Epercsók

EPERCSÓK

Tavasz volt és sárgás-mézesen zengtek a méhek,
eme táj zsenge volt és olyan könnyű a szemnek!
Édeskés, zöld ligetben ők kéz a kézben mentek;
és ó madarak  tél után újra csicseregtek.
A lány rövid sortban és csipűje csak billeget.

A néma fák még nem hoztak ó kacér virágot,
nem színezték még meg szirom-habbal a világot.
Ártatlanok voltak még, rügyek, akár alattuk
a fű borította út hol kellet ballagniuk,
természetessé oldódik félérett stílusuk.

És elcsattant lassan vörösesen,
Eper ízű csók szemérmesen:
Csak ők, ők, ott ketten, személyesen,
és pirosba borul teljesen
a táj s szerelmet lüktet lelkesen.

A rózsaszín égbolton szív alakban szállnak a
madarak és míg el nem tűnnek fent kanyarogva,
s szemükre ráül, vattacukor-köd mely magenta-
mámorba őket jól, tetőtől talpig, burkolja,
és óh, ragacsos-epres szirupjával bódítja!

Pirosas tónusban ragyog fel a liget, a táj;
míg a két ajak fonódva egymásra nem talál.
Nincsen itt viaszút, olvad ez a két test itt már!
s virágoktól és liánoktól takarva e pár;
és a virághabos bokor már lágyan összezár!

És elcsattant lassan vörösesen,
Eper ízű csók szemérmesen:
Csak ők, ők, ott ketten, személyesen,
és pirosba borul teljesen
a táj s szerelmet lüktet, lelkesen.

2020. Május