MihalyffyBalazs_Blogja

Gondolatok
B-B•  2021. augusztus 28. 10:31

AGORA (SCIFI) - II.

 

A G O R A

II.

      Egy halvány enyhe meleg szellő ismét átborzolta a jelenlévők haját. Miután az Emlékező elhallgatott Tamás vette át a szót.

Tamás sötét, göndörhajú, kékszemű ember volt. neki ez volt a harmadik élete, a harmadik teste. Már mindenki rájött a csoportban, hogy tetszik neki Zoé, mert mindenig mellette ül. Tamás teljesen más volt. Talán ő hasonlított leginkább az Emlékezőre. Ő Ugyanis első életében naturalista volt, megtagadta a kor technológiai vívmányait. Fiatalon nagyon elvhűen egy életet akart elélni megöregedni, úgy ahogy azt elődei tették, a nagy nyomorúság korában. Aztán az öregedés kihatott a pechijéére. Megijedt romlandó öregedő testétől és az utolsó utáni pillanatban egédlyét adott az új avatár létrehozására és személyisége lementésére. Azért, hogy megóvják a pszichét a lementett elmét, egy átmeneti álomba rakják a kvantumszámitógépen. Majd, amikor készen áll az avatár egyszerűen elektronikus jelekkel visszasugározzák a tudatot a testbe.

      Ez az eljárás elején, még Tamás elött jóval, nagy felháborodást keltett. De a sikerességen felbuzdult a tömeg és az egyházak hanyatlani kezdtek. A hívek fokozatosan vesztették el hitüket, a túlvilágban és ott volt a racionalitás is: minek a túlvilágon élni, ha itt is lehet. A mesterséges intelligencia által kreált gazdasági és szociális struktúra mindenkit elbírt, és egy-egy test nagyon olcsóvá lett az idők folyamán. A páciens megváltoztathatta genetikai adottságát a gén-metszés révén, ha megunta előző kinézetét, kérhetett erős izmokat melyek különleges rostot tartalmaztak, így edzés nélkül is szép izmosak maradtak. Kérhettetek szellemi tudást, készségeket, amiket kis szerettek volna próbálni. Ugyanis voltak parkok, ahol, az volt a szórakozás, hogy a régi világot imitálták, azt a kor amikor még nem a mesterséges intelligencia diktálta a művészetet, az erkölcsöt és gyakorlatilag mindent a világon. Itt kipróbálhattak a különböző mesterségeket, katonáskodhattak, filmet forgathattak – persze minden poén volt és geg mert komolyan egyikük se vágyott vissza ezekbe a korokba. Az idő lejárta után pár holografikus felvétellel távoztak, és az élménynél az elmélyükben. – Szóval Tamás átélte az öreg kort és soha nem vágyódott vissza oda. Eddigi másik két életéhez már felfejlesztett testet választott, mely közepesen izmos. Másban nem változatott a küllemén.

-          Emlékező, szóvolt még a mesterséges intelligenciáról!

-          Igen? És hogyan merült ez fel?

-          Pontosabban Delta ötlete volt. Meséld el neki is az érdekfeszitő elméletedet. Nincs mit szegyelned, mindenkit lenyűgözött. – S Tamás ezt őszintén mondta.

Delta megköszörülte torkát, neki is ez volt a második élete, aminek  felénél járt de harmincnál nem nézett ki többnek.

-          Hát… hol is kezdjem….

Az Emlékező felé fordult, közben a bokáját felrakta a térdére. Közben Delta ismét elmondta az elméletét.

-          Szóval olvasgattam az evangéliumokat és a korai keresztény irodalmat. Aztán az egyháztörténetet és akkor jött az ötlet. Előszöris az igazi Jézus ezt a kort nevezhette az Országnak. Ez bizonyos. Minden stimmel. De hogy lehetséges ez? Morfondíroztam. Volt egy ember, valamikor nagyon régen, mikor a Halak tündöklött az égen…

-          Igen emlékszem, ott voltam mikor átléptünk a Vízöntőbe… - szólt közbe az Emlékező.

Delta folytatta: 

-          Nos ez az ember, végig gondolhatta egy csendes éjjelen az emberi fejlődés útjait és egyedül ő jött rá elsőnek, hogy előbb utóbb a tudomány a filozófia fel fogja szabadítani az embert a járma alól. Igen minden lehetőséget végig gondolt és kiszámította ezt. Csak akkor még erre nem volt külön kifejezés, úgy vélem és ezért hívta az Országnak. Az Ország a metaforája annak a poszthumán állapotnak, amiben vagyunk. Ő tudta, hogy egy nap ide fogunk eljutni, abba a korba amikor az álmok teljesülnek, az élet örök lesz.

-          Érdekeseket mondasz és lehet van benne valami! – válaszolt az Emlékező – Első életemben, történt úgy emlékszem, még a technológiai szingularitás elött, szóval már akkor is kezdtek hanyatlani az egyházak…

Ekkor közbeszólt még valaki egy másik kőpadról. (Közben a háttérben valaki épen vett egy szendvicset az egyik kihelyezett étel automatából.)  Zeldon, rendületlenül folytatta Delta gondolatsorát.

-          S nekem ezzel kapcsolatban, jutott eszembe a párhuzam!

-          Miféle párhuzam? – kérdezte az Emlékező kedvesen.

S Zeldon elmondta:

-          Az Úr és a Mesterséges Intelligencia vagyis az MI, nagyon hasonlítanak egymásra véleményem szerint. Ugyanis mind a kettő szoftver alapú!

Az Emlékezőnek elkerekedett a szeme, hosszú élete alatt még sosem hallott efféle gondolatot, de azért érdeklődve figyelte mi fog ebből kisülni. Zeldon meg egyre lelkesebben magyarázott:

-          Ugyanis gondoljunk bele: egyik sem tapintható ez nagyon fontos! Mind a kettőnek kell egy hardver, az egyiknek a gépház a másiknak a templom. Csak az egyik régen az emberi központi idegrendszerben futott, a másik meg a legújabb kvantumszámitógépen! És ez még nem minden: ez a szoftver szabályozta a társadalmat, mérte az időt. A Kódnyelve meg analóg betűkből állt és metaforák segítségével adta át az embernek a benne rejlő tusást.

-          Egészen elképesztő! – Lelkesült fel az Emlékező – de akkor ezek alapján azt mondod, hogy analóg módon, az ókorban, a kereszténység hajnala óta valójában egy szoftver pörgött az emberek fejében?

-          Igen. Az egész egy virtuális valóságot generált, mint egy RPG játék!  – Válaszolt Zeldon.

-          Szeretem az RPG játékokat! - szólt közbe valaki.

