi Sándor

LOBBAN

"Boldog a gyufa, mely elégve szítja a lángot,

Boldog a láng, mely szíveknek mélyén lobogott,

Boldog a szív, mely dicsőn múlt ki a világból,

Boldog a gyufa, mely elégve szítja a lángot."

(Szenes Hanna -  Sardice, 1944. V. 2. )

s  otthagyta az átkormozott mindenséget.

2021. Január 18.