Az alakváltó idegen 3. fejezet

Amelyben kiderül, hogy a kezdetköve illetlen kezekbe került
Aztán ahogy ismét magamnál leszek valahogyan s egy puska jut eszembe. Minek az neked? - kérdezte egy hang. nem kell de, eszembe jutott. - Hagyjuk a puskát -, válaszolta és nem jött elő.
Szétnéztem szinte semmi nem vallott arra, hogynem a földön vagyok. 

Egyszerű priccsről szállok le és az ablakon nincs ablaküveg. csak úgy tátongott a világba a nyílás, de légy egy se nem özönöl  be rajta, pedig amint kinézek, előttem egy veteményes kert.

 Látom a sok rovart, dongót döngicsélni, épp most egy fecske szúnyogot kapott el. Jól van - békés minden, hát akkor  térjünk vissza a   hanghoz.

 - Honnan beszélsz? - kérdezem s öltözni kezdek. (Biztosan megvárja míg rendbe rakom magam, mert nincs válasz). 

 Kezd érdekes lenni a helyzet - se fürdő se semmi csak egy vidéki szoba ez, ám amire gondolok máris   kezemben van. Most egy szappanra, jó illatos, érzem levendula, és mégis honnan ez a drága holmi?  Most elektromos fogkefére, nahát ez nem lep meg, hisz ezek annyira túlkombináltak, de hopp most megáll a kezemben a borotva. Te jó ég, ez nem is idegen bolygó, megint a földön volnék? Hoppá! Talán éppen Gernyeszegen vagyok egy cigány viskóban? akkor kimegyek az árnyékszékre. Lépek egyet, de ez már nem viskó, egy olyan ajtót látok, amilyent egy tengeralattjárón láttam egy moszkvai utam során.
Kód lekérése, egyszerűen beírom "Gernyeszeg" és kinyílik. Ez különös nem? D már kezdem megszokni, hogy ne csodálkozzam. Mert mindez azóta történik velem, amióta rátettem a kezem arra a fura kapura. Semmi baj, előbb-utóbb vége szakad képzelődésemnek de ez nem ennyire egyszerű, mért lenne képzelődés? Visszamegyek és nincs a szoba, nincs a viskónak ablaka sem, nincs a kert. - Valaki játszik velem? - kérdezem hangosan. A hang résen volt , mert azonnal válaszolt. Te játszol velünk, hogy a falusi viskóban képzeled magad, hol meg egy csészealjban.
- Csészealj?  Nézem, tényleg most minden olyan, tele ismeretlen de praktikus tárgyakkal.
lerogytam egy székre, valahogy össze kéne szedni gondolataim, bár nem vagyok nyugtalan, de sok még itt a bizonytalanság...
- Mondd csak - szóltam a hanghoz -, hogy lehet veletek beszélgetni? Az az, hogyan beszélgettek ti egymással, ha csak két szó áll a rendelkezésedre?
nem kell beszélgetni, mert kitalálom, hogy a másik mit akar és ő is ugyanúgy azt amit én.
- Aha, ez valami tudatalatti?
-Nincs a mi világunkban tudatalatti, ez a jelenség nálatok található.
- Értem, akkor mi fejletlenek vagyunk?
- nem, sőt a legfejlettebbek, azonban erről semmit nem tudtok s ez néha minket is zavar.
- Zavar? Jól értem, téged például zavar, hogy tudatalattimban mindent tudok rólad, de valójában nem férek hozzá ahhoz, amit végül is rólad, rólatok éppen most szükségszerűen - tudnom kellene?
- Az nem zavar, de más egyéb igen.
- És mi lehet az?
-  Hát az hogy a tudás nálatok van, de sem mi, sem ti nem tudjátok ezt birtokolni, valami vagy valaki lakatot tett. Úgy értem zárolta a hozzáférés lehetőségét. Mi sem tudjuk, ki lehet az.
- isten? ugyanis róla mindenhol fillózgat a magamfajta.
- Nem - nem isten.
- Miért? van nagyobb nála?
- Nincs, ez sokkal kisebb, az, az, alacsonyabb , egy legminimálisabb tudással rendelkező. Ha Bibliás ember lennék, azt mondanám, "kígyó". De végül is be kell vallanom, ugyanolyan alakváltó, mint mi, de hozzánk képest, egy kamaszféle.
- Na, jól nézünk ki, egy kamasz (kis köcsög), kérlek intézd el s minden megoldódik.
- Nem lehet, nem ismeri senki. Ő a legjobb rejtőzködő az univerzumban.
- S ez hogy lehet? Istent is kijátssza?
- Istent is, mert ellopott egy zafírt isten zsámolyáról.
- Zafírt? Az mi?
- Eme  zafír a kezdet köve. Természetesen sok zafír létezik de ez az egy a legelső zafírkö, A legszentebb kristálykő, s mint mondtam, rengeteg zafír létezik még ezenkívül, csakhogy a kezdetkövén van egy rovás, amit már maga isten is elfelejtett. Ez a mágikus szó hiánya okozza, hogy a világ hírtelen sebességgel elkezdett visszafelé fejlődni. Ez pedig nem jó annak sem akinél van a kő. Szerintem szívesen vissza adná, szívesen megszabadulna tőle, de ehhez neki is kellene ismernie azt az egy bűvös szót, ami rajta van, Ám azt kiolvasni csak isten teheti meg. Ellopta és őrzi, vissza nem adhatja, csak akkor ha hangosan kimondja amit már senki nem ismer. akkora a dolgok újra egyenesbe jönnének.
- Ez nem is annyira bonyolult - feleltem. csapdát nem állíthatunk, annak, akinél a zafír van, de van egy ötletem.
- Mondod el, átgondoljuk és megvalósítjuk...stb
- Az ötlet a következő, a kő nem hiány, mert valahol meg van, hiszen ha meg lenne semmisítve, akkor isten is tudna róla. Tehát ami megvan mindegy hol van, működik, ha kérjük istent, hogy kezdje el működtetni.
- Nem rossz az ötlet, de isten nem akarja működésbe hozni, addig, amíg nem látja meg a kódot.
- Értem, de, ugye mivelhogy jártam templomba, és jól tudjuk, rájöttünk, hogy a föld papjai valójában nem isten emberei. Szóval...
- Szóval azt mondod, átálltak a kamasz oldalára, mert sugallat révén rádöbbentet őket arra, hogy a kő nála van?
- Azt is, de ezt mindenki tudja,
- Jó, jártál templomba és még mi?
- És hallottam prédikációkat. Nos, azokat kellen átnézni, azokban a szövegekben sok infó található.