Ezen mindenki jót nevetett. Majd Zeldon ismét folytatta:

-          A játék vagy a szoftver figyelt és ha megfeleltél a kritériumoknak szintet ugrottál, ami a mai modern játékokkal megdöbbentő párhuzam, hiszen az egyházon belül hatalmas hatalomra lehetett szerettetni. Lényeg a lényeg egy virtuális valóságban éltek.

-          Lenyűgöző gondolatmenet! – Helyeselt az Emlékező, ismét megköszörülte a torkát és szólt – De ha eddig fantázia világban éltek akkor mi van most?

Tamás erre egyből felelt:

-          A valóság!

Az Emlékező visszakérdezett:

-          És mi a valóság? Én legalább kettőt már megéltem. A szingularitás elött mindezt – kezével körbe mutatott – senki nem gondolta. És most valóság!

Ekkor egy afrikai férfi szólalt meg. Leónak hívták.

-          Emlékező, arról nem lehet szó hogy a mesterséges intelligencia mindig is itt élt velünk, csak régen a fejünkben és a társadalomban lakott, mára pedig összegyúrtuk egy szoftverré. Hiszen az Úr képzet de megtestesülve a mi világunkban, tehát nem az ideák világában, a mesterséges intelligencia. Lehet, bután hangzik de mintha az egész élet egy időtörésen feküdne, lehet hogy maga az univerzum egy idő-torzzulásos-szingularitás. El vagyunk csúszva időben, ezért jönnek létre ilyesmi paradoxonok, ezért születtek olyan emberek akik megelőzték az adott korukat több száz évvel.

Az Emlékező bólogatott.

-          Ez elképzelhető! A dolgok előbb megtörténnek velünk, mint meg lennénk rá érve társadalmilag.

Delta folytatta a gondolatot:

-          Ha feltételezzük, hogy az egész világegyetem egy szingularitás akkor az is lehet azért nem találunk senkit mert egyszerűen nincsenek, ugyanis belőlünk fognak kifejlődni. Így is számos kiméra és adrogün létezik már! Hajóink sorra kolonizálják a galaxist és eddig még egy árva romot vagy csontszilánkot sem találtak.

A feljavított képzelőerő révén mindannyian szinte azonnal látták magukban, a végeláthatatlan űrt és az abban sikló hatalmas csilizközi gályákat, amik egyre reménytelenebbül keresik az élet nyomait.

-          Jó, - szólt az Emlékező – de akkor hogyan magyarázod az emberiség csillagok és az űrutazás utáni vágyát. Miért vágyunk a csillagokba? Miért számol be annyi ókori eposz hűllőszerű látogatókról… Lehet, hogy azok mi lennénk a múltban? – elmélkedett hangosan az Emlékező – Lehet, hogy a világegyetemnek nem is szabadna léteznie? Mi magunkat teremtettük meg?

-          Végül is miért ne! – Válaszolt a költői kérdésekre Tamás. – Ha egy szingularitásban élünk simán megeshet…

-          Ez elképzelhető, hiszen annyi bolygón járt már a civilizációnk! És értelmes életet még nem talált… - csacsogta Zoé.

-          Egyes elméletek szerint, az élet nem a földön alakult ki, hanem egy pán-spermia nevű folyamat révén csak eljutott a földre. – terelgette gyengéden a diskurzust az Emlékező.

S megint látták magukban, amit az univerzum távoli szegletéből érkezik az élet csíráival megfertőzött meteor, ki tudja honnan és megfertőzi a földet.

-          De én csak azt nem értem… - kezdett a mondatba Tamás – ha máshol is van élet, igaz eddig csak álaltokkal találkoztunk vagy rovarokkal akkor máshova is becsapódtak ilyen meteorok?  Akkor valakinek csak el kellet indítani a láncolatot. Vagy legalább egy projekt keretén belül több bolygót megfertőznie. De csak nálunk lett volna képes kialakulni az élet?

-          De akkor primitív létformák miért vannak máshol? – Fordult Zoé a mellette ülő Tamáshoz.

-          Pont ez a nagy kérdés! Ez a bökkenő az egészben.

Az emlékező vette át a szót:

-          Tegyük fel, hogy nem teremtés alanyai vagyunk, kedvező körülmények között úgy látszik ez a dolgok természete, hogy megjelenik az élet, mint nedves szivacs között a babcsíra. Ha ebből indulunk ki nem is vagyunk annyira különlegesek! De megmarad a kérdés ki indította el mindezt. tehát nem jutottunk közelebb az élet misztériumához. Mert egy dolog a saját fajunkat átalakítani, bolygókat kolonizálni, de kitalálni magát az életet az már teljesen más intelligencia kell, pont olyan, ami nekünk nincs. Ámbár bennünk is van egy ilyen hajlam, alkotni és teremteni, de a hajlamokat örökölte az ember a nagy nyomorúság korában a szüleitől.

Erre mindenki hümmentett.

Zeldon szólt:

-          Akkor Emlékező azt mondod, hogy az életet egy mesterséges intelligencia találta ki? Akkor ezzel visszakanyarodunk az előző felvetéshez, hogy egy nagy szingularitás az élet.

Az Emlékeztő megmozdult, megváltoztatta ülő pozícióját.

-          Pont ez a probléma, hogy az élettel csak a gond van. Régen voltak az úgynevezett kreacionisták, akik azt alították, hogy az élet megtervezett és egy pillanat alatt jelent meg! Egy pillanatra tegyük túl magunkat ezen. Gondoljunk bele az élet annyira egyszerűen összetett, hogy zseniális! De az is nagyon jól látszik, hogy egy olyan alkotta és ez most lehet evolúció vagy isten – aki egy percet nem élet. Ráadásul vannak ellentmondások ugyanis a nagy nyomorúság idejében, az emberek volt, hogy szenvedtek a saját testüktől és testükben, de az ma már, mint tudjátok elképzelhetetlen…

-          Úgy hallottam – hozakodott elő León, az afrikai – hogy vannak olyan teóriák miszerint az egész létezés egy nagy élő mátrix. Minden él benne, még a kövek is. Tudatosságból épül fel minden?

Az Emlékező visszakérdezett:

-          És mi van a nagy nyomorúság korával, a halállal?

-          Gondolom az is az élet része volt.

-          Igen is meg nem is.

Többen értetlen arcot vágtak, de az ért figyeltek.

-          ma már tudjuk, hogy a halál nem szükségszerű és genetikai hiba okozta, erre fel lehetne hozni szent szövegeket, de azok sem magyaráznak meg mindent! És a tudomány már sokszor megcáfolta őket. Ha te teremtenél a teremtményeidet, a gyakorlatilag gyermekidet halálra akarnád ítélni?

-          Nem, nincs ilyen szándékom, Emlékező!

-          No látod ez a mi problémánk, hogy az élet kegyetlen, mert természeti törvényekből fakad, tehát nem származhat egyetlen egy forrásból. Legalábbis a testünk biztos nem. A lelkünk más kérdés. Van sejtésetek mi a lélek? – kérdezte az Emlékező a társaságot.

