dobosigyorgy blogja

           1
Ötször öt az huszonöt,
valamit csak nyöszögök,
ez az álom megszökött,
lehet holnap megjövök.

          2
Aludj szépen álmodjál,
reggel csak azt nézed,
hogy a Nap nem keletről,
tán nyugatról ébred.


Folytatás vagy lesz,vagy nem.

Nincsen nékem repülőm.
odaszáll a lelkem,
kölninek az illatát,
hogy Terád leheljem.

Kölnimnek az illata
érjen el odáig,
ez a drága gyöngyvirág
nyíljon még sokáig.

Nem kell,hogy utcán felismerj,
nem baj,ha tudod a nevem,
elég lesz,hogyha olvasod,
hallják mégis a versemet.

Nem kell,hogy szíveket kapjak,
elég egy kedves üzenet,
de ne csak hallják,megértsék,
fogjon meg néha lelkeket.

Hidd el,nekem nem kell hírnév,
nem kell az osztatlan siker,
többet ér nékem,ha a föld
nem rossz,csak jó embert cipel.

Lehet,hogy csak hiú álom,
lehet,hogy nem lesz meg sosem,
próbálok tenni,nem várom,
számomra fontos,hogy teszem.

Magamért nem lenne fontos,
majd nékem az lesz a siker,
az legyen végre már boldog,
ki vállán rossz sorsot cipel.

Most már lassan este lett,
a munkának is vége,
de azért még eszem is,
bár aludni kéne.

Vacsorázom rendesen,
lehet,hogy nem kéne,
éhesen ne aludjak,
a reggelt is megéljem.

Éhesen már nem lehet
menni a halálba,
A túlvilágon ki is ad,
hogy megvacsorázzak.

Ott nem adnak enni majd,
ezért kell most ennem,
hátha hosszú évekig 
lehet majd éheznem.

Ezért kell hát enni is,
hogy én ne éhezzem,
meg kell tömni hasamat,
ott majd kiböjtöljem.

Megszökött a kismalac,
beragadt a sárba,
Ekkor nagyon megijedt,
remegett a lába.

Arra repült a nagy sas,
fentről észerevette,
felkapta a könnyeit,
nagy sertéshez vitte.

Letette a könnyeket,
repdesve jelezte,
merre van a kicsike,
siessen most erre.

Szaladt is a nagy koca,
száguldott a lába,
meglátta a csemetét,
ott volt bent a sárban.

Robogott mot még jobban,
beugrott utána,
most már ketten boldogan,
ott bent dagonyáznak.

Bíz kikapta egyhamar,
gyorsan hazavitte,
fentről már a nagy madár,
végig csak figyelte.

Hazaértek egyhamar,
gyorsan megfürödtek,
mind a ketten ragyogtak,
lakomához ültek.

Meghívták a nagyszeműt,
hisz éles látása,
ezért most már boldogan,
együtt vacsoráznak.

A jót tevő nagy szárnyas,
hálát is kap érte,
ezután már így hárman,
boldogságban élnek.

Sötét van és este lett,
mesémnek is vége,
kitalálok még egyet,
azt is elmesélem.