MihalyffyBalazs_Blogja

  A SZERZŐ ELHATÁROLODIK MINDENFÉLE SZÉLSŐSÉGES MEGNYILVÁNULÁSTÓL.

SZINÉT VÁLTJA A KAMÉLEON

1.

Kornél ott állt a tókor elött. A minimál stílusban, ízlésesen berendezett szobában. Egy szál alsónadrágban és az okos-tükörben nézte magát. Nézte kék szemét, szőke haját és soványka, szálkás testét és idegennek érezte. Olyan idegennek mintha egy másik arcot nézne. Mintha belül valaki más lenne. A kettő nem passzolt össze. A tükör csak őt mutatta és a szürke falat.

                Emelgette a fejét fel és le. Forgatta a testét, hátha egy mozdulatban, egy sziluettképpen otthon érzi magát!  De nem semmi sem segített. A belső ellentét feloldhatatlan volt. EZ nem Ő!

2.

                Rápillantott az órára. Idő volt. Munkába kellet menni. Felöltözött. De öltözködésén, sőt mozdulatain is látszódott, hogy ő más. Transznemű. Próbált magához mérten férfiasan öltözni, de ez nem mindig sikerült. Sokszor valami elárulta. hálát adott az égnek, hogy szakálla nem nő, mert a borotválkozás csak rontott volna a helyzeten. Csőnadrágot húzott, farmert, egy piros tornacipőt vett egy és egy színes csikós pulóvert mert tél felé járt az idő. Kikapcsolta a zenét és elindult dolgozni. És már megint jött a gyomorgörcs, hogy ma mi fog történni vele.

3.

                Már a szürke fagyos hideg téli utcán baktatott. Egy röppkocsi elsiklott mellette Szinte sikított a hideg légben. mintha csak az ő kiszabadult fájdalma lenne.

                Aztán igazoltatta egy rendőr drón is, de azokban a napokban az nem volt szóra érdemes. Napi rutin volt. A Drón a szürke felhős égből leereszkedett kornál arca elé. Beszkennelte piros lézerrel. Majd hangosan hangszóróin keresztül a személyes adatait, amit Kornélnak jóvá kellet hagyni. Jött az utolsó pont: szólt a drón mesterséges intelligenciája:

-          Férfi!

ez a szó, hogy férfi, szíven ütötte Kornélt. Mert valaki belül valaki más ordibált kifelé, hogy „NEM!”

Ezt nagy megalázásként élte meg. Tóvá sétált munkahelye felé ami egy Starbucks volt. Ahhoz hogy eljusson oda el kellett menni egy nagy betonfal mellett amire egy hatalmas Árpádvezér volt festve. Kornél sokat nézte mikor erre szokott ballagni, mert mindig is érdekelte a téma. Dacára annak, hogy azt érezte, egy nő lakik bennne. De a gyomorgörcs, ismét előjött. Múltkor mikor itt sétált munkába, egy horda kopasz fejű, bomberdzsekis, Árpád savót lengető, kisebb tömegbe botlott. Próbált átmenni az út túloldalára, de nem sikerült. A részeg, dühös, izmos tömeg véresre verte Kornélt.

                Munkahelyén is folyamatosan érték incidensek. S a mai beszólás tette fel az írre a pontot.

egy korabeli srác, látva, hogy ő más beszolt:

-          Olyan meleg vagy mint a kávéd! 

4.

                Kornél csak otthon ült sokat és gondolkodott, tél vége felé járt mikor rá szánta magát. Egy erre specializálódott klinikát keresett fel. A klinikán ekkoriban már alig dolgoztak orvosok, sőt inkább csak gépek.

Belefeküdt az átváltoztató szarkofágba, tavasszal, ami a férfi testéből nőt csinált a megadott paraméterek szerint. S Mire kinyílt a szarkofág, kint már zöldelltek a fák és csicseregtek a madarak.

Kornél megszűnt létezni. Nem tudta ki lesz még ő de érezte valami új kezdődik az életében.

Magyarországon 2077-ben.