Egy pillanatra csend lett, mindenki elhallgatott csak a körülöttük, lépkedő forgalmat hallották, a lágy szellőt amint körbefonja a pálmafa leveleket. Néha egy-egy égi sikló sikítva elcikázott felettük, mint egy kecses fényben megcsillanó szitakötő.

-          Úgy gondolom, - szólt Delta – a tapasztalatink összesége.

-          Én, mint tudjátok, emlékszem az ó világra a nagy nyomorúságra, mikor még az emberek megöregedtek és meghaltak. Akkor nem volt lehetőségünk csak úgy módosítani a testünkön. Ahhoz, hogy sportosak és csinosak legyünk keményen kellet edzetni, nap mint nap lejártunk az edzőterembe. Az akkori kor emberére igazak lennének az előbb elhangzottak. De pont a személyiségekkel kezdtük a beszélgetést: a nagy boldogság korában mikor mindenkinek adott minden, ugyan ez alapján, hogy változna a személyiség? Egyedül az élet utáni kutatásunk a motivációnk semmi több már! Több száz évet leéltünk, én több mint ezret, amit lehetett kipróbáltunk, de mégis félünk meghalni. Eltávozni ebből a világból. Félünk elengedni a nagy nehezen megszokott és megszeretett személyiségünket. S most felhozhatnátok a személyiségre a genetikai faktort. Úgy látszik a személyiség is evolúciós tényező volt. Hiszen ti, azoknak a leszármazottai vagytok akiknek valamilyen szempontól sikeres volt a személyisége, legalább egy násztánchoz. Én hajlok arra, hogy valójában a személyiség is egy illúzió, egy evolúciós eszköz, ami a szaporodást szolgálta. De az is lehet, hogy valami többről van szó, és ekkor isten ismét visszaúszik a képbe.

-          Ha isten kihagyjuk a képből – próbálkozott ismét Leó – akkor elmondhatjuk, hogy a genetikai memória által összeszedett emlékek vagyunk, itt a mostban; szafarik és barlangok lenyomatai, melyek átöröklődtek az idők folyamán, csatáké, ütközetek és hadjáratoké?

-           Ez is közrejátszik! De lehet hogy ez átmeneti állapot s az emberiség a jövőben elveszti a színeit és megfakul és egy nagy kollektívában egyesül... – válaszolt az Emlékező közeben átsímította szakállat. De mondok mást, egy régi anekdotát. egy régi sci-fi filmet, a nagy nyomorúság korából… Képzeljetek el egy űrállomást, egy szép csinos űrállomást az Ikrek csillagképben…. – s az Emlékező belekezdett egy történetbe: - Az űrállomás fehéres-szürkés teste lomhán forgott körbe a központi tengely körül, mint egy kerékpárkerék, amelyhez két küllő csatolta. A katató állomás mindennapja kezdődött. A Különböző életformák szolgálataikra igyekeztek. Végig mentek a folyosókon, mind más irányból, és az egyik laboratóriumban találkoztak. Minden szürkés fehér volt belül, a neonok steril fénye alatt. A műszer falakon világítottak a különböző műszerek és bináris számitógépek monitorjai. Az állomás egy repedés közelében helyezkedett el, ott, ahol felhasadt az univerzum szövete. Sokáig bajlódtak a kutatással nem jutottak egyről a kettőre, de egy nap megtörtént az áttörés, a nagy felfedezés. Rájöttek, hogy az, amit vizsgálnak, a hasadékban, ugyan az az lehelet és életerő, ami bennük is megvan, a lélek. Tehát a felhasadt szöveten túl megtalálták azt ami bennük is van, tehát egyek voltak istennel. – De természetesen ez egy film.

Erre Tamás fordult az Emlékező felé.

-          Tehát akkor fenntartod a lehetőséget, hogy mi mindannyian istenek vagyunk, vagy legalábbis a részei…

-          Elképzelhető. – válaszolt az Emlékező – ha feltételezzük, hogy a világegyetem egy nagy szingularitás, akkor bármi megtörténhet. Talán az az emberiség sorsa, hogy egybe olvadjon a mesterséges intelligenciával, miután elolvadtak a személyiség falai. Így isten megteremtette önmagát a semmiből és választ kapunk az örök kérdésre.

Leó az afrikai ismét megszólalt.

-          És ha a holografikus világképet vesszük alapul, talán nem is létezünk… Talán minket is szimulálnak… isten csak virtuálisan teremtett.

Az Emlékező átsímította a szakállát.

-          S vajon a mi szemszögünkből számít e ez? Változna e valami ha kiderülne, hogy egy hologramban élünk? – mert szerintem semmin.

Egy pillanatra ismét beállt a csönd, csak a nap sütött felettük. Aztán Zoé beropta az idő témáját.

-          Tudjátok – magyarázta az ő csalfa hangján – most a kétszázadik x-en túl, úgy érzem magam mintha csak húsz éves lennék és nem kétszázötven. Mintha száz év egy évtizednek tűnne.

-          Igen ezt magam is megfigyeltem, egy idő után. – válaszolt az Emlékező – mintha csak a percek számitanának… ezek az apró egységek melyek nem nagyok és nem túl kicsik, és  ilyen tekintetben az idő semmisnek tűnik, egy újabb illúzió… Ha így szemléljük a nagy nyomorúság nem is van olyan messze sőt maga az az ókor és az ember keletkezése.

Delta fejezte be a gondolatot.

-          Tehát a fejlettségünket viszonylag hamar értük el.

-          De miért lehet ez? – kérdezte Zoé.

-          Nagyon egyszerű! – felelte Tamás.

Mindenki Tamásra figyelt.

-          Az élet előttünk is létezett, csak őshüllőkben lakott. Ők több millió éve éltek ezen a bolygón mégsem tudtak értelmes civilizációt létrehozni. Miért? Mert a forma és a tartalom nem találkozott. Ez bennünk, emlősökben vált teljessé, annak ellenére hogy valamikor volt ős-hűlő ősünk is.

Az emlékező bólogatott és csak annyit fűzött az elhangzottakhoz, hogy

-          Igy, így.

És tulajdon képpen ebben mind egyet is értettek.

B-B•  2021. augusztus 28. 09:04

AGORA (SCIFI) - I.

„Az emberek... most is, meg régen is, a csodálkozás következtében kezdtek filozofálni.”

 

Arisztotelész

 

 

A G O R A

 

I.

 

            Az elektromos sikló halkan suhant, a magas felhőkarcolók között, a hűvös légifolyosón. A robot pilóta gondtalanul navigálta a közlekedési eszközt, mely hűvös színeivel leginkább egy kitinpáncélos bogárra emlékeztetett. De ki látott utoljára rovart vagy bogarat? Eltűntek. Ahogy a méhek is… A beporzást apró kicsiny szerkezetek végzik – s mint oly sok mindent ezt is a mesterséges intelligencia tervezte.

