dobosigyorgy blogja

Egyedül a régi képed figyeled,

nincsen nálad,aki ott ült teveled,

boldogságot nem találod,

mosolyodat mért nem látod,

nem tudod, hogy mért maradtál egyedül.

Küldök néked boldogságot akarom,

kapd meg tőlem akkor az én mosolyom,

mosolyodat megtalálod,

benne lesz a boldogságod,

ezután már téged a rossz  elkerül.

Milyen jó lesz, hogyha újra mosolyogsz,

akkor majd csak vidámságban csacsorogsz,

elfeleded a bánatot,

eltűnik,ki bajt okozott,

és akkor már sosem leszel egyedül.

Egy nagyon jó barátomnak,Kit ártatlanul megbántottak.

Elindult reggel a Drága,

többé már vissza se néz,

mostantól a jövőt várja,

mert Neki csak egy a cél.

Lehet, most gyönyörű nyár van,

de úgyis eljön a tél,

Ő azért halad csak bátran,

jövőtől sohase fél.

Jöhetnek bármilyen gondok,

majd mindent legyőzi Ő,

mert vannak bizonyos dolgok,

mi hozza a szebb jövőt.

Boldogan él a jövőben,

rosszban is jót megtalál,

van Benne bizalom bőven,

amihez társat talál.

Így aztán többen is járnak,

várják a boldog jövőt,

hiába soha nem várnak

kell az, hogy eljöjjön ő.

Hogyha az arcodon folyik a könnyed,

lekednek akkor sem lehet majd könnyebb,

tested a könnyektől már nagyon ázik,

szíved a féltéstől még jobban fázik.

Más nem is tudhatja, milyen az érzés,

mikor a szívedben rejlik a féltés,

tudod,a lelkednek akkor lesz könnyebb,

ha majd a szemedből nem jönnek könnyek.

És akkor a szíved többé nem fázik,

ha az arcodon is vidámság látszik,

de ahhoz kell még egy gyönyörű érzés,

hogy nem volt hiába az a nagy féltés.

Akkor majd vidáman, kacagva élhetsz,

és már a rosszaktól sohasem félhetsz.

Nem érzel semmit, csak szívekkel játszol,

ezt tennéd talán egy életren át,

de ha majd egyszer valaki Rád szól,

Benned már dől a Világ.

És amikor majd szerelmet érzel,

ugyanezt játsszák Veled,

akkor a szíved is örökké véres

és mindig fáj a fejed.

Láthatod akkor, lám milyen voltál,

hogy törted a szíveket,

élettől valamit most visszakaptál,

ezt már el nem viseled.

Érzed most azt is, milyen az élet,

ha fordítva sül a dolog,

ilyen az, mikor nem csak Te tréfálsz,

másképp van, mint gondolod.

Szeretik a harmóniát,

szép virágot, orchideát,

szépen szóló harmónikát,

a régi szép melódiát.

Harmónia olyan vagyon,

szívedben van a paplanon,

betakartad szeretetet,

vígan éled az életet.

Viszi Néked orchideát,

énekli a szíve dalát,

csengő hangja a paplanon,

érző csókja az ajkadon.

Hallgatod a szívnek dalát,

szépen szóló harmónikát,

muzsikával szépen dalol,

csókja rajtad szép hajnalon.

Énekli az érző dalát,

a régi szép melódiát,

hallhatod egy életen át,

szívének a csengő dalát.