VIHARSZEM

Lilás felhőktől opálos az ég, nagy vihar dúl,
magenta színű villámoknak a hada tódul.
Recsegve, dörögve végigszakítja, az eget,
sziluettfáknak a törzsén csavar, váj menetet,
tajtékos ég alatt csak neon-Mária alak
dereng s sercen kékeseken s a városi falak
visszhangzanak sötéten, s neon-Mária felé
a türkiz szél, egy bordós levelet sodor elé!
Arrébb lámpafény narancsos bűvkörében egy fa,
ágai xilofon játékot játszanak itt ma.
Mögöttük templom s rózsaablak szemével figyel,
ahogy egyre közelebb érek minden lépéssel.

Hatalmas mennydörgéseket vaku villám kísér,
és míg a villámlás tart valami szentség elér!
Fluoreszkáló rózsaszínes derengés; talán
a szentlélek volt az, s lángot hagyott ó kanócán
a szívemnek, s a szél se tudta eloltani már!
Sivító vihar suttogott és szava fülbe száll:
"Gyümölcséről ismerszik meg a fa!" és éreztem
milyen ha, öröklétben rügyezik ki a lelkem!
Abban a pillanatban a viharszem fölém ért
soha nem láttam még olyan szent és tiszta békét!
Napfényszerű világosság töltött el ott mindent,
ragyogott a fű, s a virágok a fákon, Istent
kiáltottam, a vándorló édennek közepén,
de mire eszméltem már el is múlt e tünemény!

és a boldogság s a vidámság a viharszemmel,
ellobogott fekete és türkiz-kontúr széllel.
De a mécses lobogott bennem rendíthetetlen
e vad ítélet éjjelen ez tartott életben!
Szilluet-város mögött a fényreklámok fölött
Vérhold ült meg kráterekkel a vad-felhők között!
Sötét éj volt egy sötét városban, hol utcákon,
a zörejes szél tombolt a színlelt barátságon!
Barátság mely nem volt soha ember s ember között,
mert idő után az érdek mindig kiütközött!
Lépést tettem lépés után kicsiny mécsesemmel,
s arra gondoltam hova búj ki nem bír semmivel?
Egy hontalan didergett, ott, az egyik sarokban,
egy cukormázas kirakat mellett, kapualjban.

Ráadtam a kabátomat s akkor láttam, én is
benne is kigyulladt a kis mécses, ég hát más is!
S ha egyszer lángra kap valami az nagy fénnyel ég
ha nem ma de napról napra terjed ez széjjel még!
A hontalan arcán egy kristályos könnycsepp gördült
benne a mi világunk fejjel lefelé görbült...
Aztán lefolyt ó maszatos és felpüffedt arcán!
Most már két kis mécses égett, de már úton voltam.

Mert sok emberben nem ég még a láng, űr van belül

csillagképek és spirálos galaxisok nélkül...

2020. november. 21.

BANDAHÁBORÚ

Az ezüstös félhold ó a csiliaggos égen
félve tekintett le,mert lézengtek ott ők ébren!
Sötét utcák árnypatakjai érnek itt össze,
egy macska félve ugrik a szemetes tetőre,
üveggolyó szeme prizmálva fénylik érzi ő
jobb ha siet ő, ha jön a sok jampi és menő!

Bicska villan élesen,
Bandaháború ez, ne ítélj tévesen!
Fuss inkább egyenesen
ne mutasd meg ki a férfi, egyszerűen
fuss inkább egyenesen!

Hordalékát viszi Budapesten az árnypatak,
ilyenkor szabad út van a vadorzó bandáknak!
Összes ablak ó hallgat, mindennapos cinkosok,
szótlan hagyják, hogy ostromolja őket a mocsok!
Sötétkék utcán törtet két ellentétes banda,
ki tehette, terepet már mindenki elhagyta.

Bicska villan élesen,
Bandaháború ez, ne ítélj tévesen!
Fuss inkább egyenesen
ne mutasd meg ki a férfi, egyszerűen
fuss inkább egyenesen!

Hangosak és ők csak büdös szókkal káromkodnak,
másik oldalt remélve vágnak az éjszakának.
Mindegyik még annyira fiatal s volt priusza
de jaj baj megtörtént, csendben veszi egy kamera;
fényes-zöldes lencsére fagynak az események
szomorú hanggal rebegnek másnap, TV-ben a hírek!

Bicska villan élesen,
Bandaháború ez, ne ítélj tévesen!
Fuss inkább egyenesen
ne mutasd meg ki a férfi, egyszerűen
fuss inkább egyenesen!

2020.05.30 - RIP