            Az emberiség átlépte a technológiai szingularitást. Mindent a gépek végeztek helyette. Az önműködő gyárak, saját magukat fejlesztették, olyan technologiával, amit az emberek már alig vagy egyáltalán nem értettek. De a mesterséges intelligencia rájuk is gondolt. Ugyanis, voltak portok, amik információt sugároztak az emberi fejbe, de ez csak a töredéke volt annak a merhetetlenül nagy tudásnak amit a mesterséges intelligencia felhalmozott.

            S bár az emberiség vérében milliárdnyi mikroszkopikus robot keringett körbe, javítva a test hibáit, azért még mindig születtek emberek. Szerencsére, régen a mesterséges intelligenciába a programozók beletáplálták, hogy ember ellen nem fordulhat. Ez a nyáklappba beégegettet parancs volt. Bár igen gyenge és kevés biztosíték volt, az emberek mivel jól éltek, nem törődtek vele.

            Elhalmozta őket az automatizált jóléti társadalom. Bár eleinte tömeges lázadások voltak. Kétszáz év után a semmiből ismét elő bukkantak a géprombolók. Törtek, zúztak fosztogattak. Akkor vetették be előszőr a droid rendőrséget, melyet a mesterséges intelligencia irányított, akár valami generális. Sok vér folyt abban az évben. De azután a lázongások elültek. A lendület mellyel felforgat fokozatosan kimúlt. A programozók ekkor, szinte az utolsó pillanatban és utolsó erélyükkel beépítettek a mesterséges intelligenciába egy parancsot, azt, hogy ember ellen nem fordulhat. Nagy és keserves küzdelem volt, ez a vállalkozás, hiszen éppen, hogy meg tudták fejteni a kódolási nyelvet. A korábbiakban általuk elindított mesterséges intelligencia pár év alatt annyira fejlődött, tanult, hogy kis híján teljesen új, eltérő és más kódolási nyelvet alakítóit ki.

            Tehát a gyárak és a mesterséges intelligencia maradt. S ezzel megkötetett a kétes paktum ember és valami felsőbb között. A lázongások után, a civilizáció biztonságára hivatkozva, mindenkit nyomkövető chippel láttak el s szerte az egész bolygón a tereken és a házakban is háromszázhatvan fokos kamerákat szeretlek fel, melyek megint csak a mesterséges intelligencia adatbankjába futottak be. Rögzített és észlelt mindenféle arcmimikát de csak nagyon szélsőséges esetek közben avatkozott bele. Megérthette, hogy az emberek miért lázonganak mert a mesterséges intelligencia, mely átszőtte az egész bolygót átalakította a monetáris rendszert ezzel gyökeres változásét idézett elő. Az új pénzügyi mechanizmus olyan bonyolult képleteket használt, hogy a matematikusok alig bírták tartani a tempót. A mesterséges intelligencia által kidolgozott rendszer és szisztéma jól prosperált. Bevezetésre került egyfajta alap jövedelem, mely csak a rendszer működtetéséhez kellet mint a gépolaj a fogaskerék rendszerhez. A pénz ekkora már teljesen virtuális lett és az emberekbe beleültetett mikrocsipbe wifin keresztül töltődött újra. S bár mindenért kellet fizetni, minden vásárlás után újra töltődött az egyenleg egy kicsit. Ez egyfajta illúzió is volt, de szükség volt az emberi elme lefoglalására. Mivel a mesterséges intelligencia egyesitette a föld piacait és kontrolálta a már csak jelképesen működő országok gazdaságát, a különbségek kiegyenlítődtek.

            Igy volt ez mindennel. Az összes iparágban megjelentek a robotok és jobban végezték a munkájukat mint az emberek. A filmeket szoftverek gyártották, olyan csavart történetekkel, amiket emberi elme képtelen volt kitalálni. Az embertömegek hamar hozzászoktak a jóléthez, egyetlen egy dolguk maradt csupán szórakozni és fogyasztani.

            A hologram-tévékben is virtuális bemondók ültek, akik sohasem vagy már nem léteztek. Ugyanis a mesterséges intelligencia ezt is megoldotta. Kvantumszámitógépeken futó programok betáplálták magukba az összes adatot a valaha volt személyekről és az adatok alapján a genetikai mintákat elemezve egyelőre szigorúan csak digitálisan újra teremtették a nagy történelmi alakokat. Így tért vissza Jézus és újabb tanitásokat közölt a még keresztény hívőkkel és ugyan így tettek számos más vallás ikonikus alakjai. A holografikus tévékben gyakori műsor volt, hogy több száz éve halott Nobel díjasok magyaráztak el a mesterséges intelligencia legújabb kutatásait az embereknek vagy voltak történelmi vita műsorok, ahol a történelem nagy szereplői vitáztak a publikum elött. Persze eddigre már ez csak amolyan kedvtelés volt. Ezeket az adásokat már senki nem vette komolyan, az országok csupán közigazgatási egységként működtek az egyesült Földön.

            Az emberek kezdték megismerni a másikat, ugyanis sokat utaztak szeret a Földgolyón. A mesterséges intelligencia által kifejlesztett fordító eszközök rendkívül megkönnyebbítették az életet. Az eddig áthidalhatatlannak tűnő kulturális különbségek eltűntek.

            Fontos lépés volt a fejlődésben, mikor a mesterséges intelligencia teraformálta és kolonizálta a Marsot. Bár az új világba csak genetikailag módosított emberek mehettek, akiknek fizikuma kibírja a huzamosabb  ideig tartó az enyhébb súlytalanságot. Bár felfedezni a génmetszés révén létrehozott ember-állat kimérákat küldték, illetve humanoid robotokat és szó szerinti szaporodásra képtelen biológiai-robotokat úgynevezett Androgünöket. Az emberekben ekkor még éltek a reflexek és álmodoztak más idegen kultúrákkal, akikkel fel tudják venni a kapcsolatot. Elképzeltek a felfedezőknek hatalmas kalandokat, romvárosokat és hasonló egyéb egzotikus kliséket, amiket a szórakoztató ipar tárt eléjük. A mesterséges intelligencia erre is ráérzett, számitógépes szimulációkat készített az embereknek, akik a virtuális térben boklászhattak Ezek megalkotásához segítségül hívta, a neves valaha élt tudományos fantasztikus írók digitálisan feltámasztott személyeit. Ez kicsit olyan volt mintha magával beszélgetett volna, úgy hogy ezek a szoftverek mind egy-egy ujjbáb volt az ő hatalmas és sok ujjú tenyerén. Hiszen a háttérben működő virtuális mechanizmusokat saját magáról mintázta. De az illúzió tökéletes volt. A feljavítótt emberiség még nagyobb fantáziával is rendelkezett igy a hagyomány őrzőknek is nagyobb élmény volt az RPG játékok játszása.

