MihalyffyBalazs_Blogja

SZILVAKÉK

A zsilip csendben szisszent csak egyet
s ruhára akasztottak kötelet.
Kiléptek fehéren űrsétára
Ügyet sem vetve a rakétára.
Ott lebegett fent a két űr-ruha
s mögöttük a Kassziopeia.
A szilvakék hamvas magány csendben
átölelte őket mind a ketten;
Világos s halvány kék elegyedett
kis magenta is bekeveredett!

Ó nagy szilvakék
a hamvas ég!

Csak lebegtek a sötét-kék csendben
abban a rémisztő nagy hidegben:
"Nézd ott van az Alfa Kentauri
Ott meg a ló nélküli Göncöl, ni!"
Mutatott a szkafanderes nagy új
csillogott hegyén egy csillag, juj!
Az Esthajnal volt az, legfényesebb
de a Sziriusz is fénylett, messzebb.
Egy műhold siklott átall csipogva
Beleveszve, feszített Nyilasba!

Ó nagy szilvakék,
a hamvvas ég!

Ketten ó egymásba kapaszkodva
lány és fiú - ők itt Ádám s Éva,
ketten a steril paradicsomban:
fent, ott fent a kristályos magasban
nincs disszonáns elem az összhangban!
A Mars forgott tengelyen fény árban
szinte fürdött a gyér éterében.
Csillagok ragyogtak bűvkörében.
s ó ember nem érheti el őket:
Ők mégis nyújtották a kezüket.

Ó nagy szilvakék
a hamvas ég!

S arcukon könny csordul végig most le
néztek: hátramaradt emberekre!
A marsi telep  az csak csillagot
míg ők számlálták a sok csillagot!
Igen, ők már ó Ádám és Éva
indulnak egy hosszú- hosszú útra,
ahol csak magukra számíthatnak
és más csillagábrák világolnak.
s míg visszakúsznak a kis zsiliphez
egyikük megjegyzésbe bele kezd:

" Ó nagy szilvakék
mi hamvas az ég!"

Aztán zsilip zárul, kattan a zár
s a hajó induló pályára áll!
Gyulladnak a foton-hajtóművek
s megnyúlnak mind a szép csillagfények!
Hatalmas szilvakéken elnyúlik
sok csillagkép s a semmibe múlik.
Aztán  hajó eltűnik hirtelen
pár emberrel szürke fedélzeten.
Mögöttük mámán áll a szilvakék
mely időtlen állt előttünk is rég.

2019. December