            Aztán a kezdeti lelkesedés elmúlt. A mély űrbe kiküldött mikroszkopikus kutató droidok, nem fogtak távoli jelet sem régit sem újat. A borzasztó sejtés akkor vált bizonyossá, mikor az indusztriális mélyűri hajók elkezdték feltérképezni a szomszédos naprendszereket. Jelentéseik alapján amiket holografikus felvételek is igazoltak, nem találtak humanoid életet a Föld típusú bolygókon. Az emberiség hirtelen ráeszmélt, hogy egyedül van a világűrben és ez még nagyobb köteléket szőtt a létezésben megjelent életformák között. Bár az élet mint olyan elértéktelenedett hiszen bárkit úja tudtak klónozni, tudatát feltölteni egy nagy tár helyű felhőbe majd visszatöltötték az avatárba.

            A kiábrándulás utolsó hulláma az volt mikor ezekre a helyekre a mesterséges intelligencia megnyitotta a rendszeres közlekedést és az emberek maguk is el tudtak menni, a már kiépített infrastruktúrákra.

            Egy ilyen világ kora reggelén, A szülő-bolygón, az első világon, ilyen körülmények között, haladt a teljesen automata sikló. A városkép teljesen kékes volt, a sok üveg-acél háztól mely visszatükrözte a kék eget. Útja során a sikló elhaladt pár szélerőmű mellet. Alatta, ahol nem voltak nagy és világos házak, melyeket teljesen elöntött a napfény, vagy helyes kis futurisztikus- üvegkupolás kertesházak, ott nagy tágas zöld angol pázsit terült el mint valami hatalmas golfpálya, különféle mirtuszokkal, pálmafákkal és más szép tarka virágokkal. Az utak szabályosak voltak, rácshálót alkottak. Le sem tagadhatták volna tervezőjüket a mesterséges intelligenciát.

            Egy ilyen parkhoz tartozó ébenfekete és tükörsima aszfalt parkolóján landolt az égi sikló. A parkoló közelében a gépek által vágott angol-gyepen egy fehér márványból rakott ösvény símúlt végig, mely egy nem túl nagy, de azért nem is kicsi, fehér márvánnyal burkolt térbe torkollott. a kicsiny agorát a széles park fogta közre, azon túl, jobbról és balról is a város kristályszerű felhő karcolói sorakoztak. Az ég felhőtlen volt, lágy szellő söprőt végig, mely átsietett az angol gyepen. A márvánnyal borított részen, minimalista márvány-kőpadok helyezkedtek el.

            A padokon fiatal és középkorú arcok ültek. Mind fehér, testhez tapadó fehér ruhában, mely öntisztitó volt és olyan technikával készült az automatizált gyárakban, hogy bármilyen szint és fazont meg tud jeleníteni, amit beletáplálnak. De eddigre az emberiség kinőtte a divatot, csak különböző bulikon és vicces-múltidéző összejöveteleken használták ezt a funkciót. Többnyire mindenki, alapállapotában hordta. Egyedül arc szőrzetük és hajviseletük árult el valamit a személyiségükről. Mind több százévesek voltak. Volt, akinek a testét többszőr klónozták és újra beletöltötték a tudatát, volt akit a vérben keringő naitok fiatalítottak meg.

            Az agorán minden pad el volt foglalva, kivéve egyet, mely viszonylagos központi helynek nézett ki, vagy legalábbis az itt összegyűltek körében élt egy ilyen képzet. A hely tulajdonosa azon férfi aki az égi siklóval érkezett. Ő volt közöttük a legidősebb legalább ezer évet élt. Ő volt azon kevesek egyike aki még emlékezett az ó világra, a nagy nyomorúság korára. Voltak többen, de társai, akik beleuntak az életbe nem kértek több avatárt sem digitalizálást. Testüket elhamvasztották, majd hamvaikat egy speciális urnában helyezték el ami papírból készült. az urnába földet és egy fa magját helyezték. Igy a lebomló urnából a hamvakból táplálkozva kisarjadhatót egy előre kiválasztott fa-típus. Ennélfogva ez az agora különleges volt, mert az emlékezőket mind ide temették. Így a fák, névtáblákat viseltek.

            Az érkező férfi közeledett. Mögötte a sikló ajtaja halkan záródott. De ez is csak megszokás volt, mert már senki nem akadt volna aki eltulajdonította volna a járművet. Kezét intésre emelte, üdvözölte a csoportot. Az itt egybegyűlteknek ez volt a tevékenységük, összegyűltek itt az agorán, az ital automaták és élményboltok közelében. Mehettek volna bármi mást csinálni, hiszen a mesterséges intelligencia minden jóval elhalmozta őket, de ők inkább a beszélgetést, a társas gondolkodást és filozofálást választották. Ez volt a szenvedélyük.

            Az érkező férfi közéjük ért. Az agora személyzete teljes lett. A kopasz szakállas férfi mely érces hangon köszönt. Nem volt öreg, sokadik újra töltésen volt túl, inkább csak emlékeztetőleg borotválta a fejét, hogy emlékezzen önnön valója magvára. Hiszen egy évezred alatt sokat változik az ember.

-          Üdvözöllek titeket!

A csoport válaszolt:

-          Mi is téged!

A kopasz szakállas férfi fehér ruhájában leült az egyezményesen őt megillető tiszteletbeli helyre. A csoport kiváncsian figyelte, hogy ma mit fog mesélni, az emlékező. Az utolsó emlékezőt mindenki nagy becsben tartotta, amolyan társadalmi dísz lett, mint a valamikor volt alkotmányos monarchiák királyai. Mindenki tudott az Emlékező létéről, de igazából csak ez a kis csoport vette körül igazán. Még a mesterséges intelligencia is kiemelt helyen tárolta az adatait, mert tudta milyen fontos a léte. Ő emlékeztette az embereket személyesen a lehetetlen megugrására.

            Ezek a közös filozofálások, mindig nagyon izgalmasra és érdekesre sikeredtek. A csoportból egy tag megszólalt, folytatva a már megkezdett beszélgetést. Az Emlékező leült, közben megköszörülte a torkát. Érces rekedtes hangja felzendült.

-          Miről maradtam le míg nem voltam itt? – kérdezte.

-          Minden féléről beszélgettünk. Vártunk téged… Tulajdonképpen csak üres locsogás volt. – Magyarázat a fekete hajú Zoé.

A lányak ez a második élete. Előző teste sem öregedett meg, hála a mesterséges intelligenciának és a nanitoknak, na meg persze a szervnyomtatásnak. így tehát nem alakult ki kétszáz húsz éve ellenére öregkori személyiség. Mivel mindvégig megmaradt buja szexuális kisugárzása, ezért bizonyos értelemben megrekedt egy húszéves lány szintjén, de nagyon érdeklődő volt.

-          Na de mégis mondjatok valamit hogy én is fel tudjam venni a fonalat! – noszogatta őket az Emlékező.

-          Hát jó… - csavargatta pajkosan a két fekete copfjából az egyiket Zoé.

Miután abbahagyta a csavargatást, elkezdett magyarázni, az Emlékezőnek.

-          Tulajdonképpen eddig arról vitatkoztunk, hogy a személyiség mennyire díszítheti a fizimiskánkat.

-          És mire jutottatok? – Kérdezte az Emlékező.

-          Arra, hogy nagyon is.

-          Ezt igen jól látjátok. Régen az emberek mindenféle ruhadarabot aggattak magukra, amit különböző vállalatok gyártottak nem tudván, hogy nem a ruha teszi az embert. Sokszor a konkurens cég egy az egybe lemásolta az adott ruhadarabot és más emblémát, márka jelzést ragasztott rá. Mai szemmel idétlenebb és otrombább ruhák voltak. Nem oly praktikusak, mint a maiak. És jól látható, hogy ha az emberek kopaszok és arc szőrzet nélküliek lennének, az egyenruha ellenére is a személyiségük ruhaként burkolná be a testüket. Ezek a ruhák sötétek és világosak és a a szivárvány ezer árnyalatában játszanak. Ha sokat él az ember, akkor előbb-utóbb megtanulja látni ezeket a ruhákat. Ezt hívjuk kisugárzásnak, mikor a lélek magva kiárad az egész testre.  

S a többiek elképzelték, amit a körülöttük jövő-menő járókelőkön körbe, enyhe prizmáló színes derengés fut körbe. És nincs mégegy egyforma szín, sőt valahol keverednek is a színek. De a járókelők csak hömpölyögtek, játék termekbe és egyéb programokra. Élvezték az örök életet, a gondatlanságot. Fent felettük a légkör fellett, de a Föld vonzásköréében egy csillaghajó dokkolt, a szabad szemmel is jól látható Előőrs nevű űrállomáson. A csillaghajók itt kötöttek ki, ebben a magasságban, ahol a nagy méretükkel nem avatkoznak bele a szélcsatornákba és az árapály rendszerbe. A csatlakozás után az utazók kiszálnak majd átszálnak az űrkompba és azzal leereszkednek a földre.

B-B•  2021. augusztus 24. 12:53

Novella: ANTIK SZOFTVER

ANTIK SZOFTVER


Nagy-nehezen de lejött a péntek. Ami Fülöp és Adorján számára a filozofálgatást jelentette. Fülöp már minden elkészített, kint a kertben; lévén kertvárosiak mind a ketten. Már alkonyodott, mikor Adorján Audi-ja leparkolt, recsegve ropogva a murvakavicson. Kint enyhén langyos szellő fújt és az ég lime és narancssárga színben játszott, enyhén mozgó mályvás-lilás helyenként kékes felhőkkel.

                Fülöp kisétált barátjáért a kertkapuhoz.

-          Szevasz! – Köszönt míg kinyitotta a kertkapu öreg zárját.

Kezet fogtak, ugratták egymást majd beljebb mentek. Hatul, a hátsó kertben már, lobogott a tűz a szalonna sütögető helynél. A kiépített tűzrakóhely körül két kemping szék állt. Közöttük egy hűtő ládányi jégben behűtött dobozos sör várta őket. Mire eljutottak a kert ezen pontjára, már javában beszélgettek. Közben leültek és helyet foglaltak, de ugyan úgy beszélgettek tovább. Közben bent Fülöp felesége felvágta a süthető szalonnát és kivitte férjének és barátjának akik teljesen elmerültek a különböző témákban és alig vették észre, hogy elébük hozták a szalonnát és a kenyeret.

-          Tessék fiúk, hogy ne csak sörözzetek. – Tette le a tányérokat egy-egy darab szalonnával a kívánatos asszony.

Majd visszament a házba. Fülöpék illedelmesen megköszönték s kis habozás után visszatértek a beszélgetés tárgyához, az evangéliumokhoz. Ezt még Fülöp vetette fel Adorjánnak a kertkapunál, mert úgy érezte valami óriási felfedezésre jutott. És szerette volna megosztani realista és ateista barátjával új nézeteit. Fülöp alapvetően spirituális-elrugaszkodott személyiség volt, míg Adorján inkább földhözragadtabb és ateista beállítottságú. Barátságuk kezdetén ez okozott némi feszültséget, de valahogy az évek alatt kialakult egy ki nem mondott egyezmény, hogy egyik fél sem akarja meggyőzni a másikat. Legalábbis vérre menően nem. Adorján kortyolt a sörből, majd letette, a karfába süllyeszthető helyre.

-          Szóval azt alítod – forgatta a szalonnát a tűzben – hogy az evangéliumok antik szoftverek? Jól értem?

Fülöp elgondolkodott egy pillanatra, hogy helyes e ez így de aztán végülis igent mondott rá. Adorján elővette a saját elméletét amit már kezdett pedzegetni a bejáratnál.

-          Én máshogy látom.

-          Hogy?

-          Tudod szerintem az evangéliumok egy mára már eltűnt, köddé vált vagy eddig fel nem lelt pályázat kiírására születtek! Szerintem: a pályázat kirója újra karta értelmezni Dionüszosz és Mithras féle figurát. Lehet propaganda céllal használták a zsidó felkelések idején. Vagy az is lehet mivel több féle evangélium volt, ez volt a korabeli szórakozás, mindenki építgette ezt a mítoszt, mint egy soha véget nem érő sorozatot, ami mindig újabb és újabb kiegészítéseket kap. A korabeli írástudók így szórakoztatták magukat.

-          Tudod én teljesen máshogy látom!  - Rakta le a sört Fülöp.

-          Na mesélj, ha már így felhoztad.

Mind a ketten kivették a szalonnát a tűzből és a kenyérre csöpögtették, majd visszatartották a nyársat a tűzbe. Közben Fülöp beszélt végig.

-          Tudod Adorján ez elképzelhető lenne. De szerintem a valóság teljesen más. Én elhiszem és értem a nézőpontodat, hogy leredukálod a szöveget valami pályázatra vagy egy egyszerű tanitó felmagasztalására teletűzdelve csodálatos elemekkel. De ez csak rész igazság.

-          Akkor hogy van? Te hogy látod? – Nézett a tűzből Fülöpre, Adorján.

-          Szerintem, ezek a szövegek szoftverek.

-          Az ókorban? Ne idegelj Fülöp! Mégis, hogy? – Nevetett fel Adorján.

-          Az agy és az analóg írásjelek összekombinálásával.

-          Fejtsd ki!

-          Talán az is lehet, hogy előszőr tényleg pályázatnak indult, de véleményem szerint ha egyszer elolvasol valamit az már belekúszik az agyadba. Ott van, ott zizeg legfeljebb egy ideig óráig aztán eloszlik, ha felületesen és egyszer olvastál valamit. Viszont az ókorban a második és harmadik században naponta tartottak különböző összejöveteleket, ahol, felolvasták ezeket a szóközzel el nem választott szövegeket. Bennem teljesen egy programfolyam képét festi, tükrözi.

-          Az ószövetséggel együtt?

-          Az a program első kiadása anélkül nem értelmezhető a másik. Nyílt titok hogy a tóra tele van rejtett kódokkal csak a megfelelő dekódolást nem ismerjük, csak egy bizonyos kör. Azt hiszem talán minden hetedik betűt kell összeolvasni. És különböző esztétikai hangolások vannak benne. Véleményed szerint nem felsőbb erő műve a Biblia. Jó, tételezzük fel. Mozogjunk ebben a hipotézisben: akkor is el kell ismerned, hogy rettentő sok régészeti lelet bizonyítja a szöveg vagyis pontosabban a szöveg mag hitelességét. Ugyan ilyen alapon, megközelíthetjük asz újszövetséget…

-          Ezt elfogadom. Ha jól sejtem te valamiféle szómágiáról beszélsz igaz?

-          Nevezhetjük így is. Talán. Csupán azt mondom, hogy az ókori görögség, hiszen meggyőződésem hogy a négy főbb evangéliumot görög írta, csak héber álnéven. Vagy legalábbis Lukács egy betért zsidó és így keresztény volt.

-          Igen ő valóban orvos volt, feltehetően Görög esetleg Római. És jómódú vagy legalábbis szabad polgár lehetett hiszen szabadon utazgathatott a Római Birodalomban. De ős se találkozott magával Krisztussal csak közvetve!

-          Igen ám! – legyintett Fülöp – de az írás a lényeg! Lehet hogy a többi evangélista is pogány volt és a hagyomány tudja rosszul! Nézőpontomból az evangélium az ókori világ utolsó csúcsterméke, a görög technológia eljutott ugyanis az analóg szoftverig a könyvig.

-          A könyvig? – Bámúlt mereven Adorján egy pillanatra Fülöpre.

-          Igen tudod az ókori keresztények nagy Újítók voltak a szöveget, tehát magát a szoftvert átmenetileg könyvön tárolták. A kódex volt az antik hardver, míg fel nem telepitették az agyra, a központi idegrendszerre. Aztán ez az erkölcsi és morális rendszert tartalmazó szoftver szépen elkezdett ott bent cirkulálni, cirkálni, tevékenykedni. Áthatolt az antik ember tűzfalán és átírta a belső kódolást.  Tulajdonképpen ez a megtérés.

-          Ha jól értem: akkor ezek szerint minden vallási szöveg egyfajta szoftver!? Ami csak azért íródott hogy fel telepítsék az agyra? De miért?

-          Igen jól érted. Ez így van, ez a nagy felfedezésem. De nem csak a vallási szövegek hanem minden szöveg. A tanulási folyamat gyakorlatilag az analóg programok dekódolása az agyra. A feltelepitett programok összesége a tudás. Vannak beégetett programok, ha tetszik a természettől ezek a késségek, tehetségek: írás, festészet, zene. S vannak fel telepíthető programok mint a matematika és különböző könyvből elsajátítható tárgyak. Az evangéliumok gyakorlatilag, legalábbis szerintem az antik Görögség, a hellenisztikus kultúra utolsó nagy ajándéka az emberiség számára. Az első zsinat ahol kanonizálták a bibliát, gyakorlatilag az első hivatalos kiadása lett ennek a programnak. Az apokrifeket kiegészítő frissítésként kell kezelnünk.

-          Akkor ezt ismerhette fel a Birodalom, mikor ezt tették meg államvallásnak?

-          Szerintem igen. Korábban a kis templomok viaskodtak egymással a hívekért, ezért írókat fogadtak hogy írjanak valami történetet az istenekről. Ezek az evangélium prototípusai. Egyetlen ilyen teljes fennmaradt szövegek a gyönyörű nyelvezetű latin pennából származó Átváltozások. Ha istentől való szöveg, ha nem elismerem hogy hat a lélekre. És mivel sok evangélium volt szerintem ezt kikísérleteztek, de még a pogány időkben, a bálványok korában. Vették az istent és belehelyezték a mi fizikai terünkbe. Most ez az evangéliummal fordítva történt. Szerintem egy élő embert helyeztek be a mi lelki terünkbe. Lehet hogy az evangéliumok által, a valaha élt Jézus Krisztus lenyomatát is megkapjuk. Talán ez a lenyomat beépülése a mi kultúránkba, tudatunkba ez a szentlélek vagy más nevén szent szellem. Talán ez a szívbe égetett törvény, Jézus Krisztus személyiségének szilánkja bele ég a tudatunkba.

 

Adorján nem szólt semmit csak csendben hümmögött egyet mert elgondolkozott mindezen. A tűz pattogott, felette a hold kékes-ezüstös fénye vetült a két férfira

B-B•  2021. augusztus 22. 10:00

Novella: A VÍZÖNTŐ ÉS KORA

A VÍZÖNTŐ ÉS KORA

 

A csillagvizsgálóban hárman járkáltak fel le. A csened éjszakai égboltot figyelték, mindenki a Szaturnusz – Jupiter együtt állásra várt. A bolygók lassan egymáshoz remegtek a nagy távcsövön keresztül. A kékes félhomályban, ami a csillagvizsgálót uralta csak a szerverek villódzó lámpái zizegtek villanásukkal az állandóan zümmögő ventilátorok kísértében.  

                Három csillagász, műszak után meg akarta várni a bolygó együtt állást. Ők dr Kelly Roberts az afroamerikai, Steve Gulas a magyar egyetemi halgató és egy idős ázsiai professzor Japán felmenőkkel.

Dr. Kelly Roberts a távcső elött ült és figyelte a bolygókat. Azok egymásmellé remegtek. S dr. Kelly Roberts volt az elsők egyike, aki megpillantotta a bolygó együtt állást. Afroamerikai arca, a legsötétebb tónust viselte.

-          Ééééés vége! – kiáltott fel dr Kelly Roberts a távcsőt gyengéden eltolva magától. Kiszállt a távcsőhöz tartozó székből.

-          Minek van vége? – kérdezte a gyakornok Steve.

-          A halaknak. – kacsintott rá az afroamerikai dr Kelly Roberts míg a számitógéphez ment és köpenye lebegett utána.

Steve idős kollégáját nézte, aki a számitógép elött pötyögött. Gondolkodott, majd szólt mikor visszanézett a másik számitógépre, ami a terem túloldalán volt, ahol dr Kelly Roberts is ült.

-          A csillagképre gondol ugye?

-          Ó több az mint csillagkép!

-          Igen? – enyhén ledöbbent a gyakornok Steve.

-          Igen.

-          Nem értem, az csak csillagkép.

-          Nem. Vagyis nem pont csak az. A föld köröbelül kétezer évente átmegy egy másik eon-ba. Erről már gondolom hallott tanulmányai során, hiszen nálunk tényleg a legjobbak vannak itt.

-          Igen hallottam. De akkor sem értem…

-          Ezek a kétezer évek, maguk a történelem. Mikor Jézus született akkor ugyan ilyen együtt állás lehetett az égen. Ez volt a betlehemi csillag. Vagy legalábbis úgy gondoljuk. De az bizonyos, hogy a Halak akkor kezdegetett felbukkanni. Ez puszta csillagászat, ugyanakkor mégsem. A csillagok sokáig befolyásolták a népeket a babilóniaiaktól kezdve a Júdeaiakig mindenkit. Sőt még a mai napig figyeljük őket.

-          Értem. – Hümmögött Steve Gulas.

-          Az emberiség szellemi fejlődéstörténetét végig kísérik ezek a csillagjegyek, fémjelezve az adott korszakot.

-          És a Halak mit sugall?  - Próbálkozott puhatolózni a nagyon szkeptikus beállítottságú Steve Gulas.

-          A Halak… a testvériség időszaka volt. Egy olyan kor után ami a folytonos harcokról szólt. Az evangéliumok a testvériségről szólnak ember és ember között.

-          Jó és a Vízöntő? – fonta össze mellkasán karját Steve.

dr Kelly Roberts abba hagyta a pötyögést a számitógépen és a gurulós irodai székkel a diák felé fordult.  

-          A Vízöntő ennél sokkal másabb lesz.

-          Hogy érti? Miben?

-          A Vízöntő új történelmi erőket fog felszabaditani az emberiségben ebben biztos vagyok. Már csak azért is mert a tudati változásunk a másság elfogadása pont egybeesik ezekkel a változásokkal. Úgy köröbelül 1968-9-ben kezdődődhetett ez az egész az emberi fejekben, mikor átszakadt egy fal. Tudja egy olyan fal melyről a Pink Floyd is énekelt. Társadalmi, szellemi és spirituális. Az a tudás ami eddig csak kevesen elvétve tudtak az kiömlött az emberiségre. S az emberek mint száraz és szomjas szivacsok felitták ezt a kiömlött tudást. Ez volt a hippi korszak.

-          Hippik?

-          Igen ők, bizony. Tudja az apukám az volt. Sokat mesélt erről az időszakról bár a végéről van némi emlékem nekem is. S ahogy szemlélem a történelmet Woodstock és a Holdraszállás olyan korszakváltó pillanatok mint Bábel tornyának ledőlése, vagy a nagy árvíz. Ezek azt jelezték, hogy a társadalom eddigi terei túl szűkösek. Kitőrt belőlük. A fizikai lecsapódása ennek most jött el mikor hivatalosan is kilépünk a Halakból.

-          És mi lesz ezután akkor?

-          Az asztrológia…

-          Ne vicceljen dr. Kelly! Asztrológia!? Komoly tudósok vagyunk!

-          Csak maga! –  mutatott Stevere dr. Kelly Roberts egy félmosoly kíséretében, majd hozzátette – de még maga is diák egyelőre. Fontoljon meg minden lehetőséget, ne zárjon ki elvből semmit. Én sem teszem.

-          Tehát Vízöntő…. – engedte le a karjait Steve. Majd zsebre rakta, bele a fehér köpeny nagy zsebeibe.

-          A Vízöntő levegős jegy, így tartják… és ah megfigyeli a környezetét minden egyre softveresedik, minden egyre megy össze. A házak egyre futurisztikusibbak, könnyedek. Sok bennük a fény. Ezek tendenciák.

-          Értem.

-          Meg fog változni biztosan a számitógéphez való viszonyunk. 1969-óta rohamosan fejlődik ez a terület. Ahogy hallom medikus és orvos kollégáktól az implantátumok is egyre fejlődnek. Ma aki elveszíti a karját jópénzért már vehet műkart amit rákötnek az idegrendszerére. és teljes értékű életet élhet. S ez csak fejlődni fog. Ahogy a halkban az ember ráismert saját társára a másikban úgy a Vízöntőben fogjuk felismerni hogy mi egy nagy egész részesei vagyunk. Egy egész ökoszisztéma szerves részei. Eddig vírusként viselkedtünk, ezután sejtként kell működnünk! Érti?  

-          Igen. És ön szerint lesz új eljövetel?

-          Biztos vagyok benne. Ahogy eljött Hermész Triszmegisztosz, Zarathusztra, Jézus Krisztus, Úgy a közeljövőben isi eljön majd valaki…

-           

Jó pár mérfölddel odébb egy Kaliforniai kertesházban felsírt egy kisbaba. A televízió pedig a Szaturnusz Jupiter együtt állást mutatta éppen.

Dr. Kelly Roberts éppen hazafelé tartott mikor egy mentő elsuhant mellette, látta, hogy a szomszédéitól jöttek. „Talán ő lesz az!” – gondolta magában. „ Igen talán a Bright házaspár… talán ők adtak életet az új eljövetelnek.”

B-B•  2021. augusztus 21. 20:54

KITÁRT KAROK

Mint roncsolt űrsikló jelezve sodródom
a bolygótól messzebb, gépekben oldódom.
Szkafanderem  csak az mi már lélegeztet
nincs már senki kinek mondanám add kezed!

Hideg az űr ó mint a magány végtelen,
csak a hit a felségjel szkafanderemen.
Steril műszerek és steril eredmények
irgalmat ember csak Krisztustól remélhet!
S a látomás mint fény-kereszt áll
kitárt karokkal a Mester vár!

Ó Kitárt karok
én
hinni akarok
és
Beléd borulok
Veled lobogok
tűz vagy én mécses
mégis gyújts kérlek!

Lehet, a fekete lyuk után landolok,
lehet hogy majd egyszerűen ó meghalok.
De ha roncsolt hajóm a földre leszáll
kezem első dolga: keresztet fabrikál.

Ismerős-idegen bolygó, idegenek
én már élve visszautat nem remélek.
Csak a szívembe irt parancsra  ha nézek
és Krisztussal majd valahogy én túlélek!
S a látomás mint fény-kereszt áll
kitárt karokkal a Mester vár!

Ó Kitárt karok
én
hinni akarok
és
Beléd borulok
Veled lobogok
tűz vagy én mécses
mégis gyújts kérlek!

és ha ezen túljutok
ölelek és szorítok;
életért imát mondok
Mert kicsi mécses vagyok
s tűztől égni akarok,
fogadó kitárt karok
Én is hinni akarok!

Ó Kitárt karok
én
hinni akarok
és
Beléd borulok
Veled lobogok
tűz vagy én mécses
mégis gyújts kérlek!